Ellenzéki Platform – Az Életért
ukrán politikai párt
Az Ellenzéki Platform – Az Életért (ukránul: Опозиційна платформа — За життя) politikai párt Ukrajnában, amelyet 2018 decemberében alapítottak.[1] A párt eredetije az Centr Összukrajnai Szövetség volt, amely 1999 és 2016 között létezett. A pártnak három elnöke van: Vadim Rabinovics, Viktor Medvedcsuk és Jurij Bojko.[2][3] Utóbbi elindult a 2019-es ukrajnai elnökválasztáson is, ahol az első fordulóban negyedik helyen végzett, így nem jutott tovább a választás második fordulójába.[4] Szintén 2019-ben a párt a második helyen végzett a A Nép Szolgája mögött a parlamenti választásokon.
Ellenzéki platform - az életért | |
Adatok | |
Elnök | Vadim Rabinovics Jurij Bojko Viktor Medvedcsuk |
Alapítva | 2018 december 13. |
Feloszlatva | 2022. június 20. |
Ideológia | szociáldemokrácia szociálliberalizmus euroszkepticizmus oroszbarát politika |
Politikai elhelyezkedés | balközép |
Parlamenti jelenlét | Ukrán Legfelsőbb Tanács: 43 / 450 |
Hivatalos színei | kék, sárga |
Ukrajna politikai élete | |
Weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Ellenzéki platform - az életért témájú médiaállományokat. |
A párt jelenleg Ukrajnában a második legerősebb parlamenti párt, valamint az ország legerősebb oroszbarát pártja.[5]
Választási eredmények
szerkesztésVálasztás | Szavazatok száma | Szavazatok aránya | Mandátumok száma | Mandátumok aránya | Parlamenti szerepe |
---|---|---|---|---|---|
2019-es | 1 098 087 | 13,05% | 43 | 9,46% | ellenzék |
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Meredith, William Ralph, Sir, 1840-1923: The opposition platform. 1889. Hozzáférés: 2020. február 22.
- ↑ Rabinovich, V. L. (Vadim Lʹvovich) Bibler, V. S. (Vladimir Solomonovich), 1918-2000: Science and culture : changing relations. 1990. ISBN 5-02-023395-1 Hozzáférés: 2020. február 22.
- ↑ Yuriy E. Obzherin – Elena G. Boyko: Introduction. 2015. xiii–xiv. o. ISBN 978-0-12-802212-2 Hozzáférés: 2020. február 22.
- ↑ Claes, Jonas, author: Preventing violence during Ukraine's 2019 elections. ISBN 978-1-60127-754-1 Hozzáférés: 2020. február 22.
- ↑ Ivor, Roberts (2016. december 1.). „Book II Diplomatic and Consular Relations, 6 Diplomatic Communication”. Satow's Diplomatic Practice. DOI:10.1093/law/9780198739104.003.0006.