Fekete hattyú
A fekete hattyú (Cygnus atratus) a madarak osztályának a lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába tartozó faj.
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Cygnus atratus (Latham, 1790) | ||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Fekete hattyú témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Fekete hattyú témájú médiaállományokat és Fekete hattyú témájú kategóriát. |
Előfordulása
szerkesztésNem vándorló faj, őshonos fajként Ausztráliában és Tasmaniában van jelen. Nyugat-Ausztrália állam nemzeti madara.
A 19. század során betelepítették Új-Zélandra. Ott nagyon elszaporodott, ottani állományát 60 000 madárra becsülik. Mint kedvelt parkmadár, félvadon sok helyen él Európa parkjaiban is, de itt nem vadul ki, önfenntartó állományai vadon sehol nincsenek.
A vizes élőhelyeket részesíti előnyben, védett tengeröblökben és lagúnákban is előfordul.
Alfajai
szerkesztés- Cygnus atratus atratus – ez az alfaj él Ausztráliában és Tasmániában
- Új-zélandi vagy Chatham hattyú (Cygnus atratus sumnerensis) – alfaj, amely Új-Zéland szigetein és a Chatham-szigeteken élt, de mára kihalt. Kihalásához a költési időszakban végzett intenzív tojásgyűjtés és az Új-Zélandra települt maorik vadászata vezetett.
Megjelenése
szerkesztésTesthossza 110-140 centiméter (feje és nyaka együttesen testhosszának felét teszi ki), szárnyfesztávolsága 160-200 centiméter testtömege maximum 9 kilogramm. A tojó kisebb a hímnél. Tollazata tiszta fekete, fodrokkal a hátán. Evezőtollai fehérek, főleg repülés közben feltűnőek. Szeme barna, csőre vörös, fehér szalaggal a hegyén, lába barnásfekete vagy tiszta fekete, nagy széles úszóhártyával ellátottak.
Általában trombitáló kiáltásokat hallatnak.
Életmódja
szerkesztésTáplálékuk vízinövények részeiből és magvaiból, rovarokból, férgekből, kagylókból, apró kétéltűekből és halakból áll. Elsősorban azonban növényevő, vízinövények hajtásait és leveleit eszi, olykor a szárazföldi füvekből is legel. Hosszú nyakának köszönhetően a víz alól 1 méteres mélységben is keresgélhet.
Mint minden réceféle, a fekete hattyú is egyszerre vedli le evezőtollait, ezért átmeneti időre (nagyjából 4-5 hétre) röpképtelenné válik. Ilyenkor nagyobb lagúnákon, folyótorkolatokban vagy tavakban nagy csapat vedlő madár gyűlhet össze. Számuk Ausztrália legnagyobb vedlőhelyein tízezrekre rúghat.
Szaporodása
szerkesztésMint a hattyúk mindegyike, ez a faj is monogám, hosszú távú párkapcsolatban él. Sekély tavak, nádasainak szélén, nádszálakból és gyékényből rakott kupacra rakja 4-5 tojását. Fészkei mindig a vízben vagy annak közvetlen közelében állnak, olykor időszakos vizek közelében is költhet. Kedvező helyeken laza telepek alakulnak ki. A kotlás 40 napig tart, a szülők felváltva ülnek a tojásokon. Fiókáik tollazata piszkosfehér, csőrük még fekete. Fészekhagyók. A fiatal hattyúk csak 150-170 nap múlva válnak röpképesekké. Általában harmadik életévükben költenek először.
 |
Képek
szerkesztés-
Fekete hattyú a parton -
Fekete hattyúk szürkületkor -
Pihenő fekete hattyúk -
Museum specimen
Források
szerkesztés- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2017. július 29.)
- Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
- Oliver, W. R. B. (1955): New Zealand Birds (2nd edition).A. H. & A. W. Reed:Wellington.
- Worthy, Trevor H., & Holdaway, Richard N. (2002) The Lost World of the Moa. Indiana University Press:Bloomington. ISBN 0-253-34034-9
