Doletskó Teréz
Zsalozovits Józsefné Doletskó Teréz, névváltozatok: Dolecskó, Doleskó, Talitska, beceneve: Rézi néni (Szeged, 1818. szeptember 1. (keresztelés)[1][2] – Szeged, 1883. szeptember 29.)[3] szakácsnő, szakácskönyvíró.
| Doletskó Teréz | |
| Született | Talitska Teréz 1818. szeptember 1. Szeged |
| Elhunyt | 1883. szeptember 29. Szeged |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | szakácskönyv-író |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életrajza szerkesztés
Doletskó Teréz, ismertebb nevén Rézi néni Doletskó János és Nicht (Nikt) Éva leányaként született Szegeden. 1850—1879 között Szegeden élt,[4] a piaristák szakácsnője volt.[5] 1872-ben Ferenc József szegedi látogatása alkalmával az udvari konyhán közreműködött.[6] Férje, Zsalosovits József algyői származású volt, városi adóvégrehajtóként dolgozott. 1856. május 26-án kötöttek házasságot a szeged-belvárosi plébánián, a vőlegény és a menyasszony is 34 éves volt ekkor.[7]
Életében egyetlen kötete jelent meg: Szegedi szakácskönyv címen Szegeden, 1876-ban. A könyv 2. kiadása 1878-ban, 4. bővített kiadása, Szegeden, 1886-ban; összesen 10 000 példány kelt el belőle. A 484 számozott oldalt tartalmazó, ezernél több ételkészítési utasítással ellátott szakácskönyv huszonegy fejezetet tartalmaz. Nagy sikerét valószínűleg annak köszönheti, hogy tartalmazza a millenniumi magyar gasztronómia „minden gyöngyszemét”, kezdve a levestől a süteményig, fagylalttól az "ecetbe csinált gyümölcs és zöldség”-ig, ezeken túl pedig még gyakorlati tanácsokat is nyújt a húsok szeleteléséről, az ünnepi asztal megterítéséről, valamint komplett étlapokat is ajánl minden alkalomra. Az 1876-ban megjelent szakácskönyv első kiadása Szegeden jelent meg. A szakácskönyv óriási sikerére jellemző, hogy 1890-ben már az ötödik kiadásnál tartott, 1926-re pedig már összesen tizenhat kiadást ért meg. A királyné is kapott egy díszpéldányt és szerzőjének 50 forintot küldött a főudvarmesteri hivatal által.[8]
Rézi néni 62 éves korában, 1883. szeptember 29-én hunyt el Szegeden, 30-án helyezték örök nyugalomra.
Kultúr- és gasztronómiai történeti érdekessége szerkesztés
A szakácskönyv nyolcadik szakaszában, a 161-162. oldalon, az 507. receptként, először találjuk meg leírva a halászlé receptjét.
Munkái szerkesztés
- Szegedi szakácskönyv. Szeged, 1876. (2. kiadás: Szeged, 1878., 4. bővített kiadás: Szeged, 1886.)
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Szeged-belvárosi r.k. plébánia keresztelési anyakönyve, 1818. év.
- ↑ Ő és testvérei 1820 előtt végig tévesen lettek Talitska néven bejegyezve téves bemondás alapján, ezt 1812. máj. 19-én Szeged-Rókusvárosban született Ferenc nevű testvérénél utólag, 1940-ben okmányok alapján kiigazították.
- ↑ Szeged-belvárosi r.k. halotti anyakönyv, 334/1883. folyószám.
- ↑ Délmagyarország, 1931. január 4. / 3. szám, 7. old.
- ↑ A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006) Borsodi Madárka című tanácskozás előadásai. Kisbán Eszter: Borsodi madárka, szatmári cinke. Jelképes „magyar”, regionális és kistáji ételek a régiségben és a jelenkorban. 634. old.
- ↑ Bácskai-Horváth Hajnalka: Mézeskalács a piaristák konyhájából pkk.piarista.hu
- ↑ Szeged-belvárosi r.k. plébánia házassági anyakönyve, 55/1856. folyószám.
- ↑ Fővárosi Lapok 1876. október 13. / 235. szám
Források szerkesztés
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái II. (Caban–Exner). Budapest: Hornyánszky. 1893.
- Doletskó Teréz. Petőfi Irodalmi Múzeum (Hozzáférés: 2015. október 10.)
További információk szerkesztés
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Múltidéző, avagy barangolás a boldog békeidők magyar receptjeiben Mindmegette.hu