Fényi István (Kaplony, 1919. január 10.Nagykároly, 1994. november 26.[1]/1994. szeptember 25.[2]) magyar pedagógus, költő, műfordító.

Fényi István
Fényi István arcképe Muhi Sándor grafikája
Fényi István arcképe
Muhi Sándor grafikája
Élete
Született 1919. január 10.
Kaplony
Elhunyt 1994. november 26. (75 évesen)
Nagykároly
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vers
A Wikimédia Commons tartalmaz Fényi István témájú médiaállományokat.

ÉletútjaSzerkesztés

Már mint a csíkszeredai főgimnázium növendéke szerepelt három diáktársával a Lantos diákévek című kis versantológiában (1939). Verseit közölte A Hírnök, a Termés és a Március is. A kolozsvári egyetem bölcsészkarán magyar-francia szakos tanári oklevelet szerzett; frontszolgálat és hadifogság után 1946-tól nyugdíjazásáig Nagykárolyban a magyar irodalom tanára. Az Utunk és Igaz Szó munkatársa.

Meglehetős késéssel megjelenő első kötete (Tavaszi szőlővessző, 1966) "a szépség rezervátumá"-nak igézetében fogant, s a természet érzelemgazdag, áhítatos tisztelete a költői kismívesség veszélyével járt együtt. További verskötetében (A világ benépesítése, Kolozsvár, 1971) a bukolikus költészettől egy oldottabb lírai kifejezésmódhoz jutott el, felismerte a gondolati költészet lehetőségeit is. Terjedelmesebb, igényes emlékező költeményei (Kantáta egy nemzedékről, Cimbalom utca) ennek a megújulásnak a bizonyítékai.

Fordításában jelentek meg egy-egy kötetben román balladák (1960), Otilia Cazimir gyermekversei (1964), román népdalok (1966); poéma-fordítással szerepelt Mihai Eminescu meseverseinek magyar nyelvű antológiájában (Mesék, 1972).

MűveiSzerkesztés

  • Tavaszi szőlővessző. Versek; Ifjúsági, Bukarest, 1966
  • A világ benépesítése. Versek; Dacia, Kolozsvár, 1971
  • Égi város; Pietas Keresztény Kulturális Egyesület, Nagykároly, 1996

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés