Eddie Shaw
Eddie Shaw (Stringtown, 1937. március 20. – Chicago, 2018. január 29.), amerikai tenor szaxofonos, hangszerelő, zenekarvezető.
| Eddie Shaw | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1937. március 20.[1] Stringtown |
| Elhunyt | 2018. január 29. (80 évesen) Chicago |
| Pályafutás | |
| Műfajok | dzsessz |
| Hangszer | szaxofon |
| Tevékenység |
|
| Kiadók | Alligator Records |
| Eddie Shaw weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Eddie Shaw témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Pályafutása
szerkesztésShaw a Mississippi államban, Stringtownban született. Tizenéves korában már tenorszaxofonon játszott helyi blueszenészekkel, például Little Miltonnal és Willie Love-val. 14 évesen egy jam sessionon játszott a Mississippi állambeli Greenville-ben Ike Turner együttesével. Itta Bena egyik koncertjén Muddy Waters meghívta, hogy csatlakozzon zenekarához.
Howlin’ Wolf 1976-ban történt halála után Shaw átvette Wolf együttesének vezetését.
Az 1970-es évek végén szólókarrierbe kezdett. Részt vett a The London Howlin 'Wolf Sessions rendezvényen is, ahol dzsemmelt többek között Eric Clapton, Bill Wyman és Ringo Starr mellett számos más ismert blues zenésszel is.
Lemezek
szerkesztés- 1982: Movin' and Groovin' Man
- 1986: King of the Road
- 1992: In the Land of the Crossroads
- 1995: Home Alone
- 1996: The Blues Is Nothing but Good News!
- 1997: Can't Stop Now
- 1999: Too Many Highways, recorded 1996
- 2005: Give Me Time
- 2012: Still Riding High, as Eddie Shaw and the 757 Allstars
Howlin' Wolffal
szerkesztés- The Real Folk Blues (1965)
- Live and Cookin' (1972)
- The Back Door Wolf (1973)
Magic Sammel
szerkesztés- Magic Sam Live (1963/64; 1981)
- The Magic Sam Legacy (1967/68; 1989)
- Rockin' Wild in Chicago (1963/64; 2002)
Díjak
szerkesztés- 2011: Mississippi Blues Trail
- 2013 és 2014: Blues Music Award
- 2014: Blues Hall of Fame