Fehérsávos éticsiga

puhatestűfaj

A fehérsávos éticsiga[1] (Helix lucorum) Európában és Kisázsiában honos, a tüdőscsigákhoz tartozó szárazföldi csigafaj.

Fehérsávos éticsiga
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Puhatestűek (Mollusca)
Altörzs: Héjasok (Conchifera)
Osztály: Csigák (Gastropoda)
Alosztály: Valódi csigák (Orthogastropoda)
Öregrend: Heterobranchia
Rend: Tüdőscsigák (Pulmonata)
Alrend: Szárazföldi csupaszcsigák (Eupulmonata)
Alrendág: Stylommatophora
Öregcsalád: Helicoidea
Család: Főcsigák (Helicidae)
Alcsalád: Helicinae
Nemzetség: Helicini
Nem: Helix
Faj: H. lucorum
Tudományos név
Helix lucorum
Linnaeus, 1758
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Fehérsávos éticsiga témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fehérsávos éticsiga témájú médiaállományokat és Fehérsávos éticsiga témájú kategóriát.

Külseje szerkesztés

Hasonlít a közismert éticsigára, de valamivel nagyobb, a háza szélessége 45–55 mm, magassága 30–60 mm. A csigaház 5-6 kanyarulatból áll, az utolsó kanyarulatok gyorsan tágulnak. Köldöke szűk, az ajakperem részben elfedi. Az éti csigától leginkább a ház színe különbözteti meg, a fehéres alapszínen a kanyarulatok hosszában széles sötét vörösesbarna vagy világosbarna csíkok húzódnak. A ház felszíne a növekedési vonalakkal szabálytalanul rovátkolt. Az állat szürkéssárga, szürkésbarna, testét hossz- és keresztirányú mélyedések sora teszi ripacsossá.

Előfordulása és életmódja szerkesztés

 
A fehérsávos éticsiga háza

A fehérsávos éticsiga eredetileg a Fekete-tenger környékén, a Balkánon és Törökország nyugati és középső részén volt honos. Angol és francia neve is "török csiga". Ma már Olaszországban, Dél-Franciaországban és Közép-Európában egészen Bécsig elterjedt. Az éti csiga után az étkezési célra forgalmazott második leggyakoribb csigafaj, évente kb 6000 tonnát adnak el belőle, amit teljes egészében a természetből gyűjtenek be.

Magyarországon 1995 óta ismert, amikor Kaposvárra telepítettek be néhány példányt Bulgáriából. Egy másik stabil populáció a Duna–Ipoly Nemzeti Park igazgatósága budapesti székházának kertjében él. Innen már több helyre - Kecskemétre, Fótra, Gyöngyöshalászra - behurcolták, de ezek hosszú távú sorsa bizonytalan, a fehérsávos éticsiga nehezen viseli el a magyarországi téli időjárást.

A bokros, bozótos területeket kedveli, kertekben is előfordul. Többnyire éjszaka vagy eső után aktív. A Mediterráneumban gyakori hosszú nyári aszályt a földbe ásva vészeli át.

Magyarországon nem védett.

Források szerkesztés

  1. Domokos Tamás, Pelbárt Jenő:A magyarországi recens puhatestűek (Mollusca) magyar köznyelvi elnevezései Archiválva 2013. október 19-i dátummal a Wayback Machine-ben (2011) Malakológiai Tájékoztató, 25–39, 2011.

Külső hivatkozások szerkesztés