Kisdebrek
Kisdebrek (románul: Dobricel) falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében.
Kisdebrek (Dobricel) | |
![]() | |
A falu fatemploma 1744-ben Szent Arkangyalok tiszteletére épült. | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Beszterce-Naszód |
Község | Ispánmező |
Rang | falu |
Községközpont | Ispánmező |
Irányítószám | 427029 |
SIRUTA-kód | 32866 |
Népesség | |
Népesség | 487 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | < 3 (2011)[1] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 383 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
![]() | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Fekvése
szerkesztésBethlentől északnyugatra, Ispánmező közelében fekvő település.
Nevének eredete
szerkesztésA hegyek között, szűk völgyben fekvő falu mellett egy nagy hegy emelkedik, melyen egykor tölgyfás erdő díszlett, határán pedig keresztül folyik Nagydebrek irányába a "Dobricil" patak, erről az erdőről kaphatta nevét is, melyet szláv eredetűnek mondanak: a dobra, dubrava, dubrek szó nyelvünkön tölgyes erdőt jelent.
Története
szerkesztésKisdebrek, Debreg nevét 1483-ban említette először oklevél Debreg néven, mint Harinai Farkas Tamás és Miklós birtokát.
További névváltozatai: 1593-ban Debrik-Pojána, 1603-ban Kis-Debreh, 1733-ban Kis-Debrek, 1750-ben Dobricsel, 1808-ban Debrek (Kis-), Dubricsel, 1888-ban Kis-Debrek (Dobricsel), 1913-ban Kisdebrek.
A falu a fennmaradt hagyományok szerint egykor a falutól déli irányban fekvő Csicsói hegyoldalról költözött jelenlegi helyére, a múlt század elejei leírások szerint szántás közben többször akadtak itt nagyobb kődarabokra, melyekből következtetve ott egykor nagyobb épületek lehettek.
Kisdebrek Szészárma tartozékai közé számított, de az 1567-ből fennmaradt iratokban a tartozékok közt még nem fordult elő, csak 1585-ben, tehát 1567–1585 közt keletkezhetett.
Az előbb Harinnai birtok Kisdebreket 1589-ben Báthory Zsigmond Báthory András bibornoknak adományozta.
1590-ben azonban Harinnai Farkas Miklósnak és testvérének néhai Farkas Jánosnak fiai: Tamás, István, János. Ferenc és Mihály Báthory András e birtokba való beiktatásának ellentmondtak, eredménytelenül, mert a falu még 1593-ban is Báthory András bibornok tulajdona volt.
1595-ben Farkas Miklós a maga és testvérének néhai János fiainak: Tamásnak, Istvánnak, Ferencnek és Mihálynak nevében a fejedelmet e birtok bitorlásától újra eltiltotta.
Az 1603 évi összeírás szerint már ismét Harinnai Ferenc birtoka volt.
1615-ben Suky Kata Harinnai Erdélyi Miklós özvegye kapta osztályrészül életére, midőn leánya Zsuzsanna s unokája Farkas Kata itteni javaikon megosztoznak.
1618-ban és 1628-ban Kun István birtoka volt neje jogán, 1653-ban-ban birtokosa Toldalagi Mihályné Huszár Margit. A Toldalagiak birtoka volt még 1726-ban is.
1816 körül gróf Mikó Károly, és a Rhédei leszármazottak, 1820-ban gróf Bethlen Farkas, Hollaki Antalné volt birtokos itt, 1898-ban pedig nagyobb birtokosai a Bolbosz család tagjai voltak.
A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Bethleni járásához tartozott.
1910-ben 567 lakosából 13 német, 554 román volt. Ebből 81 görögkatolikus, 473 görög keleti ortodox, 13 izraelita volt.
A 2002-es népszámláláskor 586 lakosa volt.
Nevezetesség
szerkesztés- 18. századi ortodox fatemplom[2]
Galéria
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Beszterce-Naszód megye. adatbank.ro
- ↑ Lista monumentelor istorice: Județul Bistrița-Năsăud. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
Források
szerkesztés- Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája IV.: A vármegye községeinek részletes története (Hagymás–Lápos). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1901. 533. o.
- Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.