Európai languszta

Európai languszta
	Európai languszta
	Természetvédelmi státusz
	Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Altörzs:	Rákok (Crustacea);
Osztály:	Felsőbbrendű rákok (Malacostraca);
Rend:	Tízlábú rákok (Decapoda);
Család:	Palinuridae;
Nem:	Palinurus;
Faj:	P. elephas;
Tudományos név
	Palinurus elephas; Fabricius, 1787
Szinonimák
	Palinurus vulgaris Latreille, 1803;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Európai languszta témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Európai languszta témájú médiaállományokat és Európai languszta témájú kategóriát.

Az európai languszta (Palinurus elephas) a felsőbbrendű rákok (Malacostraca) osztályának a tízlábú rákok (Decapoda) rendjébe, ezen belül a Palinuridae családjába tartozó faj.

Előfordulása

Az európai languszta a Földközi-tengerben a leggyakoribb, az Atlanti-óceánban a holland partoknál éri el elterjedésének legészakibb határát.

Megjelenése

Az európai langusztának az európai homárral ellentétben első pár járólábán nincsenek ollók, csupán egy-egy kapaszkodószerve. Az állat nagysága a 45 centimétert elérheti, hátpajzsa erősen tüskés felületű. Színe vörösesbarna, barnás-ibolya, a potrohrészen fehér foltokkal. A testhosszúságát meghaladó méretű 2 csáppár, amelynek segítségével recsegő hangot képes kelteni, vörösbarna alapon halványsárga gyűrűs rajzolatú. A potroh széles faroklegyezőben végződik.

Életmódja

Az európai languszta a sziklás, egyenetlen, növényekkel benőtt tengerfenéken él, 12-15 métertől, többnyire azonban 40 méter mélységtől lefelé. Kagylókkal, csigákkal táplálkozik, de a dögöt is elfogyasztja.

Szaporodása

Petéit a vízbe rakja.

Érdekességek

Étkezési célra a tengerfenékre süllyesztett hálókkal vagy csalizott kosarakkal tömegekben fogják.

Képek

Európai languszta a máltai Vilhena Palace-hoz tartozó National Museum of Natural History-ban

Források

Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap