Az endolit egy olyan organizmus (archaebaktérium, baktérium, gomba, zuzmó, alga vagy amőba), amely kövek, korallok és állatok házának belsejében vagy pórusokban a kőzet ásványszemcséi között él. Sokan szélsőségesek, olyan helyeken élnek, amelyeket régóta elképzelhetetlennek tartanak az élet számára. Ezek különösen érdekesek a asztrobiológusok számára, akik elmélete szerint a Marson és más bolygókon található endolitkörnyezetek potenciális menedéket jelentenek a földönkívüli mikrobiális közösségek számára.[1] [2]

Fájl:Cryptoendolith.jpg
Az antarktiszi szikla belsejében talált endolit-életforma

AldefiníciókSzerkesztés

Az "endolit" kifejezést, amely megfogalmazza azt az organizmust amely kolonizálja bármely kőzet belsejét, további három alcsoportra bontották:

Chasmoendolit
kolonizálja a repedéseket és töréseket a kőben. (Chasm = hasított)
Cryptoendolit
kolonizálja a porózus kőzetek szerkezeti üregeit, beleértve az euendolitok által előállított és felszabadított tereket is. (crypto = rejtett)
Euendolit
aktívan behatol a sziklák belsejébe, és alagutakat képez, amelyek megfelelnek testének formájához, kőzetfúró organizmus alakjához (eu = igaz)

KörnyezetSzerkesztés

Az endolitokat 3 kilométer mélyen fedezték fel (de hogy ez-e a végső határuk, azt nem tudjuk, hiszen az ásás ilyen mélységekre túl nagy árat követelne).[3] [4] Úgy tűnik, hogy túlélésük legfőbb veszélyét nem az ilyen mélységű nyomás, hanem a megnövekedett hőmérséklet okozza. A hipertermofil organizmusokból ítélve a hőmérsékleti határ körülbelül 120 °C (a 121. törzs 121 °C-on is szaporodhat), amely a lehetséges mélységet 4-4,5 km-re korlátozza a kontinentális kéreg alatt, és 7 vagy 7,5 km-re az óceán feneke alatt. Alacsony páratartalmú (hipolit) és az alacsony hőmérsékletű (pszichrofil) régiók felszíni kőzeteiben is találtak endolitorganizmusokat, ideértve az Antarktisz,[5] az Alpok[6] és a Sziklás-hegység száraz völgyeit és permafrosztját.[7] [8]

TúlélésSzerkesztés

Az endolitok vassal, káliummal és kénnel táplálkoznak, néha szénnel is. (Lásd litotróf.) Azt, hogy ezeket közvetlenül a környező kőzetből metabolizálják-e, vagy inkább savat választanak ki, hogy először feloldják, még felfedezésre vár. Az Ocean Drilling Program mikroszkópos nyomokat talált az atlanti, indiai és csendes-óceáni bazaltból, amelyek DNS-t tartalmaznak.[9] [10] Fotoszintetizáló endolitokat is felfedeztek.[11]

Mivel a víz és a tápanyagok meglehetősen ritkák az endolit környezetében, nagyon lassú a szaporodási ciklusuk. A korai adatok szerint egyesek csak százévente végeznek sejtosztódást. 2013 augusztusában a kutatók arról számoltak be, hogy az óceán fenekén található, több millió éves endolitok csak 10 000 évente szaporodnak.[12] Energiájuk nagy részét a kozmikus sugarak vagy a racemizáció okozta sejtkárosodások kijavítására fordítják, és nagyon kevés áll rendelkezésre szaporodáshoz vagy növekedéshez. Úgy gondolják, hogy ilyen módon hosszú jégkorszakat időznek át, és akkor bukkannak elő ismét, mikor a térségben a hőmérséklet növekszik.[4]

SLiME (Magyarosan FALiMÖ)Szerkesztés

Mivel az endolitok többsége autotróf, szervetlen anyagokból önmagukban képesek túlélésükhöz nélkülözhetetlen szerves vegyületeket előállítani. Néhány endolit specializálódott autotróf rokonaik táplálására. A mikro-biotópot, ahol ezek a különböző endolitfajok együtt élnek, felszín alatti litoautotróf mikrobiális ökoszisztémának (FALiMÖ) nevezték el.[13]

Endolitikus gombák és algák a tengeri ökoszisztémákbanSzerkesztés

Csak korlátozott kutatások történtek a tengeri endolitikus gombák elterjedésével és sokféleségével kapcsolatban, annak ellenére, hogy valószínű, hogy az endolitgombák fontos szerepet játszhatnak a korallzátonyok egészségében.

Az endolitgombákat Edouard Bornet és Charles Flahault már 1889-ben felfedezték a héjakban. Ez a két francia fitológus kifejezetten két gomba leírását nyújtotta: Ostracoblabe implexis és Lithopythium gangliiforme. Az endolitgombák felfedezését, például a Dodgella priscus és a Conchyliastrum, Ausztrália tengerparti homokjában is evlégezte George Zembrowski. A korallzátonyokról is tettek megállapításokat, amelyekről kiderült, hogy időnként hasznosak a korallgazdáik számára.[14]

A világméretű korallfehérítés nyomán tanulmányok azt sugallják, hogy a korall csontvázában elhelyezkedő endolitalgák alternatív energiaforrás biztosításával segíthetik a korallfajok túlélését. Noha az endolitgombák szerepe fontos a korallzátonyokban, gyakran figyelmen kívül hagyják, mert sok kutatás a korallfehérítés hatásaira, valamint a Coelenterate és az endoszimbiotikus Symbiodinia kapcsolataira összpontosít.[15]

Az Astrid Gunther által készített tanulmány szerint endolitokat találtak Cozumel szigetén (Mexikó) is. Az ott talált endolitok nemcsak algákat és gombákat, hanem cianobaktériumokat, szivacsokat és sok más mikroborosokat is tartalmaztak.[16]

EndolitparazitizmusSzerkesztés

Az 1990-es évekig a fototróf endolitokat kissé jóindulatúnak gondolták, de azóta bizonyítékok merültek fel arról, hogy a fototróf endolitok (elsősorban cianobaktériumok) a Dél-Afrikában található Perna perna kagylófajok közepes parti populációinak 50–80% -át fertőzték meg. A fototróf endolitok fertőzöttsége halálos és szubletális hatásokat eredményezett, például a kagylóhéjak szilárdságának csökkenését. Noha a fertőzöttebb területeken a kagylók megvastagodása gyorsabb volt, ez nem elég gyors a kagylóhéjak lebomlásának leküzdésére.[17]

Endolitikus gombák és a kréta dinoszauruszok tömeges kihalásaSzerkesztés

Kína középső részén található dinoszaurusz-tojáshéjon belül fedeztek fel endolitgombákat. „Tűszerűek, szalagszerűek és selyemszerűek” voltak.[18]

A gomba ritkán kövesedik meg, és megőrzése esetén is nehéz megkülönböztetni az endolithifákat az endolit-cianobaktériumoktól és az algáktól. Az endolitmikrobákat azonban eloszlásuk, ökológiájuk és morfológiájuk alapján meg lehet különböztetni. Egy 2008-as tanulmány szerint a tojáshéjon kialakult endolitikus gombák a peték rendellenes inkubációját eredményezték volna, és hozzájárulhattak e dinoszauruszok tömeges kihalásához. A dinoszaurusz peték megőrzéséhez is vezethetett, beleértve azokat is, amelyek embriókat tartalmaztak.[18]

HivatkozásokSzerkesztés

  1. Wierzchos (2011). „Microbial colonization of Ca-sulfate crusts in the hyperarid core of the Atacama Desert: Implications for the search for life on Mars”. Geobiology 9 (1), 44–60. o. DOI:10.1111/j.1472-4669.2010.00254.x. PMID 20726901.  
  2. Chang. „Visions of Life on Mars in Earth's Depths”, The New York Times, 2016. szeptember 12. (Hozzáférés ideje: 2016. szeptember 12.) 
  3. Schultz: Two miles underground. Princeton Weekly Bulletin, 1999. december 13. [2016. január 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. — Gold mines present "ideal environment" for geologists studying subsurface microbes
  4. a b Hively. „Looking for life in all the wrong places — research on cryptoendoliths”, Discover, 1997. május 1. (Hozzáférés ideje: 2019. december 5.) 
  5. de la Torre (2003). „Microbial Diversity of Cryptoendolithic Communities from the Mc Murdo Dry Valleys, Antarctica”. Applied and Environmental Microbiology 69 (7), 3858–3867. o. DOI:10.1128/AEM.69.7.3858-3867.2003. PMID 12839754.  
  6. Horath (2009. augusztus 1.). „Molecular Characterization of an Endolithic Microbial Community in Dolomite Rock in the Central Alps (Switzerland)”. Microbial Ecology 58 (2), 290–306. o. DOI:10.1007/s00248-008-9483-7. PMID 19172216.  
  7. Walker (2005). „Geobiology of a microbial endolithic community in the Yellowstone geothermal environment”. Nature 434 (7036), 1011–1014. o. DOI:10.1038/nature03447. PMID 15846344.  
  8. Walker (2007). „Phylogenetic Composition of Rocky Mountain Endolithic Microbial Ecosystems”. Applied and Environmental Microbiology 73 (11), 3497–3504. o. DOI:10.1128/AEM.02656-06. PMID 17416689.  
  9. Mullen: Glass Munchers Under the Sea. NASA Astrobiology Institute. [2013. február 20-i dátummal az eredetiből archiválva].
  10. Lysnes (2004. december 30.). „Microbial Populations in Ocean Floor Basalt: Results from ODP Leg 187”. Proc ODP Sci Results 187, 1–27. o. DOI:10.2973/odp.proc.sr.187.203.2004.  
  11. Wierzchos (2006. december 30.). „Endolithic Cyanobacteria in Halite Rocks from the Hyperarid Core of the Atacama Desert”. Astrobiology 6 (3), 415–422. o. DOI:10.1089/ast.2006.6.415. PMID 16805697.  
  12. Yirka: Soil beneath ocean found to harbor long-lived bacteria, fungi and viruses. Phys.org, 2013. augusztus 29. [2015. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva].
  13. Frequently Requested Information about the SLiME Hypothesis. [2006. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva].
  14. Golubic (2005. december 30.). „Endolithic fungi in marine ecosystems”. Trends in Microbiology 13 (5), 229–235. o. DOI:10.1016/j.tim.2005.03.007. PMID 15866040.  
  15. Fine (2002. december 30.). „Endolithic algae: an alternative source of photoassimilates during coral bleaching”. Proceedings of the Royal Society of London. Series B: Biological Sciences 269 (1497), 1205–1210. o. DOI:10.1098/rspb.2002.1983. PMID 12065035.  
  16. Günther (1990. december 30.). „Distribution and bathymetric zonation of shell-boring endoliths in recent reef and shelf environments: Cozumel, Yucatan (Mexico)”. Facies 22 (1), 233–261. o. DOI:10.1007/bf02536953.  
  17. Kaehler (1999. december 30.). „Lethal and sub-lethal effects of phototrophic endoliths attacking the shell of the intertidal mussel Perna perna”. Marine Biology 135 (3), 497–503. o. DOI:10.1007/s002270050650.  
  18. a b Gong (2008. december 30.). „Endolithic fungi: A possible killer for the mass extinction of Cretaceous dinosaurs”. Science in China Series D: Earth Sciences 51 (6), 801–807. o. DOI:10.1007/s11430-008-0052-1.  

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben az Endolith című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információkSzerkesztés

  • Endoliths General Collection - Ez az online források, például hírcikkek, weboldalak és referenciaoldalak gyűjteménye átfogó információt nyújt az endolitokról.
  • Endolith Advanced Collection - Szakemberek és haladó tanulók számára összeállított endolitgyűjtemény, olyan online forrásokat tartalmaz, mint folyóiratcikkek, tudományos áttekintések és felmérések.

Kapcsolódó szócikkSzerkesztés