Diane Adélaïde de Mailly-Nesle

francia kurtizán, XV. Lajos szeretője

Diane Adélaïde de Mailly-Nesle (Párizs, 1713. február 11. – Párizs, 1760. február 20.), francia nemes kisasszony, udvarhölgy, házassága révén Lauraguais hercegnője, XV. Lajos francia király egyik hivatalos szeretője.

Diane Adélaïde de Mailly-Nesle,
Lauraguais hercegné
(Diane-Adélaïde de Mailly)
Diane Adélaïde de Mailly-Nesle (Jean-Marc Nattier festménye)
Diane Adélaïde de Mailly-Nesle
(Jean-Marc Nattier festménye)
Született Diane Adélaïde de Mailly-Nesle
1713. február 11.
Párizs  Francia Királyság
Elhunyt 1760. február 20. (47 évesen)
Párizs  Francia Királyság
Állampolgársága francia
Nemzetisége francia
Házastársa Louis de Brancas de Lauraguais de Villars
Élettársa XV. Lajos francia király
Gyermekei ?
SzüleiArmande Félice de La Porte Mazarin
III. Louis de Mailly-Nesle
Foglalkozása udvarhölgy, királyi szerető

ÉleteSzerkesztés

1713. február 11-én született, Louis de Mailly (Nesle és Mailly márkija és Oránia hercege) és Armande Félice de La Porte Mazarin öt lánya közül a harmadikként. A szülők 1709-ben kötöttek egymással házasságot.

Anyai nagyapja Paul Jules de La Porte volt, Mazarin és La Meilleraye hercege, akinek édesanyja Hortense Mancini volt, Jules Mazarin bíboros egyik unokahúga.

Diane-nak, akit hajadonként csak Montcavrel úrnőjeként ismert környezete, még négy édestestvére született:

  • Louise Julie (1710-1751), apja legidősebb örököseként Mailly grófnője és úrnője
  • Pauline Félicité (1712-1741), Nesle úrnője és Vintimille márkinéja
  • Hortense Félicité (1715-1763), Chalon úrnője és Flavacourt márkinéja
  • Marie Anne (1717. október 5 - 1744. december 8.), Monchy úrnője és La Tournelle márkinéja valamint Châteauroux hercegnéje

Az öt lánynak 1725-ben született még egy féltestvére is, Henriette de Bourbon, anyjuk szeretőjétől, Louis Henri de Bourbontól, Bourbon és Condé hercegétől.

1738-ban Pauline levelet írt nővérének, Louise-nak, aki akkor már XV. Lajos francia király szeretőinek sorába emelkedett az udvarnál. Kérte testvérét, hogy őt is hívja meg Versailles-ba, ami végül meg is történt. Pauline bemutatkozott az udvarnál, és fokozatosan elcsábította nővérétől a királyt, aki állítólag nagyon beleszeretett. Nesle úrnője így válhatott nővérét követve Lajos második hivatalos királyi ágyasává, vagyis ő is „maîtresse en titre” lett. A fülig szerelmes Lajos pazar ajándékokkal kényeztette újdonsült szeretőjét, többek között Pauline-nak adományozta a szemkápráztató Choisy-le-Roi kastélyt is, amelynek dekorációja és bútorai az épület felújítása után ezüst és kék színben pompáztak.

Ahhoz azonban, hogy Nesle kisasszony bizonyos mértékig tiszteletre méltó tagjává válhasson a francia udvarnak, a király férjhez kívánta adta őt egy olyan főnemeshez, aki hajlandó volt a látszat kedvéért beleegyezni a névházasságba. Az uralkodó hamarosan meg is találta kedvese számára a megfelelő hitvest, ezért Pauline 1739. szeptember 28-án, körülbelül 27 évesen nőül ment a nála 8 évvel fiatalabb Jean Baptiste Félix Hubert de Vintimille márkihoz, Luc grófjához. A márki igen elnézően viselkedett, ami újdonsült neje és Lajos intim kapcsolatát illette, ezért a király rangos címekkel és hatalmas, jól jövedelmező birtokokkal kárpótolta.

Pauline azonban nem sokáig élvezhette a királyi kegyencnői helyzetével járó kiváltságokat. 1741-ben meghalt első gyermekének, egy kisfiúnak születése közben. Halálát a szülés közben fellépő hirtelen görcsroham okozta. Csupán 29 évet élt. Egyetlen gyermeke a Louis nevet kapta apja, a király után. Az uralkodó elismerte őt törvényes fiának. Ő lett Luc hercege. Mivel külsőleg nagyon hasonlított XV. Lajosra, apja csak úgy becézte őt, hogy „Demi-Louis”, vagyis „Kicsi Lajos”. Louis az anyai nagynénjénél, Louise-nál nőtt fel, s a király élete végig fizette a gyermek neveléséhez szükséges kiadásokat, viszont csak ritkán látogatta meg fiát.

