Eurofighter Typhoon

vadászbombázó repülőgép
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2022. november 10.

A Eurofighter Typhoon (korábban: ECA, ACA, EFA, EAP, EF–2000) negyedik generációs vadászbombázó repülőgép, melyet négy európai ország: Nagy-Britannia, Németország, Olaszország és Spanyolország közös összefogással hozott létre, elsősorban az elavulófélben lévő Panavia Tornado repülőgépek leváltására. A program az 1970-es évek végén indult német–angol együttműködésként, amelybe később Franciaország is beszállt egy időre, majd kilépett a programból, saját, hasonló kialakítású Rafale repülőgépét fejlesztve. A fejlesztés a költségvetési megszorítások és a hidegháború vége miatt nagyon lassan haladt. Jelenleg a repülőgépek gyártása mellett az EADS[1] konszern intenzív marketingtevékenységet folytat a repülőgép külföldi eladása érdekében. Eddig Ausztria (15 darab)[2][3] és Szaúd-Arábia (72 darab) rendelte meg a repülőgépet, valamint rendszeresítését fontolgatja Görögország és Törökország is.

Eurofighter Typhoon
A RAF ZJ992 lajstromú, Tranche 1 Block 2 sorozatú Eurofighter Typhoon FGR.4 repülőgépe
A RAF ZJ992 lajstromú, Tranche 1 Block 2 sorozatú Eurofighter Typhoon FGR.4 repülőgépe

FunkcióHarcászati vadászbombázó repülőgép
GyártóEurofighter GmbH
Gyártási darabszám926
RendszeresítőkNémet Légierő Német Légierő
Olasz Légierő Olasz Légierő
Spanyol Légierő Spanyol Légierő
Brit Királyi Légierő Brit Királyi Légierő
Szaúdi Királyi Légierő Szaúdi Királyi Légierő
Osztrák Légierő Osztrák Légierő

Személyzet1 fő
Első felszállás1994. március 27.
Szolgálatba állítás2003.
Méretek
Hossz15,96 m
Fesztáv10,95 m
Magasság5,28 m
Szárnyfelület50,00 m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg11 000 kg
Max. felszállótömeg23 500 kg
Hajtómű
Hajtómű2 db Eurojet EJ200 utánégetős kétáramú gázturbinás sugárhajtómű
Tolóerő2×60 kN
2×90 kN utánégetővel
Repülési jellemzők
Max. sebesség2,0 Mach felett nagy magasságon
1,2 Mach tengerszinten
Hatósugár1390 km
Hatótávolság1389 km
Legnagyobb repülési magasság18 000 m
Emelkedőképesség255 m/s
Szárny felületi terhelése311 kg/m²
Tolóerő-tömeg arány1,18
Fegyverzet
Beépített fegyverzet1 db 27 mm-es Mauser BK–27 gépágyú
A Wikimédia Commons tartalmaz Eurofighter Typhoon témájú médiaállományokat.

Történet

szerkesztés

Fejlesztés

szerkesztés

Prototípusok

szerkesztés

A 250. gépet – az IS038 jelű kétülésest – 2010. december 22-én adták az Olasz Légierőnek a Pratica di Mare légi támaszponton, ami a Kísérleti repülőegység (Centro Sperimentale Volo) 311. osztályába került (311° Gruppo). Enzo Casolini szerint az átadott kétszázötven gép jól mutatja a program képességeit, hiszen egyetlen új generációs vadászbombázóból sem állítottak hadrendbe ennyit.[4]

A BAE Systems elnyerte a fejlesztő- és gyártóországok által kiírt pályázatot, amely a négy európai ország Typhoon flottájának szerviztámogatásáról szólt. Keretösszege 446 millió GBP, időtartama öt évre szólt.[5]

Megrendelt és leszállított repülőgépek
Sorozat   Egyesült Királyság[6]   Németország[7]   Olaszország[8]   Spanyolország[9]   Ausztria[10]   Szaúd-Arábia[11] Összesen
Prototípusok DA2 (ZH588)
DA4 (ZH590; 1. kétüléses)
DA1 (98+29)
DA5 (98+30)
DA3 (MMX602)
DA7 (MMX603)
DA6 (XCE.16-01; 2. kétüléses) - - 7
Nullsorozat IPA1 (ZJ699; 3. kétüléses)
IPA5 (ZJ700)
IPA6 (ZJ938)
IPA3 (98+03; 5. kétüléses)
IPA7 (98+07)
IPA2 (MMX614; 4. kétüléses) IPA4 (C.16-20) - - 7
Tranche 1 53[12] 33 28 19 15[13] - 148
Tranche 2 67[14] 79 47 34 - 24[15] 251
Tranche 3A 40 31 21 20 - 48[16] 160
Összesen: 160 143 96 73 15 72 559
Megjegyzés: a dőlt szám a leszállított mennyiséget mutatja

