Farkas Sándor (alszolgabíró)

Ez a szócikk az alszolgabíróról, íróról szól. Hasonló címmel lásd még: Farkas Sándor (egyértelműsítő lap).

Gyulafehérvári Farkas Sándor (Kisenyed, 1795 körül – Raguza, 1858.) alszolgabíró, 1848-1849-ben vésztörvényszéki bíró, író, szónok.

Élete

Nagyenyeden tanult; Alsó-Fehér vármegye táblabírája és az ellenzék neves szónoka volt. Gazdag nyelvismerettel bírt; beszélte a magyar, latin, román, német, francia és angol nyelvet. Az 1848–49. szabadságharcban mint vérbíró működött; ezért kivándorolt Angliába, majd az Amerikai Egyesült Államokba, végül Raguzába ment, ahol egy leánya volt férjnél.

Munkái

Ánténor utazása Görög országban és Ázsiában Égyptomról való értekezésekkel. Herkulánumban talált görög kéziratban frantzia nyelvre Lantier a Sz. Lajos rendjének keresztes vitéze; Frantziából pedig Magyar nyelvre fordította és némely jegyzésekkel kiadta. Nagy-Enyed, 1831–33. Három kötet.

Cikkei: Az ember és a föld körüli észrevételek, Élethosszúság (Nemzeti Társalkodó 1835.), Egy utas sétája Fel-Gyógyról Vulkánig (Nemzeti Társalkodó, 1837.), Angolország szerencsés állapotja (Athenaeum 1839.), Utazási töredékek. Bécsujváros (Hirnök 1841. 95. 96. sz.), Igénytelen vélemény a köznevelésről (Mult és Jelen 1845. 12. 41. sz.), Egy levél Rómából, Görögország és Athene (Hetilap 1853. 82., 1854. 41. 42. sz.) Ragusa (M. Posta 1857.).

Források

Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái III. (Fa–Gwóth). Budapest: Hornyánszky. 1894.

További információk

Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.