Főmenü megnyitása

Egerváry Jenő, Egerváry Jenő Elek (Debrecen, 1891. április 16.Budapest, 1958. november 30.)[1] matematikus, műegyetemi tanár.

Egerváry Jenő
Született 1891. április 16.
Debrecen
Elhunyt 1958. november 30. (67 évesen)
Budapest
Állampolgársága
Foglalkozása matematikus
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem
Kitüntetései Kossuth-díj
Halál okaöngyilkosság

ÉletútjaSzerkesztés

Egerváry Béla és Madarassy Ilona fia. Középiskolai tanulmányait a debreceni Állami Főreáliskolában végezte. A budapesti tudományegyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett.

1914-1917-ben az egyetem földrengési obszervatóriumban tanársegéd, 1918-tól a Budapesten a felső ipariskola tanára. 1922-1927-ben a szegedi egyetemen Az analízis és alkalmazása c. tárgykör magántanára.

A Tanácsköztársaság idején tanúsított magatartása (előadásokat tartott az egyetemen) miatt magántanári képesítését visszavonták. 1928-tól a budapesti egyetemen Az analízis és annak matematikai-fizikai alkalmazásai c. tárgykör magántanára.

1940-től a Műegyetem rendes tanára, a II. számú matematika tanszék vezetője. 1952-1958 októberéig oktatási igazgató az építőmérnöki (és közlekedési) műszaki egyetemen, a matematika tanszék tanszékvezető egyetemi tanára. 1947-ben megalapította az MTA Alkalmazott Matematika Kutató Intézetét.

Önkezével vetett véget életének (külső vérvesztés, érfelmetszés). Felesége Leidenfrost Ida Mária volt, akivel 1944-ben kötött házasságot Budapesten, a Terézvárosban.

Egyik legjelentősebb eredménye a Kőnig Dénestől származó, utóbb ökonometriában alkalmazást nyert gráfelméleti tétel általánosítása (1931). A Matematikai és Fizikai Lapokban megjelent, a gráfok kombinatorikus tulajdonságairól szóló cikke (amelynek jelentőségét csak húsz évvel később ismerték fel és kezdték alkalmazni az operációkutatásban) lett az alapja a magyar módszer néven ismert algoritmusnak.[2]

Fő kutatási területei a geometria és differenciálegyenletek alkalmazása, főként a differenciálgeometria, a forgórendszerek kritikus szögsebességének megállapítása és a kinetikus gázelmélet alapjai. Élete utolsó éveiben elsősorban a mátrixelmélettel és annak alkalmazásával foglalkozott, eredményei közül különösen jelentősek a függőhidak általános elméletének megalapozására és felépítésére irányuló kutatásai. A Hungaria Acta Mathematica szerkesztője (1946-1949).

A szellemi teljesítmény mellett hegymászóként szintén jelentős eredményeket ért el. (Tátra-csúcs, stb.)

KitüntetéseiSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  1. Halálesete bejegyezve a Bp. V. ker. állami halotti akv. 574/1958. folyószáma alatt.
  2. Turán Pál: Előszó (A Matematikai és Fizikai Lapok reprint kiadásához). Matematikai és Fizikai Lapok L. (1943.); Bolyai János Matematikai Társulat, 1968 (reprint).

További információkSzerkesztés

  • Új Magyar Életrajzi Lexikon, II. kötet, 307-308. o.
  • Dr. Komarnicki Gyula: A Magas-Tátra hegymászókalauza, III. kiadás, Késmárk-Budapest, 1926., Turistaság és Alpinizmus lap-, könyv- és térképkiadó RT kiadása