Forrás:[17]

Az Eurofighter program

szerkesztés

Szerkezeti felépítés

szerkesztés

A Eurofighter sárkányának tervezésénél az alacsony radarkeresztmetszet és a nagy szerkezeti szilárdság szem előtt tartása mellett a rendkívül jó manőverezőképesség is kiemelt figyelmet kapott. A szerkezetet 85%-ban magas minőségű szénszálas kompozit anyagokból építették, a lehető legkevesebb fém alkatrész felhasználásával.

Szárny és vezérsíkok

szerkesztés

Kacsa elrendezésű deltaszárny

Hajtóművek

szerkesztés

2 db Eurojet EJ200 utánégetős kétáramú gázturbinás sugárhajtómű, amely a korábbi Rolls-Royce XG-40-es hajtómű továbbfejlesztett variációja.

Belső tüzelőanyag rendszer

szerkesztés

Futómű és a fékező rendszer

szerkesztés

Katapultülés

szerkesztés

Martin-Baker MK-16A zéró/zéró képességgel

Avionika és fegyverrendszer

szerkesztés

Fedélzeti rádiólokátor

szerkesztés

ECR-90 Euroradar CAPTOR

Fegyverzet

szerkesztés
Légiharc-rakéták
Légibombák

A BAE Systems tájékoztatója szerint a wales-i Aberporth lőtéren (Aberporth Range) 2011 március elején megkezdték a Paveway IV bombák légi tesztjeit Nat Makepeace tesztpilóta vezetésével, az IPA6 jelű együléses tesztrepülőgéppel. A tesztsorozat sikeresen folyt le, a Brit Védelmi Minisztérium (MoD) 2012 év elejére tervezte a Typhoonok rendszereibe integráltatni a fegyvert.[18]

Manőverező robotrepülőgépek

Egyéb függesztmények

szerkesztés

Kiegészítő tüzelőanyag-rendszer

szerkesztés

Elektronikai konténerek

szerkesztés

Felderítő és célmegjelölő konténerek

szerkesztés

Típusváltozatok

szerkesztés

Együléses változatok

szerkesztés

A prototípusok közül öt darab volt együléses: DA1 (98+29), DA2 (ZH588), DA3 (MMX602), DA5 (98+30), DA7 (MMX603), a nullsorozatok közül négy.

Kétüléses változatok

szerkesztés

A prototípusok közül kettő darab volt kétüléses: DA4 (ZH590) és DA6 (XCE.16-01), a nullsorozatok közül három.

Prototípusok

szerkesztés

DA (Development aircraft – )

  •   DA1 (Németország, együléses, 98+29)
  •   DA2 (Egyesült Királyság, együléses, ZH588)
  •   DA3 (Olaszország, együléses, MMX602)
  •   DA4 (Egyesült Királyság, 1. kétüléses, ZH590)
  •   DA5 (Németország, együléses, 98+30)
  •   DA6 (Spanyolország, 2. kétüléses, XCE.16-01)
  •   DA7 (Olaszország, együléses, MMX603)

Nullsorozatok

szerkesztés

IPA (Instrumented Production Aircraft – )

  •   IPA1 (Egyesült Királyság, kétüléses, ZJ699)
  •   IPA2 (Olaszország, kétüléses, MMX614)
  •   IPA3 (Németország, kétüléses, 98+03)
  •   IPA4 (Spanyolország, együléses, 11-91/C.16-20)
  •   IPA5 (Egyesült Királyság, együléses, ZJ700)
  •   IPA6 (Egyesült Királyság, együléses, ZJ938)
  •   IPA7 (Németország, együléses, 98+07)

Sorozatban gyártottak

szerkesztés
Block 1
Block 1B
Block 2
Block 2B
Block 5
Block 8
Block 10
Block 15
Block 20

Tranche 3A

szerkesztés

Tranche 3B

szerkesztés

Haditengerészeti változat

szerkesztés

Megrendelő és üzemeltető országok

szerkesztés

A típust jelenleg hét ország légiereje üzemelteti.[19]

Két prototípussal teszteltek: a DA2 (ZH588) együlésessel és a DA4 (ZH590) kétülésessel, mely az első ilyen változat volt.

