Wikipédia

Első Magyar Lakatos és Lemezárugyár Részvénytársaság

Az Első Magyar Lakatos és Lemezárugyár Részvénytársaság (németül Erste ungarische Schlosser- und BlechWaaren Fabriks-Actien-Gesellschaft) alapszabályzatát 1893. augusztus 19-én (egyes források szerint 16-án) fogadta el az alakuló közgyűlés, törvényszéken 1893. szeptember 19-én jegyezték be a Braun, Rózsa és társai cégtől megszerzett Első Magyar Épület és Butorvasalás Gyár tevékenységének folytatására. A részvénytársaság elnöke dr. Kállay Zoltán, Heves megye főispánja lett.

Első Magyar Lakatos és Lemezárugyár Részvénytársaság
Típusvállalat
JogelődElső Magyar Épület és Butorvasalás Gyár
Alapítva1893. szeptember 19.
Megszűnt1943. május 29.
JogutódEgri Lakatos-, Lemez és Fűrészáru üzem
SzékhelyEger
Formarészvénytársaság
Sablon • Wikidata • Segítség

A gyár egykori helye Egerben a jelenlegi Dr. Agyagási Dezső Gyógypark környékére tehető. Alapításától az államosításig a város gazdasági életében meghatározó jelentőségű középvállalat volt, amely foglalkoztatottság tekintetében az Egri Dohánygyár után a második legnagyobb üzem volt.

Cégtörténet szerkesztés

A jogelődből újjáalakult üzem új gépeket vásárolt, tervezte a gyár bővítését. 1893-ban már arról panaszkodott a miskolci kamarának a gyár, hogy nehézségei vannak a nyersanyagbeszerzéssel. Kérte, hogy engedélyezzék a német vasnak a vámmentes behozatalát, mert az akkori vámok mellett olcsóbb volt a Németországból importált vas, mint a hazai.[1]

1896-ban írták a cégről, hogy „a külföldről beözönlő u. n. stájer s egyéb vasalásokkal” próbálja felvenni a küzdelmet. Ebből a sorozatból tudható meg egyébként, hogy a magyar lakatosipar ezidőben méretében igen elmaradott volt a vezető európai államokétól, erős versenyhelyzet alakulhatott ki, ami a hazai termékeket inkább hátrányosan érintette.[2] Erre utalhat az az 1896-os cikk is, ami kedvezőtlen helyzetet említ a gyárral kapcsolatban, mely elsőbbségi részvények kibocsátására kényszerült.[3]

1899 februárjában a Magyar Kereskedők Lapja tévesen felszámolási hírről számolt be, melyet később félreértés okán cáfoltak.[4][5] A hírek azonban nem feltétlenül lehettek alaptalanok, ugyanis két hónappal később szintén ugyanezen lap arról számolt be, hogy új, bizonyos Egri Lakatosgyár Rt. veszi át a gyár üzletét.[6] Ezt az új részvénytársaságot nem sikerült összehozni, így a társaságban 1899-ben rendkívüli közgyűlésen Kollmann János személyében új igazgatót választottak. Szigorú takarékosságot vezettek be, megszilárdították a munkafegyelmet, a veszteségeket a részvények 50%-os leértékelésével és a 22 000 frt-os állami kölcsönnel tudták rendezni, s ezzel a vállalat helyzetét stabilizálni.[1][7]

A Lakatosárugyár a XX. században is részesült az állami támogatásból. Így 1904-ben 1-1 fikciós- és excentersajtót, valamint 1 Brodley-féle kalapácsot kapott. A XX. század eleji éves mérlegadatok is kozmetikázottak, ennek ellenére sejtetni engedik, hogy nem igazán sikeres a működése a vállalatnak. Az adatokból kiszűrhető, hogy magasak az üzem készáru- és anyagkészletei, amelyek egyértelműen a piaci értékesítés nehézségeiből adódnak.149 A korabeli sajtó szerint 1907. február elején döntött Eger város képviselő-testülete, hogy az eddigi községi adóját elengedte a vállalatnak, illetve további 10 évi adómentességet adott annak.[1]

Fellendülés és a virágkor időszaka szerkesztés

1900 után kezd intenzív reklámkampányba. 1904-től kezdve folyamatosan bővítik a termékpalettájukat, ezt követően többször is dicsérik a szépen összeállított árjegyzéküket, melyek rendszerint évente megjelennek. Ennek a folyamatos bővítésnek köszönhetően a gyár már zárakat, kávédarálókat, mákörlőket, kávépörkölőket, díszes tűzhelyeket gyárt. Ekkoriban olyan kifejezésekkel illetik a cég termékeit, mint "zárai kivitelükben jóformán verseny nélkül állnak", "gyártmányai és vasalásai, tüzhelyei (...) országszerte ismeretesek".

1908 szeptemberében mutatta be a gyár a gyöngyösi kiállításon azt az új termékét, a takaréktűzhelyet, amely később csikótűzhely néven évtizedeken át kedvelt gyártmánya lett.[1]

Az 1910-es években jellemzően 200 munkás dolgozik a gyárban, melyből kb. 120 szakmunkás és 80 napszámos. Ekörül a földszinten lévő műhelyei: raktár, csiszoló-, sorszám-, prés-, kovács-, sütőmühely. Itt volt a gépház, a szállodai tűzhelyek műhelye és az asztali tűzhelyek műhelye, az anyagraktár, a készáruraktár, irodák. Az emeleten a zárműhely, hamuláda-készítő műhely, bádogosmühely, tűzhelytartozékok (sütő- és kemenceajtók, tűzhelykeretek) készítésére szolgáló üzemrész. 1909-1910 körül a vállalat évi 100-150 vasúti kocsi rakomány készárut termelt.[1]

A Lakatosárugyárnak szociális létesítményként 1895-től elsősegélynyújtó helyisége, 1900-tól orvosi rendelője volt. 1907-től létezett az Országos Munkás Betegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztár, 1910-től a balesetvédelem is megvalósult.[1]

Az 1914-es árjegyzéke szerint a vasalási gyártmányaik: ajtó- és kapuvasalatok, ajtózárak, csapózárak, pincezárak, tolózárak, bevésőzárak, valamint ablak-, redőny- és ágyvasalatok. A lemezáruk közt sütők, tányérmelegítők, tűzhelykeretek, hamutisztító-, tüzelő- és kemenceajtók, kémény- és szélkemenceajtók, fústcsövek, lemezkályhák, tűzhelyek. Késztermékeik: kávéőrlők, széntartók, kerti padok, vaságyak, tábori kohók, targoncák, könnyű- és nehéztüzhelyek. Ez utóbbiak szállodai, kórházi és kávéházi tűzhelyek voltak. Készítettek nyárssütőket, cukrászkemencéket. Egyéb termékek közt: vörösréz mosóüstök, üstházak, gáztűzhelyek (azaz ún. légszeszfőzők), edénymosogatók, melegvíz-felszerelések készültek.[1]

Az első világháborúban szerkesztés

Az első világháború idején a hadsereg megrendelésére 6000 db sátorkályhát vagy lövészárok-kályhát gyártottak, amelyek szétnyithatók-összecsukhatók voltak.[1]

A Nagy Magyar Compass (43/1., 1915) így említi az 1914. évi jelentésben:

Az Első Magyar Lakatos és Lemezárugyár Rt.-ot az előző évek gazdasági pangása, majd a háború okozta forgalmi nehézségek erősen érintették. A legalaposabb reményünk van azonban ahhoz, hogy a vállalat helyes és körültekintő vezetés mellett mindezt a bajt a legcsekélyebb megrázkódtatás nélkül hamarosan kiheveri.

