Wikipédia

Dimitris Michalopoulos

görög történész
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Dimitris Michalopoulos (Athén, 1952. május 1. –) görög történész, aki Georges Castellan[5] tanítványa volt, aki francia szakember volt Ausztria-Magyarország történetében. Ezért Dimitris Michalopoulos professzorának hatására megkezdte a görögországi szláv és magyar bevándorlás tanulmányozását.

Dimitris Michalopoulos
Született1952. május 1. (72 éves)[1]
Athén
Állampolgárságagörög[1]
Foglalkozása
  • történész
  • egyetemi oktató
  • fordító
  • szerző
  • életrajzíró
  • kolumnista
  • szerkesztő
  • hellenist
Tisztsége
  • múzeumigazgató (1990–2000)
  • kutató (2002–2003)
  • acting director (2004–2011)
  • vendégprofesszor (Bukaresti Egyetem, 2017. május 2. – 2017. május 30.)
Iskolái
  • Scuola italiana statale di Atene (1964–1970, érettségi bizonyítvány, klasszikus ókortudomány)
  • Institut français de Grèce (1969–1971, Diploma in French Language Studies)
  • Athéni Egyetem (1970–1974, licenciátus, történettudomány, régészet)
  • École pratique des hautes études (1974–1975)
  • Hellenic-American Union (1971–1975)
  • École des Hautes Études en Sciences Sociales (1975–1978, doktorátus (Franciaország), diplôme d'études approfondies, újkor, medieval studies)
  • State Institute of Russian Language (1997–1998)
KitüntetéseiFulbright Program[2][3][4]
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete szerkesztés

Athénban született (1952), az Athéni Olasz Iskolában tanult (1964-1970), az athéni Nemzeti Egyetemen (1970-1974) majd Párizsban, az École Pratique des Hautes Études és az École des hautes études en sciences sociales rendezvényeken. 1978-ban egy zsűri kikiáltotta a gazdaság- és társadalomtörténet doktorává, amelynek elnöke Georges Castellan volt. 1980 és 1982 között a Görög Köztársaság elnökének (Konstantinos Karamanlis) levéltárának kurátora volt.1982 és 1994 között Balkán és diplomáciai történelmet tanított a Szaloniki Arisztotelész Egyetemen. 1990-ben Athén város múzeumának igazgatójává választották. Ezt a posztot 2000-ig töltötte be. Sőt, katonai történelmet tanított a görög Haditengerészeti Főiskolán (1990-1997), és haditörténetet tanított hazája Tengerészeti Akadémián (1994-1997). 2002-ben és 2003-ban a Görög Népbarátok Társaságának tudományos tanácsadója volt. 2004-ben kinevezték az "Eleutherios Venizelos és korszaka Tanulmányi Intézetének" igazgatójává.Most a Piraeus Görög Tengerészeti Történeti Intézet tudományos tanácsadója, és az Athéni Népi Egyetemen oktatja a Balkán történelmét.[6]

Kutatás szerkesztés

Georges Castellan vezetésével és Christopher Woodhouse-val akadémiai kapcsolatban állt[7] a középkorban a Görögországba irányuló külföldi bevándorlások tanulmányozásához. Így azt állította, hogy Jakob Fallmerayer tézisei a görögországi szláv és albán településekről helyesek.[8] Ezenfelül hallgatólagosan egyetért Konstantinos Paparrigopoulos, Görögország nemzeti történésze. Természetesen az újonnan érkezőket főként az Ortodox Egyháznak köszönhetően asszimilálták.[9] Helyes a tézis a vallák görögországi bevándorlásával kapcsolatban is. Most a magyar bevándorlásokat tanulmányozza. Ugyanis nagyon sok magyar eredetű személy- és helynév található, például Domokos, Patak és így tovább.[10] Sőt, Mantzar néven számos családnév létezik, amelynek etimonja a török Mancar (= Magyar) kifejezés.[11]

