Tűzvirágfa

Tűzvirágfa
	Nyíló példány Indiában
	Természetvédelmi státusz
	Sebezhető;
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Csoport:	Valódi kétszikűek (Eudicots);
Csoport:	Core eudicots;
Csoport:	Superrosidae;
Csoport:	Rosidae;
Csoport:	Eurosids I;
Rend:	Hüvelyesek (Fabales);
Család:	Pillangósvirágúak (Fabaceae);
Alcsalád:	Lepényfaformák (Caesalpinioideae);
Nemzetség-; csoport:	Caesalpinieae;
Nemzetség:	Delonix; Raf.
Faj:	D. regia;
Tudományos név
	Delonix regia; (Bojer ex Hook.) Raf.
Szinonimák
	Delonix regia var. flavida Stehle; Delonix regia var. genuina Stehle; Poinciana regia;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Tűzvirágfa témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Tűzvirágfa témájú médiaállományokat és Tűzvirágfa témájú kategóriát.

A tűzvirágfa vagy lángfa (Delonix regia) a hüvelyesek (Fabales) rendjébe, ezen belül a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába tartozó faj.

Előfordulása szerkesztés

A tűzvirágfa az egyik leggyakoribb díszfa; Madagaszkárról származik.

Megjelenése szerkesztés

Legfeljebb 15 méter magas, de többnyire kisebb fa. Széles ernyő alakú koronát növeszt. Levelei kétszeresen szárnyaltak. Levele 30-50 centiméter hosszú, páfrányszerűen finoman tagolt, a körülbelül 1 centiméter hosszú levélkék száma a több százat elérheti. A levelek szórt állásúak; a száraz évszakban lehullhatnak, de csak rövid időre. Virága narancs- vagy skarlátvörös, 10-15 centiméteres; 5, kívül zöld, belül vörös csészelevéllel és 5 részben fehér vagy sárga színű, kárminpiros foltokkal. A virág közepén 10 hosszú, vörös szálú porzó és egy bibeszál van. A legtöbb virág a száraz évszak végén, az új levelekkel együtt jelenik meg, valóban szinte lángba borítva a fát. Termése feketésbarna, lapított, 30-60 centiméter hosszú, 4-7 centiméter széles, csüngő, többnyire kissé görbült és keresztben bordázott, fásodó hüvely, amely a következő virágzásig a fán marad.

Egyéb szerkesztés

A tűzvirágfa az egyik legfeltűnőbb trópusi fa. Jóllehet diadalútja a világ körül csak a 19. század közepén kezdődött, sok helyütt már úgy tűnik, mintha honos volna. Megporzását főként nappali lepkék végzik, de más rovarok, sőt madarak is felkeresik a virágokat. Az apró levélkék alkonyatkor összecsukódnak.