Feketebegyű sarkantyússármány
A feketebegyű sarkantyússármány (Calcarius ornatus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a sarkantyússármány-félék (Calcariidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Feketebegyű sarkantyússármány | ||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
![]() | ||||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Sebezhető![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() | ||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||
Calcarius ornatus (Townsend, 1837) | ||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||
![]() | ||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||
![]() A Wikifajok tartalmaz Feketebegyű sarkantyússármány témájú rendszertani információt. ![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Feketebegyű sarkantyússármány témájú kategóriát. |
Rendszerezése
szerkesztésA fajt John Kirk Townsend amerikai ornitológus írta le 1837-ben a Plectrophanes nembe Plectrophanes ornata néven.[3]
Előfordulása
szerkesztésÉszak-Amerika középső részén fészkel, télen Mexikóig vonul. Természetes élőhelyei mérsékelt övi gyepek és cserjések. Telelni délre vonul.[4]
Megjelenése
szerkesztésTesthossza 17 centiméter, testtömege 17-23 gramm.[5]
Életmódja
szerkesztésRovarokkal és magokkal táplálkozik.
Szaporodása
szerkesztésA tojó fészket fűből, mohából a földre építi és tollakkal béleli ki.
Természetvédelmi helyzete
szerkesztésAz elterjedési területe nagyon nagy, egyedszáma még nagy, de gyorsan csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján sebezhető fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. december 24.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. december 24.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2021. december 23.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. december 23.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. december 24.)
Források
szerkesztés- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. december 24.)
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve