Süntök

Süntök
	A növény termése és indái
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Csoport:	Valódi kétszikűek (Eudicots);
Csoport:	Core eudicots;
Csoport:	Superrosidae;
Csoport:	Rosidae;
Csoport:	Eurosids I;
Rend:	Tökvirágúak (Cucurbitales);
Család:	Tökfélék (Cucurbitaceae);
Alcsalád:	Cucurbitoideae;
Nemzetség-; csoport:	Sicyeae;
Alnemzetség-; csoport:	Cyclantherinae;
Nemzetség:	Echinocystis; Torr. & A.Gray
Faj:	E. lobata;
Tudományos név
	Echinocystis lobata; (Michx.) Torr. & A.Gray
Szinonimák
Szinonimák
	Hexameria Torr. & A.Gray; Micrampelis Raf.; Basionym Sicyos lobatus Michx., Fl. Bor.-Amer. 2: 217. 1803.; ; Homotypic Micrampelis lobata (Michx.) Greene, Pittonia 2: 128. 1890.; ; Heterotypic Echinocystis echinata (Muhl. ex Willd.) Britton, Sterns & Poggenb., Prelim. Cat. 20. 1888.; Echinocystis echinata (Muhl. ex Willd.) Vassilcz., Fl. URSS 24: 125. 1957, comb. superfl.; Micrampelis echinata (Muhl. ex Willd.) Raf., Med. Repos. 5: 350. 1808.; Momordica echinata Muhl. ex Willd., Sp. Pl. (Willdenow) 4: 605. 1804.; ;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Süntök témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Süntök témájú médiaállományokat és Süntök témájú kategóriát.

A süntök (Echinocystis lobata) a tökvirágúak (Cucurbitales) rendjébe és a tökfélék (Cucurbitaceae) családjába tartozó faj.

Nemzetségének egyetlen faja.

Habitus

termései

A süntök többágú kacsaival felkapaszkodó, akár 7-8 méter magasra felfutó, vékony szárú, legfeljebb a nóduszokban szőrös, egyéves növény. Növekedési formája szerint a smilakoid csoportba tartozik: a levélhónaljakban eredő, több, leginkább háromágú finom mozgásokra képes – vélhetően pálha- vagy inkább szár eredetű – kacsaival kapaszkodik. A kacsok száma nóduszonként egy. A kapaszkodás a kacs érintésre való érzékenységével magyarázható: az érintkezés helyén a kacs növekedése lelassul, az átellenes oldalon felgyorsul, aminek következtében a kacs rugószerűen feltekeredve körbefonja a megérintett ágat. A kacsok rögzülése után a tengelyük kiegyenesedik és megvastagszik, ezáltal a süntök szárát távol tartja a támasztékul szolgáló növénytől. Levelei hosszú levélnyelűek, karéjosan osztottak, az 5 karéj ép szélű, szálkás csúcsú, érdes. A termős virágok magánosak vagy a kacsok hónaljában rövid kocsányon ülnek többedmagukkal. A porzósak aprók, fehérek, összetett fürtöt alkotnak, a porzószálak összenőttek. A termés 3-4 centiméter hosszú, hengeres, puha, tüskés, belsejét, a négy mag körül rostos szövet tölti ki.

Származás, elterjedés

Őshazája Északkelet-Amerika, ahol áreája az északi szélesség 35 és 53°-a között, valamint az Atlanti-óceán partvidékétől a nyugati hosszúság 110°-áig található, tehát az Egyesült Államokon kívül Kanada déli részein is őshonos. Sporadikus előfordulásai még ettől nyugatabbra is vannak, ahol valószínűleg kultúrszökevény. Eredeti élőhelyén és Európában is csak a 0 °C-os januári izotermától északra tudott kiterjedt állományokat létrehozni. Első európai adata 1904-ből való, hazánk területén pedig először Debrecenben 1913-ban jegyezték le. Manapság nálunk az egész országban megtalálható, csak a Kisalföldön és a Duna–Tisza közének déli részén ritka. Európában nagy léptékű elterjedését - őshazájához hasonlóan - klimatikus tényezők határozzák meg. Nem vagy csak kivételesen fordul elő a faj azokon a területeken, ahol a januári középhőmérséklet nem 0 és -5 °C közé esik. Dísznövényként ültették, idővel pedig kivadult a kertekből.

Életciklus, életmenet

Életformája T4 (nyárutói egyéves), életideje a vegetációs időszakban mintegy százharminc nap, általában májustól októberig. A növény csírázása májusban indul el, virágzás pedig júliustól. Önmegporzás is lehetséges, de inkább rovarmegporzás jellemzi, a terméseket a víz is terjeszti. A nővirágok elvirágzás után akár már tizennégy napon belül teljes méretű termést hozhatnak. A termések egy-hat magot tartalmaznak, leggyakrabban négyet. A magvak kihullanak, amikor a termés kiszárad. A mag, illetve a termés terjedésének két fő módja lehetséges: a magvak kihullva az anyanövény környezetében csíráznak (gravitációs), de terjesztheti a víz is (hidrochoria).

Termőhelyigény

Folyók, patakok mentén szerves anyagokban és bázisokban gazdag, nedves vagy üde, gyengén savanyú, humuszos talajokon, ligeterdőkben, árkok, csatornák mentén. Fényigényes, degradációtűrő és -jelző, kevéssé vagy közepesen nitrogénigényes. Sókerülő, sós vagy szikes élőhelyen ritkán fordul elő. A vegetációs időszakban bekövetkező elárasztásokat gyengén tűri, ilyenkor a tövek elpusztulhatnak.

Biotikus interakciók

Magja allelopatikus hatású.
A támasztékul szolgáló növényt elnyomhatja.
Hazai fogyasztóiról kevés adat van (se parazita, se rovar), azonban Amerikában számos fogyasztója ismert.
A süntöknek fontos szerepe van ennek a sokgazdás, nagy károkat okozó uborka-mozaikvírusnak az epidemiológiájában.

Gazdasági jelentősége

Hazájában az észak-amerikai őslakosok számára „panácea”, azaz jó reumára, lázra, emellett afrodiziákum, abortívum, felhasználták magjait gombként, gyöngyként és terméséből halbódító lét készítettek.

Természetvédelmi jelentősége

Kedvezőtlenül befolyásolja az őshonos társulásokat.
Mezőgazdasági gyom.
Leárnyékolhatja, lehúzhatja a facsemetéket.
Betegségeket terjeszthet.

Természetvédelmi kezelés

Védett területeken: mechanikai kezelés.
Kémiai védekezés: nehéz a szelektivitást megőrizni.
Számos fogyasztója, kórokozója ismert, de ezek gazdanövényspektruma széles.

Képek

virágai
termései
szárított termése
kettévágott termése
magvai
levelei
a vadonban
rajz a növényről

Források

Dr. Botta-Dukát Zoltán és Dr. Mihály Botond: Biológiai inváziók Magyarországon Özönnövények II., Bp., 2006.
www.orszagalbum.hu Archiválva 2021. augusztus 26-i dátummal a Wayback Machine-ben
www.novenykatalogus.hu^{[halott link]}+

További információk (képek)

Süntök Archiválva 2020. december 2-i dátummal a Wayback Machine-ben
Süntök^{[halott link]}
Süntök virágai^{[halott link]}
Süntök virága^{[halott link]}

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap