Emmanuelle (film)
Emmanuelle (franciául: Emmanuelle, németül: Emanuela) 1974-ben bemutatott francia erotikus játékfilm Emmanuelle Arsan thai-francia írónő azonos című regényéből. Rendezője Just Jaeckin, címszereplője Sylvia Kristel. A film igen gondos művészi technikát, kifinomult képi eszközöket alkalmaz. A női szexualitás nyílt és ellentmondásos ábrázolása a korabeli közéletben erkölcsi és kulturális vitát kavart. Átütő kereskedelmi sikere nyomán Emmanuelle karaktere egyfajta franchise-zá vált, a név felhasználásával több folytatás és nagyszámú utángyártott szoftszex mozifilm, tévé- és DVD-sorozat készül(t), változatos műfajokban. Pierre Bachelet filmzenéje is komoly sikert szerzett.
| Emmanuelle (Emmanuelle) | |
| 1974-es francia film | |
 | |
| Sylvia Kristel, a címszereplő | |
| Rendező | Just Jaeckin |
| Producer | Yves Rousset-Rouard |
| Alapmű | Emmanuelle |
| Műfaj | |
| Forgatókönyvíró |
|
| Főszerepben |
|
| Zene | Pierre Bachelet |
| Operatőr | Robert Fraisse |
| Vágó | Claudine Bouché |
| Gyártás | |
| Ország |  Franciaország |
| Nyelv | francia |
| Forgatási helyszín | Seychelle-szigetek, Bangkok, Párizs |
| Játékidő | 90 perc |
| Költségvetés | 500 000 $ |
| Forgalmazás | |
| Forgalmazó |
|
| Bemutató |  1974. jún. 26.  1974. szep. 26. .svg){kind=small} 1974. okt. 3.  1974. dec. 3. |
| Korhatár | .svg){kind=icon} IV. kategória (F/8852/J) |
| Kronológia | |
| Előző | – |
| Következő | Emmanuelle 2. |
| Kapcsolódó film | Emmanuelle-filmek |
| További információk | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Emmanuelle témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Háttér szerkesztés
A cselekmény alapja az Emmanuelle Arsan álnéven alkotó Marayat Bibidh thai írónő (1932–2005) Emmanuelle című regénye, amely először 1959-ben illegálisan jelent meg Párizsban, a francia cenzúra betiltotta, megjelenését csak 1967-ben engedélyezték. A történet – amelyet későbbi kutatások szerint részben vagy egészben Marayat férje, Louis-Jacques Rollet-Andriane (1923–2009) francia UNESCO-diplomata írt – a házaspár meglehetősen szokatlan és a korabeli társadalmi konvenciókat felrúgó szexuális életének és fantáziáinak költői megjelenítése.
Cselekmény szerkesztés
Emmanuelle Thaiföldre utazik, ott dolgozó diplomata férjéhez, Jean-hoz. Gazdag házban él, szolgáktól körülvéve, férjéhez szenvedélyes és érzéki viszony fűzi. Ennek ellenére napjait végtelenül unalmasnak érzi. Erotikus élményeket keres a helyi diplomata kolónia nőtagjaival, köztük a leszbikus szerelemre éhes Ariane-nal is, de ezek a kalandok sem elégítik ki. Ráakaszkodik Bee-re, egy francia régésznőre, aki magával viszi kutatóútjaira, a táborban eltöltenek egy-két szerelmes éjszakát.[1] Beleszeret Bee-be, aki azonban nem viszonozza rajongó érzelmeit, Emmanuelle csalódottan tér vissza férjéhez, Bangkokba.
Egy barátnője, Marie Ange összeismerteti őt szeretőjével, Marióval, egy öregedő, élveteg életművésszel, aki bevezeti az unatkozó asszonyt a gátlásoktól mentes szexuális kicsapongás és az extrém érzéki erotika világába. Mario hosszú filozófiai meditációkban oktatja Emmanuelle-t a női test és lélek szexuális felszabadításának fontosságáról. Ezután Emmanuelle gyakorlati oktatásban részesül, egy ópiumbarlangban elkábítják és csoportosan megerőszakolják, amit Mario megszemlél, és ő is bekapcsolódik, majd felkínálja a nőt egy thai boksz (muaj thai) mérkőzés férfi győztesének trófea gyanánt. Emmanuelle-t a leizzadt győztes verekedő kíméletlenül magáévá is teszi.
A film üzenete, hogy Emmanuelle ezen átélt élmények hatására levetette gátlásait és érett, szexuálisan felszabadult személyiséggé változott, aki a film záró jelenetében magabiztosan készülődik újabb kalandokra.
Szereposztás szerkesztés
| Szerep | Színész[2] | Magyar hangja (1. szinkron)[3] |
|---|---|---|
| Mario | Alain Cuny | Jakab Csaba |
| Emmanuelle | Sylvia Kristel | Huszárik Kata |
| Jean, a férje | Daniel Sarky | — |
| Bee, francia régésznő | Marika Green | Szórádi Erika |
| Ariane | Jeanne Colletin | — |
| Marie-Ange | Christine Boisson | — |
| Luc | Romain Micmande | — |
| További szereplők, további magyar hangok |
Samantha Gabriel Briand Gregory |
Bogdányi Titanilla Kapácsy Miklós Peller Anna Uri István |
Forgatási helyszínek szerkesztés
A filmet 1973 decembere és 1974 februárja között Bangkokban és a Seychelle-szigeteken forgatták.[4] Néhány jelenetet Párizsban vettek fel.
Zene szerkesztés
A film zenéjét Pierre Bachelet francia énekes írta. Az 1974-es bemutató után azonban kiderült, hogy a filmben többször elhangzó fő dallam igen erős hasonlóságot mutat a King Crimson angol együttes 1973-as nagylemezének, a Pacsirtanyelvek aszpikban-nak (Larks’ Tongues in Aspic) zenéjével. 1975-ben az együttes gitárosa, Robert Fripp keresetet nyújtott be az Emmanuelle producerei ellen, szellemi termékének jogosulatlan felhasználása miatt. A bírósági eljárás során peren kívüli egyezséget ért el.[5]
Bemutató szerkesztés
Emmanuelle-t 1974. június 26-án mutatták be Párizsban.[6] Nyugat-Németországban először 1974. szeptember 20-án mutatták be Emanuela címmel, 1980-ban megjelent videókazettán is.[7] Ausztriában és Londonban 1974 októberében, Nagy-Britannia más városaiban novemberben, az Egyesült Államokban december 3-án mutatták be.[8] Magyarországon nem került a mozikba, csak videókazettákon járt kézről kézre, majd DVD-n is megjelent. Magyar szinkron is készült hozzá, ismeretlen időpontban.
Korabeli fogadtatás szerkesztés
A közönség körében sikert hozott, a korabeli bírálók azonban vegyesen ítélték meg. Volt, aki Emmanuelle-ben a női szexualitás bilincseit lerázó hősnőt látta. A kritikusok – köztük a feministák is – a gátlás nélküli, szabados szex dicséretét, a nőknek a férfi vágyaknak való feltétlen alávetését olvassák ki belőle.
„Művészien megkomponált szexfilm, amely a bangkoki nyomort csak egzotikus kellékként használja, és valódi szándékát álfilozófiai verejték mögé rejti. A műfajában tömegben készültekből csak a kitűnő operatőri munka és a jó szereposztás emeli ki.” – Lexikon des internationalen Films Filmdienst, 1973.[7] „A filmet „francia filmslágerként” hirdetik, pedig nem más, mint nagy művészi szaktudással előállított esztétizálás, álságos filozófiai bemondásokkal (pl.: „A szerelem nem más, mint vágyakozás a testi kéj után.”). A hazug és ostoba mondanivalót gyönyörű felvételek sorával folyamatosan leplezi.” – Filmdienst, 1973.[7]
„Az „Emanuela” egy romlott férfi fantázia terméke, amelyben szinte az összes nőkkel összefüggő közhely feltűnik. A film nem csupán csak szexista, a nőket valójában csak tárgyakként ábrázolja, hanem rasszista is, (…) a cselekményt nem véletlenül helyezi a Távol-keletre. A mozijeggyel rögtön reklámprospektust is veszünk az egyre kedveltebbé váló férfi-utazásokra a távol-keleti fejlődő szabad piacára, ahol a nők állandóan kaphatók.” – Frauen und Film, Berlin, 1974
Érdekesség szerkesztés
Mario alakítója, Alain Cuny (1908–1994),[9] aki 44 évvel idősebb volt Sylvia Kristelnél (1952–2012)[10] csak azzal a feltétellel vállalta a szerepet, ha neve nem fog szerepelni a stáblistán. A film átütő sikerét látva azonban követelte, hogy nevét a plakátokon a főszereplőkkel azonos módon tüntessék fel.
A film utóélete szerkesztés
Idő múltával a film „megszelídített” változata bekerült a televízióadók késő esti programjába. Emmanuelle (Sylvia Kristel) és Bee (Marika Green) hosszú szexjelenetének erős megkurtítása után a francia és európai tévécsatornák a filmet rendszeres időközönként sugározzák.
1975-ben Francis Giacobetti elkészítette az Emmanuelle 2. részét (alternatív címe: „Emmanuelle, az antiszűz”), Sylvia Kristel, a feketebőrű Laura Gemser és a szinte egyfilmes fiatal Catherine Rivet szerepeltetésével, de az első film sikerét nem tudta megismételni. A későbbi évtizedekben az Emmanuelle karakterére alapozott filmekből számos hivatalos és szabadúszó folytatás készült. Az Emmanuelle védjegyet megvásárolt „franchise” változatok a szoftpornó több fokozatában készültek, változatos rendezőkkel és főszereplőkkel. Közös technikai jellemzőjük az egzotikus környezet, az esztétikus képi és színvilág.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Emmanuelle (képek a filmből). ClubLez.com. [2022. január 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. augusztus 28.)
- ↑ Szereposztás az IMDb.com szerint
- ↑ Emmanuelle (1974) PRO VOX stúdió, megrendelő: B-Roll az Internetes Szinkron Adatbázisban (magyarul)
- ↑ Filming & Production. Locations. Imdb.com
- ↑ Interview with Robert Fripp in Live! Music Review (angol nyelven). elephant-talk.com. (Hozzáférés: 2021. január 11.)
- ↑ Emmanuelle. Film érotique de 1973 (francia nyelven). Cinema-francais.fr. (Hozzáférés: 2021. január 12.)
- ↑ a b c Emanuela. Sexfilm, Frankreich, 1973 (német nyelven). filmdienst.de, 1973. (Hozzáférés: 2021. január 12.)
- ↑ Emmanuelle (1974). Release Info (angol nyelven). imdb.com. (Hozzáférés: 2021. január 11.)
- ↑ Alain Cuny az AlloCiné weboldalán (franciául)
- ↑ Sylvia Kristel az AlloCiné weboldalán (franciául)
Az alapmű szerkesztés
- Emmanuelle Arsan. Emmanuelle Livre 1 – La leçon d’homme (francia nyelven). Párizs: Eric Losfeld / Le Terrain Vague (1967)
Források szerkesztés
- Marc Godin. Histoires d’Emmanuelle, Les Grands films du cinéma français (francia nyelven). Paris: Maison Cocorico / Huginn & Muninn (2019). ISBN 978-2364806849
- Emanuela / Emmanuelle - Die Schule der Lust (német nyelven). Online Film Database (OFDb.de). (Hozzáférés: 2021. január 10.)
További információk szerkesztés
- Emmanuelle a PORT.hu-n (magyarul)
- Emmanuelle az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
- Emmanuelle az Internet Movie Database-ben (angolul)
- Emmanuelle a Rotten Tomatoeson (angolul)
- Emmanuelle a Box Office Mojón (angolul)
- Emmanuelle - Die Schule der Lust (vágott és vágatlan változatok) (német nyelven). Schnittberichte.com. (Hozzáférés: 2021. január 10.)
