Enriquillo-tó
Az Enriquillo-tó (spanyolul Lago Enriquillo) a Dominikai Köztársaság legnagyobb tava. Különlegessége, hogy a benne levő vízmennyiség, ezáltal pedig a tó területe is folyamatosan növekszik. A sós vizű tó és környéke 2002 óta a Ramsari Egyezmény alá tartozik.[1]
| Enriquillo-tó (Lago Enriquillo) | |
 | |
| Ország(ok) |  Dominikai Köztársaság |
| Hely | Bahoruco és Independencia tartományok |
| Elsődleges források | Yaque del Sur |
| Hosszúság | 40 km |
| Szélesség | 12,5 km |
| Felszíni terület | 375 km2 |
| Legnagyobb mélység | 52 m |
| Tszf. magasság | −46 m |
| Szigetek | Cabritos-sziget |
| Elhelyezkedése | |
 Enriquillo-tó
Pozíció a Dominikai Köztársaság térképén
| |
 é. sz. 18° 28′ 42″, ny. h. 71° 37′ 56″18.478333°N 71.632222°WKoordináták: é. sz. 18° 28′ 42″, ny. h. 71° 37′ 56″18.478333°N 71.632222°W | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Enriquillo-tó témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Földrajz
szerkesztésA közel 300 km²-es, folyamatosan változó (az utóbbi években növekvő) területű tó a Dominikai Köztársaság délnyugati részén található, közel Haiti határához, Bahoruco és Independencia tartományok területén. Egy olyan tengercsatorna maradványa, amely egykor a Neiba- és a haiti Port-au-Prince-i-öblöt kötötte össze. Története során voltak olyan időszakok, amikor a nagyfokú párolgást nem tudta ellensúlyozni a vízgyűjtőjére lehulló csapadék (illetve az abból a tóba eljutó rész, hiszen a mezőgazdaság és a városok is egyre többet felhasználnak belőle), így vízszintje csökkent, más időszakokban, például 2004-től kezdve folyamatosan, viszont a benne lévő vízmennyiség és ezáltal területe is növekszik. Felszíne több tíz méterrel a tenger szintje alatt található: 1979-ben még 46 méterrel, 1990-ben viszont már csak 34-gyel, majd a 21. század elejére ez az érték 44-re nőtt, később újra csökkenni kezdett. Legmélyebb része (ami a Cabritos-szigettől északra található) körülbelül 20 méter, tőle délre csak 10 méter körül van, de ezek az értékek is folyamatosan változnak. Az is változó, hogy hány sziget található benne: a Cabritoson kívül van még kettő, a Barbarita (vagy Chiquita) és az Islita, amely magas vízállás esetén eltűnik, nagyon alacsony vízállás esetén pedig félszigetté alakul. A tó vizének sótartalma magasabb a tengerénél, déli részében a mélyben mérték már 66 ppm-es értéket is.[2]
A környék átlaghőmérséklete 27–28 °C, de elérheti akár a 36 fokot is. Az évi átlagosan 500 mm csapadék legnagyobb része májustól júniusig, illetve szeptembertől októberig hull.[2]
Élővilág
szerkesztésA tónak és környékének változatos élővilága van, ebből is kiemelkedik a madár- és a hüllővilág. Jellemző fajok a különféle flamingók, a hispaniolai orrszarvú leguán és a Cyclura ricordi nevű leguán, valamint a hegyesorrú krokodil, amelyből vadon itt él a világ egyik legnagyobb populációja. A vidék növényzetére nagyrészt a szárazságtűrő erdők jellemzők, de vannak olyan partvidékek, amelyeket mangrove borít. Jellegzetes növényfajok a Guaiacum officinale nevű királydinnye-virágú, a Prosopis juliflora nevű mimózaforma és a saona, amelynek gyümölcsét a leguánok előszeretettel fogyasztják. A Cabritos-sziget különlegessége, hogy itt található az egész amerikai földrész egyetlen olyan hiperxerofita száraz erdeje, amely a tenger szintje alatt helyezkedik el.[2]
Képek
szerkesztés
Források
szerkesztés- ↑ Lago Enriquillo (angol nyelven). Ramsar.org. (Hozzáférés: 2017. december 8.)
- ↑ a b c José E. Marcano: El Lago Enriquillo (spanyol nyelven). JMarcano. [2017. szeptember 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. december 8.)
