Fűzlevelű gyöngyvessző

növényfaj

A fűzlevelű gyöngyvessző (Spiraea salicifolia) a rózsafélék családjába tartozó, patakparton, nedves réteken növő cserje.

Infobox info icon.svg
Fűzlevelű gyöngyvessző
Spiraea salicifolia sl4.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 10 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Növények
Törzs: Zárvatermők
Csoport: Valódi kétszikűek
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids I
Rend: Rózsavirágúak
Család: Rózsafélék
Nemzetség: Gyöngyvessző
Tudományos név
Spiraea salicifolia
L
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Fűzlevelű gyöngyvessző témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fűzlevelű gyöngyvessző témájú médiaállományokat és Fűzlevelű gyöngyvessző témájú kategóriát.

MegjelenéseSzerkesztés

 
Virágzata

A fűzlevelű gyöngyvessző 0,5-1,5 (-2) méter magas lombhullató cserje. Ágai felállóak, nem elágazóak, vékony világosbarna kérgűek. Kérge szalagosan leváló. Levelei váltakozó állásúak, 4–8 cm hosszúak, 1-2,5 cm szélesek, hosszúkás lándzsa alakúak. Szélük egyenlőtlenül, néha kétszeresen fűrészes, válluk ék alakú, a levélnyél igen rövid. A levelek színe csupasz, fonákja világosabb zöld és finoman molyhos lehet. Ősszel barnássárgára színeződik.

Június-augusztusban virágzik. Apró, 5–7 mm átmérőjű, porzót és termőt is tartalmazó virágai tömött bugákban nyílnak a szárvégeken. A virágzat 5–15 cm hosszú, megnyújtott kúp vagy ovális formájú. A csésze- és sziromlevelek száma 5-5. Szirmai színe halvány- vagy sötétrózsaszín, alakjuk széles tojásdad, 2,5–4 mm hosszúak. 15-60 porzója legalább kétszer hosszabb a szirmoknál. A termő öttagú, a bibeszálak alapjuknál összenőttek, végüknél szétállóak. A virágokat rovarok porozzák be.

Termése tüszőcsokor; az egyes fél centiméteres termések az alapjuknál összenőnek, bennük 2-10 db pálcika alakú mag található.

ElterjedéseSzerkesztés

Eurázsia mérsékelt övi vagy északi hideg vidékein (egészen a tundráig) honos Európától Oroszországon és Mongólián keresztül Észak-Kínáig, Koreáig és Japánig. Európában csak a kontinens középső részén található meg Felső-Ausztria és Erdély között, őshonossága vitatott. Észak-Amerikában is helyenként kivadult a kertekből. Magyarországon őshonosnak tekintett állománya (mintegy százezer egyeddel) csak Belső-Somogy homokvidékének lápjain él. Ezen kívül országszerte (pl. Nagykanizsa, Kőszeg, Debrecen, Nyírábrány, Szombathely, Pálháza, Nagyhuta) ismertek kertekből kivadult populációi.

ÉletmódjaSzerkesztés

Elsősorban vizes élőhelyek, folyó és patakpartok magaskórósai vagy nedves rétek, lápok növénye. Fénykedvelő. A savanyú vagy semleges kémhatású, mészszegény talajt részesíti előnyben.

Június-augusztus között virít, termést pedig július-szeptemberre érlel. Rovarok porozzák be. Vegetatív úton is jól szaporodik, gyökérsarjai révén nagy sarjtelepeket alkothat.

JelentőségeSzerkesztés

Dísznövényként alkalmazzák, tarackról szaporítva főleg vízpartok beültetésére alkalmas. Fiatal levelei főzve ehetőek. C-vitaminban gazdag. A hagyományos gyógyászatban köhögés és megfázás ellen, éretlen magvait véres hasmenés ellen alkalmazták.

Természetvédelmi helyzeteSzerkesztés

A fűzlevelű gyöngyvessző nem szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján. Magyarországon vadon élő példányai 1982 óta védettek, természetvédelmi értékük 10 000 Ft. Elsősorban élőhelyének eltűnése, a lápok kiszáradása fenyegeti, bár a somogyi égerlápok védettek (Barcsi Tájvédelmi Körzet). Fényigénye miatt az erdők terjedésével visszaszorulhat, illetve lokálisan a túlszaporodott vadállomány kártétele lehet jelentős.

Kapcsolódó cikkekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés