Eisack

folyó Észak-Olaszországban

Az Eisack (olaszul: Isarco, ladin nyelven Isarch, latinul: Isarcus) folyó Észak-Olaszországban, Dél-Tirol második legnagyobb folyója. A Brenner-hágó déli oldalán, a Wipp-völgyben ered, és az Eisack-völgyön át Bozen (Bolzano város közelében a Etsch (Adige) folyóba ömlik.

Eisack
Isarco, Isarch
Az Eisack Klausennél (Chiusa)
Az Eisack Klausennél (Chiusa)
Az Eisack folyó Bozennél (Bolzano)
Az Eisack folyó Bozennél (Bolzano)
Közigazgatás
Országok Olaszország, Dél-Tirol
Régió Trentino-Alto Adige
megyeBolzano autonóm megye
TelepülésekFranzensfeste (Fortezza),
Brixen (Bressanone),
Sterzing (Vipiteno),
Klausen (Chiusa),
Bozen (Bolzano)
Földrajzi adatok
Hossz99.86[1] km
Forrásszint1990 m
Vízhozam58 m³/s
Vízgyűjtő terület4960.37[2] km²
ForrásBrenner-hágó
TorkolatEtsch (Adige)
é. sz. 46° 26′ 28″, k. h. 11° 18′ 53″
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Eisack témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Földrajzi fekvése szerkesztés

Az Eisack (Isarco) az Etsch (Adige) után Dél-Tirol második legnagyobb folyója. A Brenner-hágó déli lejtőjén, a Wipp-völgyben (Alta Vall’Isarco) ered, 1990 m tszf magasságban. Először a Wipp-völgyön folyik át. Vahrn (Varna) községtől kezdődik a folyó nevét viselő völgy (Eisacktal, Valle Isarco, ladin nevén Val dl Isarch). A forrástól mintegy 100 km megtétele után Bozen várostól délre a kisebb vízhozamú Etsch (Adige) folyóba ömlik, amely Dél-Tirolt és Trentinót dél felé elhagyva Veneto területén az Adriai-tengerbe torkollik. Vízgyűjtő területének nagysága kb. 4200 km².

Brixen: az Eisack (balról) és Rienz (jobbról) összefolyása

Fontosabb helységek a folyó mentén: Sterzing (Vipiteno), Franzensfeste (Fortezza), Brixen (Bressanone), Klausen (Chiusa), Waidbruck (Ponte Gardena) és Blumau (Prato all’Isarco). A folyó felső, magashegyi szakaszán rafting túrákat szerveznek.

Legnagyobb bal oldali mellékfolyója bővizű Rienz (Rienza), amely a Drei Zinnen alatt ered, a Puster-völgyön át érkezik kelet felől, és Brixennél egyesül az Eisack-kal. A legnagyobb jobb oldali mellékfolyó a Sarn-völgyből érkező Talfer (Talvera). Az Eisack folyót tápláló további hegyi vízfolyások a Ridnauner-patak, a Pflerscher-patak, a Pfitscher-patak, a Villnößer-patak, a Grödeni-patak (Grödner Bach), a Tierser-patak és az Eggen-völgyi patak (Eggentaler Bach).

Történelme, nevének eredete szerkesztés

A kutatások jelenlegi állása szerint a folyó német nevének töve (es vagy is) indoeurópai eredetű, folyóvizet jelent, a modern német nyelvben a „jeget” jelentő Eis szóban maradt fenn. Hasonló szótő fedezhető fel a csehországi Jizera (Iser), a lengyelországi Izera, a francia Isère, az ausztriai Isel, a bajorországi Isar és a hollandiai IJssel (ejtsd: ejszel) folyóvizek nevében. A 7. század elején bevándorló bajuvárok ehhez illesztették a „patakot” jelentő Ache szót, az így keletkezett Eisach névforma és írásmód egészen a 19. századig használatban volt.

A folyó latin neve (Isarcus) a Kr.u. 15-ben épült Tropaeum Alpium nevű római győzelmi emlékművön lelhető fel (Monacóban). Az Isarci nevű rét törzs nevét őrzi, ezt vették át az olaszok.

Az 1541-es bozeni árviz korabeli ábrázolása (fent a régi híd)

A középkorban épült a bozeni Eisack-híd. A fából készült cölöphíd Bozen óvárosától délre keresztezte a folyót. Mind a helyi, mind a Brenner-hágón átmenő távolsági forgalom fontos átkelőhelye volt.[3] Az 1239–1272 közötti időből ránk maradt helyi rendelet részletesen szabályozza az Eisack-híd felügyeletét és karbantartását, és a híd uraként Tirol grófjait nevezi meg.[4] A 19. században a régi fahidat lebontották, helyére a mai vasúti hidat és a közúti Loreto-hidat építették.

Az Eisack folyó évszázadok óta rendszeresen kiöntött és elárasztotta Bozen város területét. A város első ismert látképét, melyen a középkori cölöphíd is látható, éppen az 1541-es pusztító árvíz után készíttette el Leonhard Hörtmair polgármester, ezt mellékelte az innsbrucki tartományi kormányzathoz küldött jelentéséhez, amelyben dokumentálta a károkat és pénzügyi segítséget kért a helyreállításhoz.

Klausen (Chiusa) alatt három régi, fedett fahíd keresztezi az Eisack folyót, ezeket csak gyalogosok és kerékpárosok használhatják, közúti járművek nem. A közutak számára több alpesi völgyhíd épült.

Vízierőművek a folyón szerkesztés

 
A franzensfestei duzzasztógát és mesterséges tó (Lago Forezza)

Franzensfeste (Fortezza), Klausen (Chiusa) és Waidbruck (Ponte Gardena) térségében a folyót részben elterelve duzzasztógátakat építettek, és elektromos energiát termelnek.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Autonome Provinz Bozen Südtirol: GeoBrowser (német nyelven). [2016. március 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 29.)
  2. Ministero dell'Ambiente: Geoportale Nazionale, Bacini hidrografici principale (olasz nyelven), 2014.. [2015. február 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 29.)
  3. Hans von Voltelini. Die Bozner Eisakbrücke, Festschrift zu Ehren Emil von Ottenthals (Schlern-Schriften 9). Innsbruck: Wagner (1925 page = 164–169) 
  4. Hannes Obermair. Kirche und Stadtentstehung. Die Pfarrkirche Bozen im Hochmittelalter (11.–13. Jahrhundert) [archivált változat], Der Schlern 8/9, 453–454. o. (1995). Hozzáférés ideje: 2017. május 19. [archiválás ideje: 2016. március 4.] 

Kapcsolódó irodalom szerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Eisack témájú médiaállományokat.