Euler-egyenletek

Az Euler-egyenletek a belső súrlódás (viszkozitás) nélküli ideális közeg mozgását leíró differenciálegyenlet-rendszer. Nevét Leonhard Euler után kapta. Az egyenletek a tömeg, az impulzus és az energia megmaradását fejezik ki és a Navier-Stokes egyenletek viszkozitás és hővezetés nélküli alakjának felelnek meg. Euler csak a folytonosságot és az impulzus megmaradását vezette le, de a folyadékok mechanikája irodalma általában az energiamegmaradással bővített egyenletrendszert is Euler-egyenleteknek hívja.[1]

A Navier-Stokes egyenletekhez hasonlóan az Euler-egyenleteket is kétféle alakban szokás megadni: az egyik esetben az egyenleteket az álló koordináta-rendszerhez képest rögzített közegtérfogatra írják fel, a másik esetben pedig egy közegtérfogat változásait írják le, amint az áramlással együtt továbbhalad. Az Euler-egyenletek mind összenyomható (gáz), mind összenyomhatatlan (folyadék) közegre érvényesek, ez utóbbi esetben a sebességek vektorterének divergenciája zérus.

Az eredeti Euler-egyenlet álló koordináta-rendszerben

szerkesztés
 
Szárny körül áramló ideális folyadék áramvonalai

Az Euler egyenlet a folyadékrészre ható erők és a gyorsulása között teremt összefüggést:

 ,

ahol

  a folyadékrész gyorsulásvektora,
  a nehézségi gyorsulás vektora,
  a folyadék sűrűsége,
  pedig a nyomás skalár mezője.

A folyadékrész gyorsulására a következő összefüggés írható:

 

Ezzel az Euler-egyenlet így is írható:

 

Végül, ha a sűrűség a nyomásnak függvénye (összenyomható közeg esetén), a jobb oldal így is írható:

 

Az egyenlet „természetes” koordináta-rendszerben

szerkesztés

Ha az áramlás stacionárius (időben nem változó), és a koordináta-rendszert úgy vesszük fel, hogy az 'e'-tengely az áramvonal érintője legyen, az 'n' koordináta az áramvonalat az érintési pontban a görbületi középponttal összekötő normálisa, a harmadik, 'b' koordináta pedig az első kettő síkjára merőleges binormális, akkor az Euler-egyenlet érintő irányú komponense:

 

Az egyenlet normális irányú komponense pedig:

 ,

A binormális irányú komponens pedig, mivel ebben az irányban nincs gyorsulás:

 

ahol

  az áramvonal görbületi sugara,
  a nehézségi gyorsulás érintő irányú,
  a normális irányú,
  pedig a binormális irányú komponense.
  1. Anderson, John D. (1995), Computational Fluid Dynamics, The Basics With Applications. ISBN 0-07-113210-4
  • Dr. Gruber József-Blahó Miklós: Folyadékok mechanikája. Hatodik kiadás. Tankönyvkiadó, Budapest, 1965.
  • Lajos Tamás: Az áramlástan alapjai. Előadási jegyzet. Budapesti Műszaki Egyetem Áramlástan Tanszék. Budapest, 1992. Kézirat. Magyar Elektronikus Könyvtár