A dukljai pap krónikája

(Dukljai Pap Krónikája szócikkből átirányítva)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. február 11.

A dukljai pap krónikája (latinul: Regnum Sclavorum [„szlávok királysága”]; továbbá ismert Bári nemzedékrend néven) délszláv középkori krónika, mely Bárban lett írva feltehetően a 12. század második felében. Szerzője a Dukljai-bári érsekség egy meg nem nevezett szerzetese.[1]

Az eredeti szláv nyelvű változat mellett latin nyelvű fordítás is készült. A szláv nyelvű változat elveszett, a latin nyelvűt meg a 17. században találták meg, és a mai könyv a latin nyelvű fordításból keletkezett. A szerző a gótokat és a szlávokat egyazon népnek tartja, ezért a könyvet a gótok népvándorlásával kezdi, vagyis azoknak letelepedésével Prevalis tartományba (amely a mai Montenegró területén létezett az 5. században).

A krónika gót-szlovén királyokat sorol fel az 5. század végétől a 12. század közepéig. A mű a fiktív Szlávok királyságát írja le, mely felett Szvatopluk király uralkodik, aki a Dalma-mezőn tartott tanácsülést, valamint Dubrovnik létesítésének legendáját írja le, Duklja történetét stb.[1]

A krónika bevezetője kétes, hogy igaz, ezért a történészek elutasítják ezt a teljes részt. A 10-12. század közötti adatok viszont nagyobbrészt hitelesek, és Duklja történetét a Vojislavljević-ház alatt más források is alátámasztanak.

Irodalmilag legsikeresebb a Vladimir dukljai kenéz életéről, szerelméről és szenvedéséről, valamint felesége Koszara, a Sámuel bolgár cár lányáról szól rész.

A krónika bizonyítéka a valamikori dalmát irodalom gazdagságáról. A könyvbe bekerültek más írások is, a „Dukljai Krónika” (10. század) megtalált részei, a „Dukljai Éposz”, „Szt. Vladimir élete” (11. század), valamint számos legendáról szóló irat.

Az ismeretlen szerzőt dukljai papnak nevezték el, aki valószínűleg szerzetes volt Bár városában. Eduarda Peričić kutatásai szerint valószínűleg Grgur érsek lehetett.[2]

A latin nyelvű változatban a szerző lejegyezte, hogy a könyvet lefordította szláv nyelvről latinra, hogy teljesítse kívánságát azoknak, akik megkérték erre.[3]

A krónika másolatai

szerkesztés

A legrégebbik másolat latin nyelven van, és 1650 körül jöhetett létre. Ezen kívül lehetséges, hogy egy még régebbi változat alatján jött létre Mavro Orbini olasz nyelvű fordítása 1601-ből, az Il regno degli Slavi.[1]

1666-ban Ivan Lučić kiadta a krónikát Presbyter Diocleatis Regnum Slavorum név alatt, a saját könyve, a De regno Dalmatiae et Croatiae: libri sex részeként.[4] Utána 1874-ben Ivan Črnčić adta ki a könyvet a következő cím alatt: „A Dukljai pap krónikája latinul és még annyi meg még valami horvátul, Jerolim Kaletić pap fordítása szerint”.[5]

A krónika horvát szerkesztése

szerkesztés

1500 körül Dmine Papalić szpliti nemes rátalált egy könyvre, mely harvát nyelven volt írva, és melyet ma a „Dukljai pap krónikájának horvát szerkesztésének” nevezzük.[2]

Stjepan Antoljak történész szerint a horvát és a latin változat a XXIII. fejezetig megfelel, ami után pedig különböznek tartalmilag és időbelileg is. A horvát változatban a szlávok horvátokkal lettek lecserélve, Szvatopluk Budimirrel, valamint Zvonimir király gyilkosságának legendája is bekerült.[1]

  1. a b c d Opća i nacionalna enciklopedija u 20 svezaka, Antun Vujić, 2007, 280. oldal
  2. a b Mužić, Ivan. Hrvatska kronika 547.-1089.. Matica hrvatska Split, 14. o. (2001). ISBN 953-6159-47-3 
  3. Mužić, Ivan. Hrvatska kronika 547.-1089.. Matica hrvatska Split, 27-31. o. (2001). ISBN 953-6159-47-3 
  4. Mužić, Ivan. Hrvatska kronika 547.-1089.. Matica hrvatska Split, 225. o. (2001). ISBN 953-6159-47-3 
  5. Mužić, Ivan. Hrvatska kronika 547.-1089.. Matica hrvatska Split, 227. o. (2001). ISBN 953-6159-47-3 

További információk

szerkesztés