Farkas Sándor (alszolgabíró)

(1795k-1858) alszolgabíró, jogász, újságíró, író

Gyulafehérvári Farkas Sándor (Kisenyed, 1795 körül – Raguza, 1858.) alszolgabíró, 1848-1849-ben vésztörvényszéki bíró, író, szónok.

Élete szerkesztés

Nagyenyeden tanult; Alsó-Fehér vármegye táblabírája és az ellenzék neves szónoka volt. Gazdag nyelvismerettel bírt; beszélte a magyar, latin, román, német, francia és angol nyelvet. Az 1848–49. szabadságharcban mint vérbíró működött; ezért kivándorolt Angliába, majd az Amerikai Egyesült Államokba, végül Raguzába ment, ahol egy leánya volt férjnél.

Munkái szerkesztés

Ánténor utazása Görög országban és Ázsiában Égyptomról való értekezésekkel. Herkulánumban talált görög kéziratban frantzia nyelvre Lantier a Sz. Lajos rendjének keresztes vitéze; Frantziából pedig Magyar nyelvre fordította és némely jegyzésekkel kiadta. Nagy-Enyed, 1831–33. Három kötet.

Cikkei: Az ember és a föld körüli észrevételek, Élethosszúság (Nemzeti Társalkodó 1835.), Egy utas sétája Fel-Gyógyról Vulkánig (Nemzeti Társalkodó, 1837.), Angolország szerencsés állapotja (Athenaeum 1839.), Utazási töredékek. Bécsujváros (Hirnök 1841. 95. 96. sz.), Igénytelen vélemény a köznevelésről (Mult és Jelen 1845. 12. 41. sz.), Egy levél Rómából, Görögország és Athene (Hetilap 1853. 82., 1854. 41. 42. sz.) Ragusa (M. Posta 1857.).

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.