David MacMillan (vegyész)

brit vegyész
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. december 8.

David William Cross MacMillan (Belshill, 1968. március 16. –) skót vegyész, aki Benjamin Listtel együtt elnyerte a 2021-es kémiai Nobel-díjat.

David MacMillan
Született1968. március 16. (56 éves)
Belshill
Állampolgársága
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetései
  • Camille Dreyfus Teacher-Scholar Awards
  • Corday-Morgan Prize (2004)[1]
  • Elias James Corey Award (2005)[2]
  • Mukaiyama Award (2007)[3]
  • Fellow of the American Association for the Advancement of Science (2010)[4]
  • American Chemical Society Award for Creative Work in Synthetic Organic Chemistry (2011)
  • a Royal Society tagja (2012)[5]
  • Catalysis in Organic Chemistry Award (2012)[6]
  • American Academy of Arts and Sciences tiszteleti tagja (2012)[7]
  • Ernst Schering Prize (2015)[8]
  • Ryoji Noyori Prize (2017)[9]
  • Centenary Prize (2019)[10]
  • kémiai Nobel-díj (2021)[11]
SablonWikidataSegítség

1991-ben a Glasgow-i Egyetemen szerzett kémiai egyetemi diplomát (Bachelor). 1996-ban doktorált a Kaliforniai Egyetemen, Irvine-ban. 1998-tól a Berkeley-i Kaliforniai Egyetemen tanított. 2000-től Caltechnél dolgozott.

2012 óta a Royal Society és 2018 óta a National Academy of Sciences[12] tagja.

Új módszereket dolgozott ki az enantioszelektív (aszimmetrikus) organokatalízis területén, amelyeket számos természetes termék szintézisére alkalmazott. Az aszimmetrikus katalízis azt jelenti, hogy érzékeny a molekulák kiralitására, ami kulcsfontosságú a bioaktív anyagok (például gyógyszerek) esetében, amelyek gyakran csak egy királis változatban hatnak. A szerves katalízis szerves katalizátorokat használ, így nem igényel potenciálisan mérgező és drága fémvegyületeket. Egyes esetekben a természetben előforduló szerves anyagok is felhasználhatók. A 2000 körül kifejlesztett MacMillan-katalizátorokat róla nevezték el. 2007-ben új imíniumion-katalizátorokat fedezett fel, és több mint 50 új reakciófolyamatot dolgozott ki. 2007-ben kifejlesztette a SOMO-katalízist (singly occupied molecular orbital organocatalysis) és 2008-ban a szerves fotoredox katalízist.[13]

2010 óta a Chemical Science szakfolyóirat szerkesztője.[14]

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a David MacMillan (Chemiker) című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.