13 14 15 16 17
2 B
Bór
C
Szén
N
Nitrogén
O
Oxigén
F
Fluor
3 Al
Alumínium
Si
Szilícium
P
Foszfor
S
Kén
Cl
Klór
4 Ga
Gallium
Ge
Germánium
As
Arzén
Se
Szelén
Br
Bróm
5 In
Indium
Sn
Ón
Sb
Antimon
Te
Tellúr
I
Jód
6 Tl
Tallium
Pb
Ólom
Bi
Bizmut
Po
Polónium
At
Asztácium
 
  Jellemzően (93%-ban) a félfémekhez sorolt elemek
  Gyakorta (44%-ban) a félfémekhez sorolt elemek
  Ritkán (24%-ban) a félfémekhez sorolt elemek
  Elvétve (9%-ban) a félfémekhez sorolt elemek
  A fémek és a nemfémek közötti választóvonal

A félfémek (más néven metalloidok) olyan kémiai elemek, amelyek tulajdonságai átmenetet képeznek a fémek és a nemfémek között. A periódusos rendszer p-mezőjében helyezkednek el, de pontos számuk az eltérő definíciók miatt nem meghatározható. A legtöbb forrás a félfémek közé sorolja a bórt, a szilíciumot, a germániumot, az arzént, az antimont és a tellúrt, viszont csak a források kb. fele tesz említést a polóniumról és az asztáciumról. A periódusos rendszerben a félfémek a bór és a polónium között húzódó átló mentén helyezkednek el. A vonaltól jobbra felfelé elhelyezkedő elemek nemfémek, míg balra lefelé a fémek találhatók.

TulajdonságaikSzerkesztés

A legtöbb félfém külső megjelenésben a fémekre hasonlít; fényes szürke színük van. Azonban a fémekkel ellentétben törékenyek[1], és csak közepesen jól vezetik[2] az áramot. Kémiai viselkedésük a nemfémekhez hasonló. Amfoter jellegű vagy gyengén savas oxidokat hoznak létre.[3] A fémekkel ötvözetek képzésére alkalmasak.[4] Közepes ionizációs energia[5] és elektronegativitás[6] értékek jellemzik őket.

FelhasználásukSzerkesztés

A félfémeket és vegyületeiket felhasználják az elektronika és a pirotechnika területén, ötvözetek, biológiai ágensek és katalizátorok előállításához, valamint égésgátló anyagok, üvegek és optikai adattárolók gyártásához. A félfémek túl törékenyek ahhoz, hogy bármiféle szerkezeti felhasználásuk legyen.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Donald A. McQuarrie, Peter A. Rock. General Chemistry, 3rd edition, New York: WH Freeman (1987). ISBN 0-7167-2169-4 
  2. G. R. Choppin, R. H. Johnsen. Introductory Chemistry, 3rd edition, Massachusetts: Addison-Wesley (1972). ISBN 0-2010-1022-4 
  3. P. Atkins, T. Overton, J. Rourke, M. Weller, F. Armstrong. Shriver & Atkins' Inorganic Chemistry, 5th edition, Oxford: Oxford University Press (2010). ISBN 1-4292-1820-7 
  4. Suzanne Sessine, Robyn V. Young. World of Chemistry. Michigan: Gale Group (1999). ISBN 0-7876-3650-9 
  5. H. Clark Metcalfe, John E. Williams, Joseph F. Castka. Modern Chemistry. New York: Holt, Rinehart and Winston (1974). ISBN 0-03-089450-6 
  6. Linus Pauling. General Chemistry. New York: Dover Publications (1988). ISBN 0-486-65622-5 

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Metalloid című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.