Hilla
Hilla vagy el-Hilla (arabul الحلة; tudományos átírásban al-Ḥilla, al-Ḥillah; jelentése: táborhely, megálló) város Irak központi részén, Bábil kormányzóság székhelye, az ország nyolcadik legnépesebb városa (573 342 fő, 2012, becslés[1]). Az ókori Babilon közelében fekvő város a középkor századaiban a síita iszlám egyik fontos kulturális központja volt.
Hilla (الحلة) | |
Közigazgatás | |
Ország | Irak |
Kormányzóság | Bábil |
Alapítás éve | 1101 |
Népesség | |
Teljes népesség | 541 034 fő (2015)[1] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 34 m |
Időzóna | UTC+03:00 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 32° 29′, k. h. 44° 26′32.483333°N 44.433333°EKoordináták: é. sz. 32° 29′, k. h. 44° 26′32.483333°N 44.433333°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Hilla témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Fekvése
szerkesztésHilla Bagdadtól mintegy 110 kilométerre délre, az Eufrátesz bal oldali mellékága, a Satt el-Hilla partján fekszik, átlagosan 26 méteres tengerszint feletti magasságban. Jelentős közlekedési csomópont: egyfelől a Bagdad–Baszra vasútvonal egyik állomása és kiemelt folyami kikötő, másfelől az Iránt az iraki síita szent helyekkel, Kerbelával és Nedzseffel összekötő zarándokút fontos állomáshelye.
Története
szerkesztésA mai Hilla vidéke az ókori Mezopotámia központi részére esik, a várostól 8 kilométerre északra állt egykor Babilon, és olyan további jelentős ókori települések romjai találhatóak a környéken, mint Borszippa vagy Kis. Hilla városát az akkor itt folyó Eufrátesz jobb partján alapította 1101-ben, Hillat Baní Mazjad (Ḥillat Banī Mazyad) (A Mazjad-törzs táborhelye) néven az abbászida kalifa, al-Musztazhir oldalán harcoló emír, a Mazjad törzs feje, Szadaka. Egyes források szerint az Eufrátesz bal partján már ezt megelőzően is állt egy al-Dzsámián (al-Ǧāmiʿān) nevű város, amely később egyesült Hillával. Szadaka székhelyévé tette az új, erődített várost és innen kiindulva hódította meg 1104-ben Vászit, 1106-ban pedig Baszra és Tikrit városát. 1108-as halálát követően 1118-ig I. Mehmed Tapar szeldzsuk szultán kezén volt a város.
A 12. század végétől a síita iszlám egyre pezsgőbb kulturális központja lett Hilla, a tizenkettes sía szellemében működő medreszéiből olyan imámita teológusok és jogtudósok kerültek ki, mint Ibn al-Bitrik (1203–?), al-Hillí (1250–1325) vagy Ibn Fahd (1351–1437). A 15. századot követően Hilla kulturális szerepe elenyészett, és a város az Eufrátesz közelségének köszönhetően fontos kereskedőváros lett, s különösen a 18. századtól – már az Oszmán Birodalom keretén belül – indult fejlődésnek.
Alapvetően a környék mezőgazdasági termékeinek elosztó központja lett, ám az Eufrátesz szabályozását követően kereskedelmi szerepe is visszaesett. A rendezés következtében ugyanis az 1830-as években az Eufrátesz folyómedre nyugatra, ma ismert helyére került, s a Hillánál folyó régi ág – mai nevén Satt el-Hilla – az 1880-as évekre csaknem teljesen ki is száradt. A helyzet megmentése érdekében épült fel 1911–1913 között a hindíjai duzzasztógát, amelynek köszönhetően a Satt el-Hilla vízhozama is visszaállt.
1920-ban véres felkelés tört ki a városban a brit megszállók ellen, amelynek során a helyiek közel háromszáz brit katonát mészároltak le. Immár Irak részeként, az 1960-as évektől Hilla kereskedelme, majd ipara (élelmiszeripar, gépgyártás) ismét fellendült, s Bábil kormányzóság székhelyeként a környék gazdasági-kulturális központja lett.
Egyes apokrif hagyományok szerint a mai Hilla környékén halt mártírhalált a zsidó próféta, Ezékiel, és sírja is a közelben keresendő. A város közelében fekszenek az ókori Babilon város romjai.
Jegyzetek
szerkesztésForrások
szerkesztés- Daniel T. Potts, Mesopotamian civilization, The material foundations, Ithaca, Cornell University Press, 1997, 25–26. [Az Eufrátesz 19. századi kiszáradásáról.]
- Mohamed Taher, Encyclopaedic survey of Islamic culture, 1997, 70–71. [Hilla alapításáról és korai történetéről.]
- Magyar nagylexikon IX. (Gyer–Iq). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1999. 474. o. ISBN 963-9257-00-1
További információk
szerkesztés- Rövid ismertetés a lexicorient.com-on Archiválva 2008. június 13-i dátummal a Wayback Machine-ben