Ernő Ágost hannoveri herceg (1954)

hannoveri herceg (1954)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. október 26.

Ernő Ágost hannoveri herceg (németül: Prinz Ernst August von Hannover, Herzog zu Braunschweig und Lüneburg, teljes nevén Ernst August Albert Paul Otto Rupprecht Oskar Berthold Friedrich-Ferdinand Christian-Ludwig; Hannover, 1954. február 26. –) brit, braunschweig–lüneburgi és hannoveri herceg, 1987-től Hannover címzetes királya és Braunschweig címzetes uralkodó hercege.[megj 1]

Ernő Ágost hannoveri herceg
UralkodóházHannoveri-ház
Született1954. február 26. (70 éves)[1]
Hannover
ÉdesapjaErnő Ágost hannoveri herceg
ÉdesanyjaPrincess Ortrud of Schleswig-Holstein-Sonderburg-Glücksburg
Testvére(i)
  • Princess Olga of Hanover
  • Alexandra, Princess of Leiningen
  • Marie of Hanover
  • Prince Ludwig Rudolph of Hanover
  • Prince Heinrich of Hanover
Házastársa
Gyermekei
  • Prince Ernst August of Hanover
  • Prince Christian of Hanover
  • Princess Alexandra of Hanover
SablonWikidataSegítség

Származása és családja

szerkesztés
 

Ernő Ágost hannoveri herceg 1954. február 26-án látta meg a napvilágot Németországban, Alsó-Szászország szövetségi tartomány fővárosában, Hannoverben, a korábbi Hannoveri Királyság székvárosában. Édesapja IV. Ernő Ágost címzetes hannoveri király (1914–1987), aki 1953 és 1987 között a Hannoveri-ház feje volt. Édesanyja Ortrud schleswig–holsteini hercegnő (1925–1980), aki a dán és a görög királyi családdal is rokon Glücksburg-ház eredeti, német hercegi főágából származott. A hercegnek öt testvére van: három nővére és két fivére, ő maga a legidősebb fiú és egyben a második gyermek.

Tanulmányai befejezése után rövid ideig földeken gazdálkodott, majd utána mint üzletember és állatokról szóló dokumentumfilmek producere kezdett dolgozni. Ernő Ágost herceg édesapja halála után, 1987-ben lett címzetes hannoveri király[megj 2] V. Ernő Ágost néven. A herceg születésétől fogva viseli a brit hercegi címet is, minthogy V. György brit király édesapjának 1914-ben örökíthető brit hercegi címet adományozott. Ekképpen Ernő Ágost herceg a brit trónöröklési sorban a 404. helyen szerepelt. Második házasságával elvesztette igényét a brit trónra, mivel nem protestáns, hanem katolikus nőt vett feleségül.

Házasságai és gyermekei

szerkesztés

Ernő Ágost herceg 1981. augusztus 28-án polgári, majd augusztus 30-án egyházi keretek között is feleségül vette a svájci származású Chantal Hochulit, egy svájci csokoládégyár örökösnőjét. A kapcsolatból két gyermek született:

Chantal Hochuli és a hannoveri herceg 1997. október 23-án elváltak. 1999. január 23-án a herceg másodszor is megnősült; hitvese III. Rainier monacói herceg idősebb leánya, Karolina monacói hercegnő. A menyegző előtt a brit királynő hivatalosan is beleegyezett a házasságba, minthogy a hannoveri hercegre mint brit nemesre érvényes az 1772-es házassági törvény. A menyasszony már az esküvő előtt várandós volt a pár egyetlen gyermekével:

A monacói hercegi udvar – a német állammal ellentétben – elismerte a herceg királyi mivoltát és igényét a trónra. Leányuk protestáns neveltetésénél fogva jogot formálhat a brit trónra, akárcsak féltestvérei. Ernő Ágost herceg 2009 szeptembere óta külön él második feleségétől és leányától; Karolina hercegnő visszaköltözött bátyjához és nővéréhez a monacói udvarba. A házaspár az év végén benyújtotta válókeresetüket.

Botrányai

szerkesztés

A herceg többször került botrányokba, amikor lesifotósokat inzultált. Legelőször 1998-ban ütött meg esernyőjével egy fényképészt, amiért is később a hannoveri bíróság súlyos pénzbírságot szabott ki a hercegre. A legismertebb esete 2000-ben volt, amikor ittas állapotban a túl hangos zene miatt egy fémtárggyal súlyosan bántalmazott egy kenyai hoteltulajdonost a kenyai Lamu Islanden, amelyért a német bíróság súlyos testi sértés miatt bíróság elé idézték.

A 2000-es hannoveri világkiállításon a herceget lefényképezték, miközben a török pavilonba vizelt. Az ügy a hatalmas sajtóbotrány mellett diplomáciai összetűzéseket is okozott a németek és a törökök között; a török nagykövet a török nép inzultálásával vádolta a herceget. A herceg a képeket leközlő újságot a magánélet megsértése miatt beperelte: a bíróság 33 900 eurós kártérítést ítélt a hercegnek.[2] 2003-ban a herceget a francia hatóságok bírságolták meg, mert a sebességhatárt jócskán túllépve haladt egy francia autópályán.

2005. április 3-án a herceget heveny hasnyálmirigy-gyulladás gyanújával szállították kórházba; néhány napon keresztül mély kómában feküdt. Öt nappal később orvosai nyilatkozata szerint már nem forgott életveszélyben, de továbbra is az intenzív osztályon ápolták. 2009. szeptemberben a francia és a brit sajtóban is megjelentek a hírek, miszerint a herceg elkülönült második feleségétől, aki visszatért a monacói udvarba.[3] 2010 januárjában a herceget lefényképezték, miközben egy idegen nővel csókolózott, aki nem a felesége volt.[4]

Leszármazása

szerkesztés

I. Ernő Ágost hannoveri király leszármazottai

szerkesztés

A családfa nem mutatja az összes családtagot, csak azokat, akik a királyi cím, illetve a Nagy-Britannia Királysága főrendjében (peerage) létrehozott Cumberland és Teviotdale hercege cím öröklésében érintettek – néhány kivétellel.

Megjegyzések

szerkesztés
  1. Hivatalos uralkodói nevei: V. Ernő Ágost hannoveri király és III. Ernő Ágost braunschweigi herceg.
  2. A Hannoveri Királyság 1866-ban szűnt meg, amikor a poroszok annektálták.
  1. The Peerage (angol nyelven)
  2. Kim Willsher: Royalty reaps riches in strict privacy laws (angol nyelven). The Standard, 2006. július 6. [2008. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. február 28.)
  3. Peter Allen: Princess Caroline 'to divorce third husband', reigniting fears of a Monaco royal curse (angol nyelven). MailOnline, 2009. szeptember 12. (Hozzáférés: 2010. január 30.)
  4. Allan Hall: Princess Caroline of Monaco hit by divorce rumours as husband is pictured kissing younger woman (angol nyelven). MailOnline, 2010. január 8. (Hozzáférés: 2010. március 2.)
  5. Az 1917. évi Titles Deprivation Act az Egyesült Királyság parlamentjének törvénye, amelynek alapján az első világháborúban az Egyesült Királyság ellenségeivel együttműködő főrendeket címeiktől – beleértve a királyi család tagjai által viselteket is – az uralkodó megfoszthatta. Ez történt a Cumberland és Teviotdale hercegi cím esetében 1919. március 28-án.
  6. a b c Az 1917. évi Titles Deprivation Act szabályozta, hogy mi az eljárás arra az esetre, ha a cím viselésére amúgy jogosult személy kezdeményezné a cím visszaadását. 2024-ig nem történt ilyen kezdeményezés a Cumberland és Teviotdale hercege cím esetében.