Deszkás János

Deszkás János (Budapest, 1912. július 14. – Budapest, 1950. január 6.) kommunista politikus, határőr alezredes; a német megszállás alatt az ellenállási mozgalom résztvevője; magyar katonatiszt, aki a kommunizmus idején koncepciós per áldozata lett.

Deszkás János
Született	1912. július 14. Budapest
Elhunyt	1950. január 6. (37 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	politikus
Tisztsége	osztályvezető (1948–1949)
Sírhelye	Farkasréti temető (30/2-1-83)
A Wikimédia Commons tartalmaz Deszkás János témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája

Budapesten elvégezte a jogi egyetemet, utána tisztviselőként dolgozott, majd 1937-ben belépett a Szociáldemokrata Pártba, ahol a párt jogi csoportjában tevékenykedett. A II. világháború idején részt vett az antifasiszta mozgalomban. 1943-ban behívták katonának és hadnagyi rangban a frontra küldték. 1944-ben szakaszával együtt dezertált, majd hazatért és a kommunisták oldalán vett részt az ellenállási mozgalomban. 1945. után a pártközpont közigazgatási osztályának helyettes vezetője lett, majd 1948-ban ezredesi rangban a Honvédelmi Minisztérium katonapolitikai osztályának lett vezetője.

A Rajk László perével kezdődő, MKP-n belüli tisztogatás őt sem kímélte, 1949-ben letartóztatták, majd a Marschall László nevével fémjelzett perben másodrendű vádlottként 15 év börtönre ítélték. A vádirat szerint Deszkás Pálffy György utasítására „fasiszta beállítottságú” tiszteket helyezett el a Honvédelmi Minisztériumon belül és „tétlenségre kárhoztatta a munkáskádereket”.

Később perújrafelvételt rendeltek el ügyében, ezúttal Tardi István rendőr ezredessel együtt állították újra bíróság elé, kémkedés és szabotázs vádjával, valamint azzal is megvádolva Deszkást, hogy fegyvereket rejtegetett lakásán, melyeket a - koncepció szerint - Rajk László által tervezett felkelésben vetettek volna be. A koncepció érvényesítése végett szükséges volt Tardi István vallomása, amelyet az ÁVH kínzással ki is csikart belőle. Deszkás Jánost 1949. december 22-én kötél általi halálra ítélték és 1950. január 6-án felakasztották.

Amikor Deszkás János édesanyja értesült fia haláláról, öngyilkosságot követett el. Tardi Istvánt 12 év kényszermunkára ítélték, de már 1954-ben kiszabadult. Amikor a magyar kormány elrendelte a Deszkás-per felülvizsgálati tárgyalását, Tardi a tárgyalás másnapján véget vetett életének.

Deszkás Jánost 1955-ben a Rajk-per és mellékperei elítéltjeivel együtt rehabilitálták.

Sírja a Farkasréti temetőben (30/2-1-83)

Művei

• A közigazgatás alapfogalmai és szervei; Szikra, Bp., 1946 (Szemináriumi füzetek)
• Falusi közigazgatás és községpolitika; Szikra, Bp., 1947 (Szemináriumi füzetek)
• A magyar közigazgatás szervezete; Szakszervezeti Tanács Oktatási Titkársága, Bp., 1948
• Nemzeti bizottságok; Szikra, Bp., 1948 (Falu és Város könyvtára)
• Népi bizottságok; Szikra, Bp., 1948 (Falu és Város könyvtára)
• A tanyai közigazgatás problémái; Székesfővárosi házinyomda, Bp., 1948

Források

• Deszkás János a Magyar életrajzi lexikonban
• Ötvös István: A katonai főperek Magyarországon. A koncepció felépítése az 1949-50-dik évi törvénysértő katonai perekben (2007)