Főmenü megnyitása

Edward Graham "Eddie" McCreadie (Glasgow, 1940. április 15. –) skót labdarúgó, balhátvéd, pályafutásának nagy részét az angol Chelsea-nél töltötte. Később a csapat edzője is lett.

Eddie McCreadie
Eddie McCreadie.jpg
Személyes adatok
Teljes név Edward Graham McCreadie
Születési dátum 1940április 15. (79 éves)
Születési helyGlasgow, Skócia
Állampolgárság brit
Poszt Balhátvéd
Profi klubok1
IdőszakKlubMérk. (gól)*
1959–62skót East Stirling0290(1)
1962–73angol Chelsea3310(4)
1979USA Memphis Rogues0010(0)
Válogatottság
1965-69skót Skócia0230(0)
Edzőség
IdőszakKlub
1975–77angol Chelsea
1978–79USA Memphis Rogues
1979–82USA Cleveland Force
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok) száma

PályafutásaSzerkesztés

McCreadie pályafutását az amatőr skót csapatnál, a Drumchapel-nél kezdte, majd a Clydebank Juniors tagja volt. 1959-ben igazolt az East Stirling csapatához. Miután elutasította a Fulham ajánlatát, 1962-ben aláírt a Chelsea-hez; az akkori menedzser, Tommy Docherty 5000 fontért igazolta le, hogy erősítse az éppen feljutásért küzdő csapatot. A klub végül felkerült a másodosztályból az élvonalba, McCreadie pedig az elkövetkező tíz évben a védősor alapemberévé vált.

A tehetséges hátvéd az 1960-as és 1970-es évek látványos fociját játszó csapatban olyan labdarúgók mellett játszott, mint Ron Harris, Bobby Tambling, Peter Osgood és Charlie Cooke. Bár csupán öt gólt szerzett a Chelsea-ben az ott töltött hosszú idő alatt, ő lőtte az emlékezetes győztes gólt a Ligakupa döntőjében 1965-ben. A mérkőzésen 80 méteren keresztül cselezett, majd belőtte a labdát a Leicester City kapusa, Gordon Banks mellett. Ezzel 3–2-re nyerték az első mérkőzést, amivel meg is nyerték a trófeát, mivel a visszavágón, a Filbert Streeten 0–0-t játszott a két csapat.

Miután sorra magas helyeken végeztek a bajnokságban, és a kupákban (1967-ben az FA-kupa döntőjét vesztették el), McCreadie 1970-ben végre ismét kupagyőzelmet ünnepelhetett a Chelsea-vel: megnyerték az FA-kupát. A döntő visszavágóján David Webb az ő bedobásának köszönhetően szerezte meg a győztes találatot a Leeds United ellen az Old Traffordon. A következő szezonban a csapat megnyerte a Kupagyőztesek Európa-kupáját, azonban McCreadie-nek sérülés miatt ki kellett hagynia az athéni döntőt. A játékos összesen 410 mérkőzésen lépett pályára a londoni Kékeknél.

McCreadie ugyancsak tagja volt a skót válogatottnak; 1965 és 1969 között 23 mérkőzésen lépett pályára hazája színeiben. Első mérkőzését Anglia ellen játszotta. 1967-ben játszott a híres mérkőzésen, ahol Skócia 3–2-es győzelmet aratott a világbajnok Anglia felett a Wembley-ben. A mérkőzés után a skótok kinyilvánították magukat az új nem hivatalos világbajnokoknak.

1973-ban McCreadie visszavonult az aktív játéktól, és csatlakozott a Chelsea edzői személyzetéhez. 1975 áprilisában kinevezték a csapat vezetőedzőjének, de ő sem tudta megakadályozni az ekkor mélyponton levő Chelsea kiesését a másodosztályba. McCreadie azonban újraépítette a csapatot - elvette a csapatkapitányságot Harris-től, és átadta a posztot a 18 éves Ray Wilkinsnek - és pénzköltés nélkül összehozott egy fiatalokból és veteránokból egyaránt álló keretet. A Chelsea 1977-ben visszakerült az élvonalba. Ugyanebben az évben McCreadie bizarr körülményekk között elvesztette állását a klubnál. A feljutás után kért egy autót a csapattól, azonban ezt az elnök, Brian Mears elutasította, McCreadie pedig lemondott. Mears ekkor mégis felajánlotta az autót, a skót viszont nem ment vissza a csapathoz.

McCreadie az észak-amerikai bajnokságban vállalt állást az 1970-es évek végén, ahol kinevezték a Memphis Rogues edzőjének. A csapatban 1979-ben egy mérkőzést is játszott.[1] Később a Cleveland Force menedzsere volt, mielőtt 1985-ben végleg visszavonult a labdarúgástól. McCreadie továbbra is az Amerikai Egyesült Államokban él.

Sikerei, díjaiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. NASL Stats