Fleury bíboros, a király akkori főminisztere inkább azt szorgalmazta Lajosnál, hogy térjen vissza Louise-hoz. A kardinális nyilván már előre sejtette, hogy ha az asszony húga, a ravasz Marie Anne lesz az uralkodó következő ágyasa, akkor ő, nővérével ellentétben, ki fogja használni frissen szerzett hatalmát, és nem biztos, hogy jó célokra. XV. Lajos sajnos csak kevés időt és energiát szentelt a bel- és külpolitikai ügyeknek, miközben magánélete folyton bonyolódott számos szeretőjének befolyása miatt.

Fleury bíboros félelmei Marie Anne-nal kapcsolatban nem voltak alaptalanok, mivel az asszonynak valóban voltak politikai ambíciói Versailles-ban.

Marie Anne biztonságban érezhette magát, mivel még ha nem is sikerül elcsábítania Lajost, de magas rangja (az uralkodó az asszony férjének adományozta a Châteauroux hercege címet, így Marie Anne hercegné lett) és hatalmas vagyona így megalapozza jövőjét Franciaországban. A hercegnét Lajos kinevezte felesége, a királyné udvarhölgyévé, s évi 80 ezer livre járadékot is biztosított újdonsült kegyencnőjének.

1742 januárjában Diane nőül ment egy nála egy évvel fiatalabb özvegyemberhez, Louis de Brancas-hoz, Lauraguais és Villars hercegéhez, aki állítólag ugyanúgy hűtlen volt a házasságban, mint felesége.

Az öt Nesle-nővér közül csak Hortense nem lett XV. Lajos szeretője. Louise után jött Pauline, Pauline után Diane, Diane után pedig Marie Anne. Marie Anne volt az, aki négyük közül a leginkább hatással volt Lajosra, s a legnagyobb politikai befolyásra tett szert a francia udvarban. Amikor a király pont két asszony (Louise és Marie Anne) szerelme között őrlődött, Diane is állást foglalt az ügyben, s végül úgy döntött, hogy Marie Anne mellé áll. Marie Anne a pletykák szerint úgy tudta sokáig megtartani pozícióját a király mellett, hogy felajánlotta neki, párhuzamosan folytathat viszonyt nővérével, Diane-nal is. Ez volt az a pont, amikor Lajos ágyába fogadta Lauraguais hercegnét is.

A fondorlatos Châteauroux hercegné megpróbálta okos diplomáciai tanácsokkal ellátni őfelségét, s rá akarta bírni Lajost egy II. Frigyes porosz királlyal tervezett béke megkötésére is, 1744-ben. Marie Anne igen nagy jelentőségű politikai játszmákban vett részt a színfalak mögött. Mivel XV. Lajos gyakran volt távol háborús időkben, ilyenkor Marie a nővérével, Diane-nal töltötte szinte minden idejét, mindamellett Châteauroux hercegné inkább riválisának, mint testvérének tartotta az asszonyt.

Miután XV. Lajos csapatai vereséget szenvedtek Metznél, a nagy intrikus, Marie Anne némiképp kegyvesztetté vált, mivel ő is egyike volt a király tanácsadóinak, akik szorgalmazták ezt a háborút. Madame de Châteauroux már épp kezdte visszanyerni az uralkodó szimpátiáját, amikor az asszony hirtelen meghalt, 1744. december 8-án, 27 éves korában.

Marie Anne váratlan halála után Lajos egy ideig Diane-nal vigasztalódott, majd hamarosan intim viszonyba bonyolódott egy polgári származású férjes, kétgyermekes asszonnyal, az akkor 23 esztendős Jeanne-Antoinette Poisson Le Normant d’Etiolles-lal. Ez a hölgy később megkapta a királytól a Pompadour márkinője címet, ő lett a híres-hírhedt Madame Pompadour.

Diane is Maria Leszczyńska királyné udvarhölgye lett, akárcsak nővére, Louise. A hercegné 1769. november 30-án halt meg, 56 esztendős korában. Férjétől nem született gyermeke. Özvegye, Brancas, újranősült. Következő felesége Wilhelmine van Neukirchen lett 1772. június 29-én. A herceg még 1793 decemberéig, körülbelül 79 éves koráig élt.

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés