Dicopomorpha echmepterygis

rovarfaj

A Dicopomorpha echmepterygis parányfürkész faj a hártyásszárnyúak (Hymenoptera) rendjébe tartozó Mymaridae családban. A faj hímje mintegy 139 μm-es méretével a világ legkisebb rovarfaja.

Infobox info icon.svg
Dicopomorpha echmepterygis
A faj hímjének elektronmikroszkópos képe
A faj hímjének elektronmikroszkópos képe
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Hártyásszárnyúak (Hymenoptera)
Alrend: Fullánkosdarázs-alkatúak (Apocrita)
Öregcsalád: Chalcidoidea
Család: Mymaridae
Nem: Dicopomorpha
Faj: D. echmepterygis
Tudományos név
Dicopomorpha echmepterygis
Mockford, 1997
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Dicopomorpha echmepterygis témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Dicopomorpha echmepterygis témájú kategóriát.

A faj első példányait 1994-ben gyűjtötték az Egyesült Államokbeli Illinois államban, leírására 1997-ben került sor.

MegjelenéseSzerkesztés

A faj hímjének mérete 139-240 μm, a faj ezzel sok egysejtű élőlénynél is kisebb. A hímek szárnyai visszafejlődtek, sem látó-, sem szájszervvel nem rendelkeznek. Szerveinek redukciója teszi lehetővé extrém kis méretét, ugyanis repülőizmokkal és látóidegekkel ilyen kis méret elérése lehetetlen volna.[1] Lábai viszonylag jól fejlettek, végükön nagy tapadólebeny (arolium) található. Rövid, szegmentálatlan csápja rendkívüli mértékben megvastagodott. Színe fakó, szürkésbarna. A nőstény hímnél lényegesen nagyobb, akár 550 μm-es, szárnyakkal és viszonylag hosszú, fejlett, ízelt csáppal rendelkezik. A test színe egyöntetű fekete, a csáp és a végtagok barnásak.

ÉletmódjaSzerkesztés

Parazitoid életmódot folytat, gazdaállata az Észak-amerikai Echmepteryx hageni nevű fürgetetű faj, melynek tojásait parazitálja. Gazdatojásonként 1 nőstény és 1-3 hím egyed található. Az imágók a tojás belsejében párzanak saját testvéreikkel, majd a megtermékenyített nőstények a gazdatojást elhagyva újat keresnek saját tojásaik lerakására. A hímek valószínűleg sohasem hagyják el a gazdatojást, azonban lehetséges, hogy a hímek fejlett lábaikkal a szárnyas nőstény testvéreikre kapaszkodva jutnak el más gazdatojásokhoz, ahol megtörténhet a párzás nem rokon egyedekkel.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés