Főmenü megnyitása

Az Epicyon az emlősök (Mammalia) osztályának ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a kutyafélék (Canidae) családjába tartozó fosszilis nem.

Infobox info icon.svg
Epicyon
Evolúciós időszak: Kora - késő miocén
Az Epicyon haydeni csontváza
Az Epicyon haydeni csontváza
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Ferae
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Alrend: Kutyaalkatúak (Caniformia)
Család: Kutyafélék (Canidae)
Alcsalád: Borophaginae
Nemzetség: Borophagini
Alnemzetség: Borophagina
Nem: Epicyon
Leidy, 1858
Szinonimák
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Epicyon témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Epicyon témájú kategóriát.

TudnivalókSzerkesztés

Az Epicyon-fajok a miocén kor alatt éltek, 20,5-5,5 millió évvel ezelőtt, körülbelül 15 millió éven keresztül maradtak fenn.[1] Maradványaikat a kanadai Alberta tartománytól kezdve, Kalifornián, Nebraskán és Kansason keresztül, egészen Új-Mexikóig és Texasig találták meg. Becslések szerint az átlag Epicyon 1,5 méter hosszú és 91-136 kilogramm testtömegű volt. Habár a kutyafélék családjába tartoztak, a szürke farkastól eltérően nem hosszúkás pofájuk, hanem széles nagymacskaszerű fejük volt; ezt a megjelenést a nagy, széles koponyáik, valamint az erőteljes állkapcsaik kölcsönözték.[2][3]

RendszerezésSzerkesztés

A nembe az alábbi 3 faj tartozik:[4]

  • Epicyon aelurodontoides X. Wang et al., 1999 - körülbelül 5,4 millió évig marad fenn; maradványait Kansasban találták meg.
  • Epicyon haydeni Baskin, 1980 - típusfaj; körülbelül 15,3 millió évig marad fenn; testtömegét 170 kilogrammosra becsülték - így az egyik legnagyobb, hanem a legnagyobb kutyaféle, amely valaha létezett;[5] szinonimái: Aelurodon aphobus, Aelurodon haydeni, Osteoborus ricardoensis, Osteoborus validus, Tephrocyon mortifer.
  • Epicyon saevus Leidy, 1858 - körülbelül 11,4 millió évig marad fenn; testtömegét 44,8-50,8 kilogrammosra becsülték; szinonimái: Aelurodon inflatus, Aelurodon saevus.

JegyzetekSzerkesztés

  1. PaleoBiology Database: Epicyon
  2. Antón, Mauricio. Sabertooth. Bloomington, Indiana: University of Indiana Press, 39. o. (2013. november 11.). ISBN 9780253010421 
  3. Turner, Alan. The Big Cats and their fossil relatives. New York: Columbia University Press, 201. o. (1997). ISBN 0-231-10228-3 
  4. Wang, Xiaoming (1999. november 17.). „Phylogenetic systematics of the Borophaginae”. Bulletin of the American Museum of Natural History 243. [2007. március 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés ideje: 2007. július 8.)  
  5. Sorkin, B. 2008: A biomechanical constraint on body mass in terrestrial mammalian predators. Lethaia, Vol. 41, pp. 333–347 doi:10.1111/j.1502-3931.2007.00091.x

ForrásokSzerkesztés

  • Alan Turner, "National Geographic: Prehistoric Mammals" (Washington, D.C.: Firecrest Books Ltd., 2004), pp. 112–114. ISBN 0-7922-7134-3
  • Xiaoming Wang, Richard H. Tedford, Mauricio Antón, Dogs: Their Fossil Relatives and Evolutionary History, New York : Columbia University Press, 2008; ISBN 978-0-231-13528-3

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Epicyon című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.