A Nagy Magyar Compass (44/1., 1916) így ír az 1915. évi jelentésben:

Az Első Magyar Lakatos- és Lemezárugyár Rt. és az Egri Nyomda Rt. üzemüket a háború daczára is fenntartották s a viszonyokhoz mérten kedvező eredményeket értek el, úgy hogy az üzem folytatásához szükséges eszközöket megteremteni képesek voltak és fizetési kötelezettségeiknek eleget tehettek, sőt a háború előtt keletkezett tartozásaikat is a háborús üzem daczára csaknem teljesen visszafizethették.

Nagy Magyar Compass (45/1., 1917) harmadik, igen rövid említése:

Az Első Magyar Lakatos- és Lemezárugyár R.T. azon kedvező helyzetben van, hogy korábbi kötései és meglévő készletei a normális eredményt biztosították számára.

A háború után és a Tanácsköztársaságban szerkesztés

Az első világháború után csökkentett üzemmel dolgozott. Erősen sújtotta a szén- és nyersanyaghiány, ezért átmenetileg mezőgazdasági, kertészeti és szőlészeti gépjavítással, mindennemű gépalkatrész öntésével foglalkoztak, továbbá személy- és teherautók javítását kényszerültek elvállalni. Míg 1913-ban 240 alkalmazottja volt, addig 1922-ben csak 120 fő.[1]

A Tanácsköztársaság idején a gyár közvetlen kára 26.613 K 95 F (a kék pénz értékvesztesége miatt 19.300 K; szállított árukból 3.682 K; szállított anyagokért 601 K 45 F; eszközölt munkákért 2.282 K 50 F; sorozási elnök juttatása 748 K) volt. A gyár közvetett kárát összesen 237.700 K-ra becsülték. Ez 108.000 K értékben az áruforgalom fennakadásából, illetőleg 129.700 K értékben a munkásoknak és tisztviselőknek kifizetett bértöbbletből tevődött össze.[8]

1920 után elsősorban a leszűkült piac miatt kellett korlátozni a termelést és az alkalmazottak létszámát. A gyártott termékek struktúrája nem változott, csupán annyiban módosult, hogy mezőgazdasági eszközök készítésével (ló- és ökörvakarók stb.) is foglalkoztak.[1]

A vállalat részt vett az 1921-ben rendezett Országos vas- és gépipari kiállításon is. A kapcsolódó újságcikkben tévesen 1891-es alakulási dátumot említenek.[9]

1925-ben 150 munkással dolgoztak, 1927-ben viszont már csak 75-80 munkást (és 11 tisztviselőt) említenek.[10] 1929-ben 92 munkás csatlakozott a gyárból a Revíziós Ligához.[11]

A gazdasági világválságban és a felszámolás szerkesztés

1927-től 1931-ig a vállalat elegendő tőke híján a Hevesmegyei Takarékpénztár Rt. érdekkörébe került, szoros banki és monetáris ellenőrzés alatt állt.[1] 1932 szeptemberében önkéntes felszámolást kért a cég, mivel a vállalat vagyonhiánya ekkor kb. 30 000 pengő volt.[12] 1936-ban Egri Lakatos-, Lemez és Fűrészáru üzemmé szervezték át[13], melynek társtulajdonosa Kollmann János, aki a Lemezárugyárban 1898-tól főkönyvelő, 1901-től igazgató volt, később alelnök-vezérigazgató és igazgatósági tag. Az új cég reklámjaiban egy ideig még szerepeltették a régi nevét, ami 1943-ban jelent meg utoljára hirdetésben, ugyanis ekkor fejeződött be a felszámolási eljárás.[14]

A vállalat alkalmazottainak létszáma szerkesztés

Az alábbi táblázatban láthatóak az alkalmazotti létszámok a jogelőd vállalattól a jogutód vállalatok megszűnéséig:

Év Alkalmazottak

létszáma[1]

1891 86
1892 110
1893 170
1906 170
1909 200
1911 133
1912 171
1913 240
1918 200
1920 71
1922 120
1925 94
1926 86
1927 139
1928 110
1929 99
1930 83
1936 67
1945. október 49
1946 23
1947 42
1948. június 48
1948. december 140

A gyár utóélete szerkesztés

A jogutód Egri Lakatos-, Lemez és Fűrészáru üzem folytatta termelését, 1949-ben államosították, több üzemmel összevonták mint Egri Lakatosárugyár Nemzeti Vállalat. 1964-ben mint Könnyűipari Alkatrészgyártó és Értékesítő vállalat 10. sz. Egri Gyáregysége működik tovább. 1992-ben a privatizáció során a schön & Cie. AG megvásárolja a gyárat, megalakul a Schön-KAEV-Eger Kft. 2010-ben tulajdonos változás miatt a gyár neve schoen + sandt Hungary Kft.-re változik, mely jelenleg mint elődje említi cégtörténetében.[1][15]

2009. november 11-én Egerben emlékhelyet avattak a gyár egykori területének közelében a Dr. Agyagási Dezső Gyógyparkban.[16]

Galéria szerkesztés

  •  
    A felszámolás álhíre[4][5]
  •  
    Cégfejléces boríték 1902-ből
  •  
    Hirdetés 1904-ből[17]
  •  
    Hirdetés 1909-ből[18]
  •  
    Hirdetés 1910-ből[19]
  •  
    A Tanácsköztársaság alatt keletkezett károk jegyzéke a cégfejléces levélpapíroson[20]
  •  
    A gyár részvénye 1920-ból[21]
  •  
    Vegyes hirdetések az 1910-1920 évekből
  •  
    Érdekes cikk a gyár egyik munkásával kapcsolatban[10]
  •  
    A cég utolsó említése[22]

Források szerkesztés

  1. ↑ a b c d e f g h i j k l m szerk.: Csiffáry Gergely: A Heves megyei levéltárban őrzött gazdasági szervek iratai 1846–195 (1998). ISBN 963-7242-12-0 
  2. ↑ szerk.: Matlekovits Sándor: Magyarország közgazdasági és közművelődési állapota ezeréves fennállásakor és az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye 2. kötet. Budapest: Pesti Könyvnyomda Részvénytársaság (1898) 
  3. ↑ Magyar Kereskedők Lapja, 1896-04-12
  4. ↑ a b Magyar Kereskedők Lapja, 1899-02-05
  5. ↑ a b Magyar Kereskedők Lapja, 1899-02-12
  6. ↑ Magyar Kereskedők Lapja, 1899-04-02
  7. ↑ Magyar Lloyd, 1899-04-16
  8. ↑ Turbucz Péter: A kommunizmus által okozott károk megállapítása a Miskolci Kereskedelmi és Iparkamaránál 1919–20-ban. (Hozzáférés: 2022. augusztus 20.)
  9. ↑ Pesti Hírlap, 1921-08-20
  10. ↑ a b Vas- és Fémmunkások Lapja, 1927-03-25
  11. ↑ Magyarság, 1929-07-17
  12. ↑ Kis Ujság, 1932-09-07
  13. ↑ szerk.: Ladányi István: Magyar városok és vármegyék monográfiája 20. Hevesvármegyei ismertető és adattár (1936) 
  14. ↑ Központi Értesítő, 1943-06-24
  15. ↑ A társaság története. (Hozzáférés: 2022. augusztus 20.)
  16. ↑ „Emlékhely a hajdani gyárnak” 
  17. ↑ Magyar Vaskereskedő, 1904-12-18
  18. ↑ Magyar Vaskereskedő, 1909-04-04
  19. ↑ Magyar Vaskereskedő, 1910-03-27
  20. ↑ Turbucz Péter: A kommunizmus által okozott károk megállapítása a Miskolci Kereskedelmi és Iparkamaránál 1919–20-ban. (Hozzáférés: 2022. augusztus 20.)
  21. ↑ https://mandadb.hu/tetel/336267/Az_Elso_Magyar_Lakatos_es_Lemezarugyar_Rt_osszevont_reszvenye_500_korona_ertekben
  22. ↑ Magyar Vaskereskedő, 1943-12-25

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Első_Magyar_Lakatos_és_Lemezárugyár_Részvénytársaság&oldid=26825228”