Megrendelt:

  • Tranche 1: 53
  • Tranche 2: 67
  • Tranche 3A: 40
  • Összesen: 160 darab

A Guardian újság nyomán látott napvilágot 2011 év elején, hogy a RAF 2015-re tervezi kivonni korai, 2005-től gyártott Trench 1 sorozatú repülőit a szolgálatból, ugyanis átépítésük a későbbi Trench 3 változatra túl költséges lenne. Ez 55, zömében kétüléses repülőgépet jelent. A 2011 év eleji állapot szerint körülbelül 160 darab repülőgép áll a brit légierő állományában, ezt ebben az évtizedben 100-ra tervezik levinni. A legtöbb gép RAF Coningsby-ben települ. A légierő sajtószóvivőjére hivatkozva, inkább eladnák őket, semmint kivonnák és leselejteznék őket.[20]

Két együléses prototípussal teszteltek: a DA1 (98+29) és a DA5 (98+30).

Megrendelt:

  • Tranche 1: 33
  • Tranche 2: 79
  • Tranche 3A: 31
  • Összesen: 143 darab

Két együléses prototípussal teszteltek: a DA3 (MMX602) és a DA7 (MMX603).

Megrendelt:

  • Tranche 1: 28
  • Tranche 2: 47
  • Tranche 3A: 21
  • Összesen: 96 darab

Egy kétüléses prototípussal teszteltek: a DA6 (XCE.16-01), ami a második kétüléses változat volt.

Megrendelt:

  • Tranche 1: 19
  • Tranche 2: 34
  • Tranche 3A: 20
  • Összesen: 73 darab

Ausztria a típus első „külföldi”, nem gyártó és fejlesztőország általi megrendelője. Az eredeti tervek szerint 24 darab új gépre adtak le megrendelést, amit kormányváltást követően 18 darab Tranche 2-re, majd 15 használt és csak együléses, első sorozatú Tranche 1 gépre mérsékeltek. Az első gép szolgálatba állása 2007. július 12-én történt, ez a repülőgép két év alatt több mint 1100 órát repült a zeltwegi Légifelügyeleti ezred (Überwachungsgeschwader) 1. és a 2. századának állományában. A tizenötödik és egyben utolsó megrendelt együléses Typhoon-t 2009. szeptember 24-én vették át.[21]

  • Überwachungsgeschwader, Zeltweg
    • Staffel 1
    • Staffel 2
  • 7L–WA, 7L–WB, 7L–WC, 7L–WD, 7L–WE, 7L–WF, 7L–WG, 7L–WH, 7L–WI, 7L–WJ, 7L–WK, 7L–WL, 7L–WM, 7L–WN (30+19), 7L–WO.

Katar összesen 24 repülőgépet rendelt: 4 darab kétülésest és 20 darab együlésest.[22]

2000-es évek végén 24+48 darabos megrendelést tettek a britek felé, rekordméretű összegért. Mivel a teljesítési határidőt meglehetősen rövidre szabták a szaúd-arábiaiak, a britek a RAF Coningsby-ben települő elsőlépcsős alakulatok állományából vontak ki 24 darabot. Ezek mindegyike Tranche 2 Block 8 volt. Ezen felül a megrendelés egy komplett repülőtér építését is tartalmazta kiszolgálóépületekkel együtt. A 48 darabos mennyiséget Szaúd-Arábiában kell összeszerelnie a BAE Systemsnek. A huszonnégy repülőgépből hat darab kétüléses.

Együléses Tranche 2 Block 8 (F):

  • (8 db) ZK060/1001, ZK061/1002, ZK062/1003, ZK063/1004, ZK064/1005, ZK065/1006, ZK066/1007, ZK068/1008
  • (10 db) ZK075/307, ZK076/308, ZK077/309, ZK078/310, ZK079/311, ZK080/312, ZK081, ZK082, ZK083, ZK084.

