Ez a cikk az eszközről szól, a botanikai fogalmat lásd itt: Edény (botanika)

Az edény – szilárd anyagú üreges tárgy: folyadék, és a folyadékhoz hasonlóan meríthető és tölthető, szemes vagy darabos tárgy tárolására, használatára. Készülhet: fából, kőből, bőrből, fémből, égetett agyagból, porcelánból, üvegből, műanyagból, vízálló papírból, lakkozott szövetből. Formája hengeres. Főformák: a hordó, a merítő, a töltő (tölcsér) és önt(öz)ő edény. Kiegészítő: a talp, láb, (bogrács)állvány; a fül, a nyél, szár, fogó; födél, a csap.

TípusaiSzerkesztés

A görögöknél: amfora, urna, krater (elegyítőedény), ennek laposabb formája a csésze, gömbölyü vagy lapos fenekű; a kád, a tömlőalaku ampulla stb. Főző edényektől kezdve a leveses tálig, a kádtól és az üsttől kezdve sokféle a hordók formája, és aszerint változik nevük is. A merítésre szolgál a vödör és a kanál. Töltő edény a tölcsér, a kancsó. Öntő edény a kanna, a palack, és az ivó edények. Van: talpa, (lába), hasa, nyaka, szája, füle, csöcse. Elüt a fedél. Legnagyobb a hasa. Az anyagi sajátság szabja meg a formákat. A kőből készült edényt nem lehet úgy megmunkálni, mint pl. az arany edényt. Könnyebb formálni az agyagedényt. Az üveg mintegy középső helyet foglal el az agyag – ideértve a porcelánt is – meg a fém között. Az üvegedénynek a fala lehet vékony, megtűr tagozást, sokkal élesebb, mint az agyag, áttetsző a színében, egyszerűbb alakkal is díszesebb.

DíszítéseSzerkesztés

A díszítménynek alkalmazkodni kell az edény alakjához, tagoltságához, nem szabad a főformát és a tagoltságot megrontani. Emelje ki! A díszítmény akár sík felszínű, akár domború: geometriai, növényi és alakos, változatos színű is. Az edény formálásának és díszítésének mesterei a görögök voltak. A társakul szegődtek az indiaiak. A kínaiak és a japánok az agyag és a fémes edény gyártása azonban díszítésében az előbbiektől elüt.

EdénytörténetSzerkesztés

A legrégibb edények az agyagedények. Az öntött bronzedény, díszítményei kezdetben durván és domborúan mintásak, a későbbi díszítmények pedig bemélyítve. Ilyen edény hazánkban Törtelen, a másik pedig Tolna megyében. A törteli sokkal nagyobb. Hengerded, alul tojásdad záródású, a nyílásnál pedig két négyszegletes és gombafejhez hasonló tagokkal díszített, füllel ellátott csöbrök ezek, melyeknek alul talpa volt, s a két fül, szállításra. Talpuk letört. Hampel József szkítaföldi leleteknek nevezte el őket. A hallstatti kultúra edénye egy darab bronzlemezből domborított (trébelt), vagy pedig több darabból készült, amelyeket összeszegeltek (nitteltek). Ezeknek a díszítménye is domborított. Van köztük egy és két félkörű, rendesen csavart fogantyúval ellátott kisebb-nagyobb, félgömbidomú üst, egyfülű, hasonló formájú csészék, nagy kétfülű fazekak (situlák). Legnevezetesebb ilyen leleteink a hajdúböszörményi, breznóbányai, aszódi és somlyói edények. Sok az olyan, melyik rendesen négykerekű kocsit utánzó talpra van erősítve. Ezek közül Szászvárosszéken került elő egy, amely azonban a bécsi császári és királyi múzeumba jutott. Ide kell sorolnunk a cisztákat is. A kacsafej ennek a kornak különösen kedvelt és jellemző díszítménye. Hazánkból Csicserről a Lehóczky-féle gyűjteményben; a Magyar Nemzeti Múzeumban ismeretlen lelőhelyről. A Lehóczky-félén a kacsának két előrenyúló szarva is van. Az északi bronzlégió (északnyugati Németország, Dánia és a Skandináv-félsziget) temetkezései, az úgynevezett függő edényeket (vase á suspension) adják; csúccsal lefelé fordított kúpformájú, széles, egyenes szélű, kétfülű edények ezek, amelyek körülfutó sávval gazdagon ékes, s melyhez hasonló, csúcsán gombos végű bronzfedő tartozik. .

Körülbelül egy időben a bronzokkal lépnek fel az arany edények is, a legkorábbiak egyfülű csészék dombor díszítményekkel s ritkán készültek tiszta aranyból, hanem ötvözetből. Effajta edényben leggazdagabb az égalji régió. Legnevezetesebb a nagyszentmiklósi és a szilágysomlyói második aranyleletnek arany edényei azon tálak, amelyeknek szélére csatok erősítik hordani. Az üveget szintén már jó régen használták edények készítésére.

