Főmenü megnyitása

Edmond Henri Fischer (Sanghaj, 1920. április 6. –) svájci-amerikai biokémikus. 1992-ben Edwin G. Krebs-szel közösen elnyerte az orvostudományi Nobel-díjat, mert felfedezte a fehérjék foszforilálásának a sejtműködés szabályozásában játszott alapvető szerepét.

Edmond H. Fischer
Edmond Fischer Nobel Laureate 1992.jpg
Született 1920április 6. (99 éves)
Sanghaj
Állampolgársága
Foglalkozása biokémikus
Munkáltató Washingtoni Egyetem
Iskolái Genfi Egyetem
Kitüntetései orvostudományi Nobel-díj (1992)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Edmond H. Fischer témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

TanulmányaiSzerkesztés

Edmond H. Fischer Sanghajban született, 1920. április 6-án. Apja, a jogi és közgazdasági doktorátussal rendelkező Oscar Fischer Bécsből érkezett a kínai városba. Anyja Renée Tapernoux volt, egy újságíró lánya, aki a Dreyfus-botrány után kivándorolt Indokínába, majd onnan Sanghajba, ahol az első kínai francia lap, a Courrier de Chine szerkesztője lett.

Hétéves korában két idősebb bátyjával együtt Svájcba, a Genfi-tó partján fekvő La Châtaigneraie bentlakásos iskolába küldték tanulni. Raoul bátyja később mérnöknek, Georges bátyja pedig jogásznak tanult. 1935-ben kezdte a középiskolát a genfi Collège de Calvin-ban. Négy évvel később leérettségizett és és egy időben a második világháború kitörésével beiratkozott a Genfi Egyetemre. Mikrobiológia-professzora, Fernand Chodat tanácsára nem a bakteriológiára, hanem kémiára specializálódott és vegyészmérnöki diplomát szerzett. Kurt H. Meyer laboratóriumában kezdett enzimológiai kutatásokat végezni és az amiláz izolálásából 1947-ben megírta doktori disszertációját.

PályájaSzerkesztés

Fischer a Genfi Egyetemen kezdett dolgozni tanárként és kutatóként, majd 1950-ben mentora, Kurt Meyer halála után kutatói ösztöndíjjal az Egyesült Államokba utazott. A California Institute of Technology-ba való érkezése után a seattle-i Washingtoni Egyetem biokémiai tanszékének vezetője felajánlott neki egy állást, amit Fischer (miután Seattle hegyes-erdős környéke otthonára emlékeztette) elfogadott.

A Washingtoni Egyetemen Fischer Edwin Krebs-szel közösen kezdett el dolgozni a glikogén-foszforiláz enzimen. A kutatás kezdeti témája az volt, hogy a különböző szervezetekből (gerincesekből illetve növényekből) izolált foszforiláz működése különbözik-e annyira, hogy egyik használ adenozin-monofoszfátot (AMP) kofaktorként, a másik pedig nem. Ezt a problémát nem sikerült megoldaniuk (hat évvel később Jacques Monod allosztérikus elméletével derült ki a különbség oka) viszont felfedezték, hogy az enzim ki- és bekapcsolása annak foszforilálásával/defoszforilálásával történik. A későbbi kutatások kiderítették, hogy a foszforilálás általános mechanizmus a sejt szabályozófehérjéinek aktiválásában.

Fischert 1961-ben a Washingtoni Egyetem biokémiai professzorává nevezték ki; székét egészen nyugdíjazásáig megtartotta.

ElismeréseiSzerkesztés

Edmond H Fischer és Edwin G. Krebs 1922-ben orvostudományi Nobel-díjban részesült annak felfedezéséért, hogy a visszafordítható fehérjefoszforiláció biológiai szabályozó lehet. Fischer ezenkívül megkapta a Svájci Kémiai Társaság Werner-érmét, a Lederle orvosi tanszéki díjat, a Genfi Egyetem Prix Jaubert-ját, a Senior Passano-díjat és az Indianai Egyetem Steven C. Beering-díját. A francia Montpellier-i Egyetem és a svájci Bázeli Egyetem díszdoktorává fogadta. 1972 óta tagja az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémiának, 1973 óta pedig az Amerikai Tudományos Akadémiának.

CsaládjaSzerkesztés

Edmond Fischer 1948-ban vette felségül a svájci Nelly Gagnaux-t, akitől két fia - François és Henri - született. Felesége 1961-ben elhunyt, Fischer pedig két évvel később újraházasodott, Beverley Bullockot vette el. Fischer kedveli a komolyzenét, a középiskolában komolyan foglalkozott azzal, hogy zenei pályát választ.

ForrásokSzerkesztés