Fűzfasíp

népi hangadó játékszer
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. március 2. 2 változtatás vár ellenőrzésre.

A fűzfasíp Európa-szerte ismert népi hangadó játékszer. A furulyához hasonló felépítésű ajaksípos fúvós hangszer, de dallamjátékra nem alkalmas. Jellegzetesen fiúk játéka, de hasonló hangkeltő eszközöket felnőttek is használtak jeladásra. A rongykereskedők például ilyen hangszerrel hívták fel magukra a falu utcáit járva a figyelmet, erre utal másik elnevezése, a zsidósíp. Hívják még süvűtőnek, tilinkónak is.

Fűzfasíp
Besorolás
aerofonfúvósajaksípos
dugós furulya
Sachs–Hornbostel-féle osztályozás421.222.12
Csőhossz10-20 cm
Hangolásvéletlenszerű
Rokon hangszerektilinkó, hatlyukú furulya
Gyermek vagyok, gyermek lettem újra,
Lovagolok fűzfasípot fújva...
Petőfi Sándor, Szülőföldemen

Készítése

szerkesztés

Kiinduló anyaga 8–20 mm vastagságú, 10–50 cm hosszú 2-3 éves csomómentes, sima fűzfa hajtás. Tavasszal készítik, mert ilyenkor a héj könnyen leválik róla. A héj leválasztása előtt az egyik végétől 1–3 cm-re bevágják a szélhasító nyílás helyét, a másik vége felé a héjat körbemetszik és a metszéstől kezdve lehántják a bélről. Ennél a csupasz résznél – foggal vagy kézzel – rögzítve lehet viszonylag könnyen a héjat lehúzni. Ezt úgy is segítik, hogy előtte a kés nyelével óvatosan körbeveregetik az anyagot, hogy könnyebben elváljon a héja. Az ütögetés közben rendszerint egy fűzfasípkészítő mondókát ismételgetnek, hogy a héj ne sérüljön meg, hogy sikeres legyen a művelet. A jól meglazult fűzfahéjat ezután marokra fogják, és egy csavarintással lehúzzák a fáról.

A csupasz fának azt a végét, ami eredetileg a szélhasító nyílásnál volt, a bemetszés helyénél merőlegesen elvágják, a szélhasító felőli oldalából 1–2 mm-nyit lefaragnak. A csőbe visszahelyezve ez lesz a síp dugója, a lefaragott rész és a csőfal közötti rés pedig a fúvóka befúvórése. A rövidebb fűzfasípokat az alsó végükön is bedugják – de itt légmentesen – a csupasz fa megfelelő végéből levágott darabkával, így mélyebben szólal meg.

Gyerekjáték sípokat nem csak fűzfából, de ritkábban orgona, mogyoró héjából, vagy néha a tartósabb bodzából is készítettek. Az utóbbi esetben a népi furulyákhoz hasonlóan készül, a különbség csak annyi, hogy annál rövidebb, és legfeljebb csak néhány találomra elhelyezett hangképző nyílás van rajta.

Fűzfasípkészítő mondókák

szerkesztés
Jöjj meg, jöjj meg, tilinkó,
Kesely lábú kis csikó
Télbe, nyárba
Minden esztendőbe
(Hosszúpályi, Hajdú-Bihar vármegye, 1961.)

 

Tilinka, guvadj meg,
Máté f...a, suvadj meg.
(? Székelyföld)
Kele-kele, fűzfa,
Bödögei nyárfa.
Gyünnek a törökök
Síppal, dobbal,
Nyári hegedűvel.
Egy kisgyerek sípot kér,
Adjunk neki, majd nem sír.
Sót a bikának,
Tejet a fiának,
Furkósbotot az anyjának,
Szart a Miskának.
(Homokbödöge, Veszprém vármegye, 1962.)

További információk

szerkesztés