Emmerich Anna Katalin (németül Anna Katharina Emmerick, Flamschen, Coesfeld, 1774. szeptember 8.Dülmen, 1824. február 9.) szegény németországi parasztemberek leánya, ágostonrendi apáca. II. János Pál pápa 2004. október 3-án boldoggá avatta.

Emmerich Anna Katalin
Gabriel von Max 1885-ös festménye
Gabriel von Max 1885-ös festménye
Születése
1774. szeptember 8.
Coesfeld
Halála
1824. február 9.
Dülmen
Tisztelete
Egyháza római katolikus
Boldoggá avatása2004. október 3., Szent Péter tér,
Vatikán Vatikán
Boldoggá avatta: II. János Pál
Sírhely dülmeni Szent Kereszt Templom
Ünnepnapja február 9.
A Wikimédia Commons tartalmaz Emmerich Anna Katalin témájú médiaállományokat.
Anna Katharina Emmerick Saint Visionary.jpg

Csaknem mindig beteg volt, s betegsége idejét Jézus Krisztus kínszenvedéséről való elmélkedéssel töltötte, miközben látomásai voltak és testén Krisztus szenvedéseinek stigmái mutatkoztak (ezeknek természetfeletti jellegét a legszigorúbb világi s egyházi vizsgálat állapította meg). Látomásaiban egyes bibliai jeleneteket s Jézus három nyilvános évének tanító-működését szemlélte, s e szemlélődésről való beszámolóiban a bibliai helyeknek, személyeknek s egykorú szokásoknak olyan fokú s pontos ismeretét árulta el, amely a műveletlen földműves leánynál emberileg érthetetlen volna. Istenről azt vallotta, hogy Istenben van minden, végtelen, ezért nincs Istenben külön múlt, jelen és jövő.

A mi Urunk Jézus Krisztus kínszenvedése című könyvben leírt látomásait használta föl Mel Gibson A passió című filmjében olyan részletek bemutatására, amelyek az evangéliumokban nem találhatók.

A látomásokSzerkesztés

Látomásainak több állítását is ellenőrizték és igazolták.[1]

A látnok halála után a látomásait leíró Clemens Brentano talált egy latin feljegyzést. Ennek a De annulo pronubo Deiparae Virginis qui Perusiae religiosissime asservatur. J.B. Lauri Perusini Commentarius[2] című iratnak az 59. oldalán talált igazolást erre, ahol leírják, hogy Perugiában őriznek egy gyűrűt, amit Szűz Mária jegygyűrűjeként tisztelnek, és minden év augusztus 3-án megmutatják a hívőknek. Ma ez a gyűrű a S. Lorenzo bazilikában található Perugiában,[3] és minden év július 30-án látható.[4]

  • Szűz Mária háza, melyről azt állította, hogy Efézusban van, és ott élte le utolsó éveit. Építtetett a domboldalra egy keresztutat, mely tizenkét nyolcszögletű kőből állt. A távolságokat maga mérte ki. A tetején lyukak voltak, amibe fakereszteket állítottak, melyek Y alakúak voltak. A kutatócsoport az ő állítása alapján kezdte meg feltárni a területet és valóban találtak egy kőből épült házat.
  • A háromkirályokról - akik Betlehembe mentek -, nemcsak részletes leírást adott kinézetükről, életmódjukról, hanem útmutatókat adott lakóhelyeikről is. Az egyiknek - akit ő Mensornak nevezett -, a lakóhelyét is megmondta: Acajaja. Ugyancsak Brentano jegyzi meg, hogy tizennyolc évvel Emmerich halála után (1839) ráakadt egy könyvre, mely tartalmaz egy Achajaculat nevű "várkastélyt az Eufrátesz szigetein Mezopotámiában". Ez a mai napon is megtalálható Ammianus Marcellinus római író 24. könyvének 2. fejezetében.[5] Ott Achaiacala-nak van írva.[6]
  • Tamás apostolról azt állította, hogy Indiában térített. Nádkunyhóban lakott és egy kövön szokott térdepelve imádkozni, a térde nyoma bent maradt a kőben és azt állította, hogy ha a tenger elér eddig a kőig, akkor valaki más fogja ott Jézus Krisztust hirdetni. - Ügy tűnik, hogy Tamás 52-ben hajózott Indiába hirdetni az evangéliumot a cochin diaszpóra zsidóknak Indiába. Muziris ókori kikötőnél ért partot, amelyet később egy özönvíz elmosta és átrendezte 1341-ben.[7][8] 1498-ban Vasco da Gama partot ért Észak-Keralában Calicutnál, és portugál misszionáriusok megtalálták az India egyetlen keresztény közösségét - ma legnépesebb egyházuk a szír-malabár katolikus egyház. 1599-ben a római katolikus egyházhoz tartozó egyik (keleti rítusú) részegyház lett.

Külső hivatkozásokSzerkesztés

Vele kapcsolatosSzerkesztés

  • A mi Urunk Jézus Krisztus kínszenvedése, az Isten szolgálójának Emmerich Anna Katalinnak látomásai alapján (Feljegyezte Brentano Kelemen, fordította Kertész Kálmán) Budapest, 1936. Szent István Társulat. (Nihil obstat: 336/1936. Esztergom, Machovich Gyula általános helynök.) Reprint kiadásban is megjelent magyarul, év nélkül, Zsoldos Imre SVD bevezető tanulmányával.

JegyzetekSzerkesztés