Dobrovoljácok
A dobrovoljácok olyan délszláv (zömében szerb) önkéntesek voltak az első világháborúban, akik a katonai szolgálatot nem a szerb hadseregben kezdték, de a háború során átálltak az antant oldalán harcoló szerb hadsereghez, nagy számban csatlakoztak például az orosz hadifogolytáborokból.
Történetük szerkesztés
Az első ilyen szerb önkéntes hadosztály 1916 márciusában alakult Oroszországban, 18 ezer katonával és 550 tiszttel, és ősszel a dobrudzsai harcokban vetették be őket Bulgária ellen. 1917-ben megszervezték a második hadosztályt is, és mindkettőt Szalonikinál nyílt frontra vezényelték. Végül a szerb hadsereg kötelékében, francia csapatok segítségével megadásra kényszerítették Bulgáriát és megszállták Magyarország déli részét is.
Jórészt a dobrovoljácok nyomására született az 1919. február 25-én kihirdetett délszláv földreform. Ez 206 440 igénylőnek juttatott földet, főként dobrovoljácoknak. Az igénylők számára 62 zárt dobrovoljác telepet hoztak létre a magyarok lakta délvidéki területeken 53 000 katasztrális hold területen.
Amikor 1941 áprilisában Magyarország annektálta a Délvidéket, fontos politikai célként tűzték ki, hogy az 1918. október 31. óta betelepült délszlávokat távozásra kényszerítsék. A magyar vezetés a németek megszállta Szerbiába akarta kitelepíteni őket, ez azonban a németek ellenállása miatt csak részben sikerült.
A Bácskából egyes források szerint 6912 (más források szerint 6175, vagy 10 692) családot, Dél-Baranyából 235 családot telepítettek ki. Szerb becslések szerint a szerbiai kitelepítés 24 921 főt érintett, mintegy 13 ezer embert pedig internáltak. A kiürített területekre bukovinai székelyeket és moldvai csángókat (Cseres Tibor szerint 3279 családot) telepítettek.
A ki nem telepített dobrovoljácokat a magyar hatóságok a partizántámadások valószínűsíthető támogatójának tekintették. Közülük sokan váltak áldozataivá a bevonulásnak, az 1941–1942 telén végrehajtott vérengzésnek, illetve az 1943-as büntető akcióknak. 1944 szeptemberétől a bevonuló partizánokkal és a szovjet hadsereggel együtt a kitelepítettek visszatértek, a székelyeknek pedig távozniuk kellett. A dobrovoljácok részt vettek abban a vérengzésben, amelynek Cseres Tibor szerint 34 491 névvel azonosítható magyar esett áldozatul.