Fehérsávos éticsiga

Fehérsávos éticsiga
	Természetvédelmi státusz
	Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Puhatestűek (Mollusca);
Altörzs:	Héjasok (Conchifera);
Osztály:	Csigák (Gastropoda);
Alosztály:	Valódi csigák (Orthogastropoda);
Öregrend:	Heterobranchia;
Rend:	Tüdőscsigák (Pulmonata);
Alrend:	Szárazföldi csupaszcsigák (Eupulmonata);
Alrendág:	Stylommatophora;
Öregcsalád:	Helicoidea;
Család:	Főcsigák (Helicidae);
Alcsalád:	Helicinae;
Nemzetség:	Helicini;
Nem:	Helix;
Faj:	H. lucorum;
Tudományos név
	Helix lucorum; Linnaeus, 1758
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Fehérsávos éticsiga témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Fehérsávos éticsiga témájú médiaállományokat és Fehérsávos éticsiga témájú kategóriát.

A fehérsávos éticsiga^[1] (Helix lucorum) Európában és Kisázsiában honos, a tüdőscsigákhoz tartozó szárazföldi csigafaj.

Külseje

Hasonlít a közismert éticsigára, de valamivel nagyobb, a háza szélessége 45–55 mm, magassága 30–60 mm. A csigaház 5-6 kanyarulatból áll, az utolsó kanyarulatok gyorsan tágulnak. Köldöke szűk, az ajakperem részben elfedi. Az éti csigától leginkább a ház színe különbözteti meg, a fehéres alapszínen a kanyarulatok hosszában széles sötét vörösesbarna vagy világosbarna csíkok húzódnak. A ház felszíne a növekedési vonalakkal szabálytalanul rovátkolt. Az állat szürkéssárga, szürkésbarna, testét hossz- és keresztirányú mélyedések sora teszi ripacsossá.

Előfordulása és életmódja

A fehérsávos éticsiga háza

A fehérsávos éticsiga eredetileg a Fekete-tenger környékén, a Balkánon és Törökország nyugati és középső részén volt honos. Angol és francia neve is "török csiga". Ma már Olaszországban, Dél-Franciaországban és Közép-Európában egészen Bécsig elterjedt. Az éti csiga után az étkezési célra forgalmazott második leggyakoribb csigafaj, évente kb 6000 tonnát adnak el belőle, amit teljes egészében a természetből gyűjtenek be.

Magyarországon 1995 óta ismert, amikor Kaposvárra telepítettek be néhány példányt Bulgáriából. Egy másik stabil populáció a Duna–Ipoly Nemzeti Park igazgatósága budapesti székházának kertjében él. Innen már több helyre - Kecskemétre, Fótra, Gyöngyöshalászra - behurcolták, de ezek hosszú távú sorsa bizonytalan, a fehérsávos éticsiga nehezen viseli el a magyarországi téli időjárást.

A bokros, bozótos területeket kedveli, kertekben is előfordul. Többnyire éjszaka vagy eső után aktív. A Mediterráneumban gyakori hosszú nyári aszályt a földbe ásva vészeli át.

Magyarországon nem védett.

Források

↑ Domokos Tamás, Pelbárt Jenő:A magyarországi recens puhatestűek (Mollusca) magyar köznyelvi elnevezései Archiválva 2013. október 19-i dátummal a Wayback Machine-ben (2011) Malakológiai Tájékoztató, 25–39, 2011.

Varga A., Király G., Sulyok K.:A Cornu aspersum (O. F. Müller, 1774)és a Helix lucorum Linnaeus, 1758 adventív csigafajok hazai előfordulásának aktualizálása Malakológiai Tájékoztató, 28: 85–90 2010

Külső hivatkozások

The Turkish Snail www.molluscs.at

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Domokos Tamás, Pelbárt Jenő:A magyarországi recens puhatestűek (Mollusca) magyar köznyelvi elnevezései Archiválva 2013. október 19-i dátummal a Wayback Machine-ben (2011) Malakológiai Tájékoztató, 25–39, 2011.

[1]