Kétüléses Tranche 2 Block 8 (T):

  • (6 db) ZK069/301, ZK070/302, ZK071/303, ZK072/304, ZK073/305, ZK074/306.

Harci alkalmazása

szerkesztés

Líbiai NATO műveletek

szerkesztés

Balesetek, veszteségek

szerkesztés
  • 2010. augusztus 24-én délelőtt 9:30 körül (helyi CET szerint) kiképzési repülés teljesítése közben lezuhant a Spanyol Légierő 11. vadászezredének egyik kétüléses Eurofighter Typhoon T-je a Sevilla közelében lévő Morón Légibázis területén. A gép hátsó ülésén ülő pilóta – a kiképzőfeladatokat végrehajtó Abdullah Al Zahrani, a Szaúdi Királyi Légierő alezredese – életét vesztette. A közvetlenül a felszállást követő repülőeseményben az elöl ülő spanyol pilóta sikeresen, sérülések nélkül katapultált. A típus hadrendbe állított változatai közül ez az első gépveszteség.[23][24][25]


Kiállított példányok

szerkesztés
  1. European Aeronautic Defence and Space Company(EADS) (angol nyelven)
  2. Eurofighter - die erste Landung in Österreich (német nyelven). bmlv.at. (Hozzáférés: 2012. augusztus 4.)
  3. Lépésváltás sógoréknál (magyar nyelven). Air Power Blog, 2008. június 26. (Hozzáférés: 2012. augusztus 4.)
  4. Gary Parsons: 250th Typhoon delivered (angol nyelven). key.aero, 2010. december 22. [2011. január 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 5.)
  5. Gary Parsons: BAE Systems gets £446 million Typhoon contract (angol nyelven). key.aero, 2012. április 3. [2012. április 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 5.)
  6. Production for the United Kingdom. [2015. április 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 19.)
  7. Production for Germany. [2012. október 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 5.)
  8. Production for Italy. [2012. október 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 5.)
  9. Production for Spain. [2012. október 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 5.)
  10. Production for Austria. [2012. október 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 5.)
  11. Production for Saudi Arabia. [2012. október 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 5.)
  12. 2011 év elején döntöttek arról, hogy ezt a mennyiséget költségcsökkentés okán kivonják az aktív szolgálatból.
  13. Az osztrák együléses gépek mindegyikét a Luftwaffe üzemeltette korábban. Más információ szerint 9 darab Tranche 1 Block 2 német, 2-2-1-1 darab T1B2 brit, német, olasz és spanyol.
  14. A brit mennyiségből 24 darabot megvásárolt Szaúd-Arábia.
  15. A RAF által üzemeltetett Tranche 2 Block 8 repülőgépek.
  16. Kezdetben Tranche 2 lett volna ez a sorozat is, szerződést módosítottak; Szaúd-Arábiában lesz összeszerelve.
  17. Production. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. december 25.)
  18. Gary Parsons: Paveway IV under test on Typhoon (angol nyelven). key.aero, 2011. március 7. [2011. március 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 5.)
  19. Eurofighter: In-Service Eurofighter Typhoon Squadrons (angol nyelven). eurofighter.com. (Hozzáférés: 2012. augusztus 5.)
  20. Gary Parsons: Early RAF Typhoons to be retired (angol nyelven). key.aero, 2011. január 13. [2012. augusztus 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 4.)
  21. Gary Parsons: Austria gets last Typhoon (angol nyelven). key.aero, 2009. szeptember 25. (Hozzáférés: 2012. augusztus 5.)[halott link]
  22. https://www.scramble.nl/military-news/first-qatar-typhoon-emerged-in-full-paint-scheme
  23. Accidente de un avión Eurofighter en la Base Aérea de Morón (spanyol nyelven). Spanyol Királyi légierő. [2012. február 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 26.)
  24. Lezuhant egy spanyol Eurofighter Typhoon (magyar nyelven). Jetfly.hu. (Hozzáférés: 2010. augusztus 25.)
  25. First operational Eurofighter lost (angol nyelven). AirForces Monthly. [2010. november 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 26.)
  26. [1] Archiválva 2012. július 23-i dátummal a Wayback Machine-ben

Periodikumok

szerkesztés
  • A Haditechnika c. folyóirat cikke:
    • Buza Zoltán: Eurofighter 2000. Haditechnika 1997/3, 21–25.

További információk

szerkesztés