Szekszárdon leltek felirattal ellátott üvegserleget. A szekszárdi vas diatretum a következő görög feliratot viseli: LEIBE TW POIMENI PIE SHSAIS. Legrégebbi faedények a jütlandi tumulusokból erednek, a bronzkorból. Legszebb példányok a koppenhágai királyi múzeumban, melyeket bevert ónszegecskék díszítenek. Fakupákat, merítőedényeket és fafazekakat, amelyek egyetlen darabból vannak kifaragva, igen sokat találtak az észak-németországi és dániai tőzegtelepekben. A népvándorláskori sírok adtak olyan facsöbröket, melyek egyenes dongákból álltak össze és vasabroncsok szorítják, mint a mi mai hordóinkat. Ez is római hagyomány, mert a Nemzeti Múzeum tulajdonában van egy késő római leletből származó ilyen facsöbör, amelyet széles bronzabroncsok tartanak össze.

Edények szabványtáblázataSzerkesztés

Edényszabványok
Méret Lábosok Fazekak
14 cm 0,75 liter 1 liter
16 cm 1 liter 2 liter
18 cm 1,5 liter 3 liter
20 cm 2 liter 4 liter
22 cm 3 liter 5 liter
24 cm 4 liter 6 liter
26 cm 6 liter 8 liter
28 cm 8 liter 10 liter
32 cm 10 liter 15 liter
36 cm 15 liter 20 liter
44 cm 20 liter 25 liter

FazékSzerkesztés

A magasabb, mint amilyen széles edény neve fazék.

Kerámiabevonatú edényekSzerkesztés

Új találmány a kevesebb zsiradék használatához.

KuktaSzerkesztés

A túlnyomás megrövidíti az elkészítés idejét, az értékes tápanyagok kevésbé romlanak.

LábosSzerkesztés

Inkább széles, mint amilyen magas. Neve onnan ered, hogy egykor lábon állt a tűz fölött.

Római tálSzerkesztés

A tál használata előtt fontos a hideg vízben való 15-20 percig tartó áztatás. Mindig hideg sütőbe tegyük a római tálat, mert különben megrepedhet. A forró sütőből kivett edényt se tegyük hideg felületre, mindig konyharuhára vagy falapra helyezzük. A tisztítást, súrolást csak sóval végezzük, mivel a mosószeres víz beleivódik a pórusokba. Ha hagyma vagy egyéb erős szagú lett a tál, töltsük meg vízzel, öntsúnk bele ecetet és sütőben melegítsük egy órán át. Ezután öntsük ki a vizet, és dörzsöljük be sóval. Meleg vizes öblítés után szárítsuk ki.

Rozsdamentes edényekSzerkesztés

Megbízható, könnyen tisztítható, tetszetős.

SerpenyőSzerkesztés

Lapos, nyeles edény. Az oldalfala legalább 3-4 centi (olajban sütéshez), alapterülete, amekkora palacsintát szeretnénk sütni. A teflonos változat könnyebben tisztítható, kezelhető, mint a fémserpenyő. Ennek időtálló, egészségesebb, újabb változata a kerámiával bevont serpenyő, könnyen tisztítható, kevés zsiradékkal, vagy anélküli sütéshez használhatók. Többféle méretben és színben kaphatók.

Teafőző edényekSzerkesztés

Fém, zománcozott, és üvegből készült edény is kapható 1–1,5–2 literes. Szertartáshoz cserép, vagy porcelán. Ebbe a sűrítmény kerül a szamovár (önforraló) tetejére.

TeflonedényekSzerkesztés

Lehetővé teszik a kevés zsiradék használatát, vagy zsiradék nélküli ételek készítését. Az űrkutatás anyaga a bevonat, karcolásra sérül.

Tésztafőző edénySzerkesztés

  1. Apró lyukak vannak az edény fedőjén, és azon át a víz leönthető a megfőtt tésztáról.
  2. Egy szűrőbe kell tenni a tésztát, és azt kiemelni, ha kész van.

Tűzálló (jénai) üvegedénySzerkesztés

Főzésre, sütésre bármely tűzhelyen, de az ételek hűtésére és tárolására, vagy mikrohullámú sütőben való melegítésre, főzésre, és az étel tálalására is használható. A kisebb edények jók külön főzni a család és beteg részére is.

Zománcozott edényekSzerkesztés

A rozsdamentes és teflonedények foglalták el a helyét, de van, aki zománctepsit használ a tésztafélék, rétegezett, rakott ételek készítéséhez.

Tej melegítésére külön zománcozott – esetleg vízköpenyes – edényt szoktak használni, amiben mást nem főznek. Gyógyteák készítéséhez is azt javasolják, hogy ne használjunk fémedényt, ekkor is jól jöhet az ép zománcú fazék.

ForrásokSzerkesztés