Publikációk szerkesztés

  • Greek Vessels of the Middle Ages, Athens: Europe Publishing, ISBN 960-253-028-6
  • Fallmerayer et les Grecs, Istanbul: Les Éditions Isis, 2011
  • Les Argonautes, Paris: Éditions Dualpha, 2013, ISBN 9782353742516
  • The Evolution of the Hellenic Mercantile Marine through the Ages, The Piraeus: Institute of Hellenic Maritime History, 2014, ISBN 978-618-80599-0-0
  • La révolution grecque de 1862 et l'insurrection crétoise de 1866. Conséquences politiques et complications diplomatiques, Istanbul: Les Éditions Isis, 2016, ISBN 978-975-428-560-4
  • Le Vieillard de Morée. Essai sur l'histoire des Grecs et leurs indépendance, Istanbul: Les Éditions Isis, 2017, ISBN 978-975-428-587-1
  • Homer's Odyssey beyond the Myths, The Piraeus: Institute of Hellenic Maritime History, 2016, ISBN 978-618-80599-3-1
  • L'Odyssée d'Homère au-delà des mythes, Le Pirée: Institut d'Histoire Maritime Hellène, 2016, ISBN 978-618-80599-2-4
  • Philia's Encomion. Greek Turkish Relations in the 1950s, Istanbul: The Isis Press, 2018, ISBN 978-975-428-606-9
  • "Débris d'un monde d'antan", La Mer toujours, Guimaec: Éditions le Cormoran, 2019, ISBN 978-2-916687-27-8 (oldalakat 31-46)
  • America, Russia and the Birth of Modern Greece, Washington-London: Academica Press, 2020, ISBN 9781680539424

Külső linkek szerkesztés

  1. http://www.academie-arts-sciences-mer.fr/FR/portfolio/dimitris-michalopoulos/
  2. https://orcid.org/0000-0001-7496-8872
  3. https://data.bnf.fr/en/16921998/di_mi__tri_s_michalopoulos/
  4. http://id.loc.gov/authorities/names/n82150928
  5. https://isni.org/isni/0000000108888591
  6. http://viaf.org/viaf/37321761
  7. https://osdelnet.gr/contributors/1074587#all
  8. https://www.babelio.com/auteur/Dimitris-Michalopoulos/567227


Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF catalogue général (francia nyelven). Francia Nemzeti Könyvtár. (Hozzáférés: 2017. április 1.)
  2. ↑ https://cies.org/node/150839
  3. ↑ http://www.fulbright.gr/images/alumni/pdf/GR_Grantees_1984-1985.pdf
  4. ↑ https://fulbrighternetwork.com/users/4953714
  5. ↑ D.Michalopoulos, Vie politique en Grèce pendant les années 1862-1869, Université Nationale d'Athènes (Saripoleion), 1981, pp.7-8.
  6. ↑ Hilmar Schmuck, Griechischer Biographischer Index (Muenchen: K. G. Saur, 2003), oldal 749C (ISBN 3-598-34206-3),
  7. ↑ C.M.Woodhouse, The English Historical Review, vol. 108, No. 427, pp. 540-541.
  8. ↑ Dimitris Michalopoulos, "The True Story of the Fallmerayer Issue",Parnassos (Athén), XL (2006), oldalakat 215-236.
  9. ↑ „"The Issue of the Christian Orthodox Turks: A Historical Perspective", Balkanlar. Siyaset ve Göç. 8. Uluslarasι Mübadele ve Balkan Türk Kültürü Araştirmalι Κongresi Bildirileri, Samsun Mübadele ve Balkan Türk Kültürü, 2015, s.55-60”.   ISBN 978-605-88120-3-1
  10. ↑ A görög électraoz archivuma (görögül), III (Athén: Historia, 2016), oldal 180 (ISBN 978-618-5227-04-3).
  11. ↑ Nagy Görög Enciklopédia, 1931. évi XVI. Kötet, Athén, 638. oldal, bejegyzések "Mantzarides", "Mantzarion", "Mantzari" 
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Dimitris_Michalopoulos&oldid=24727516”