Fenil-diklórfoszfin
Fenil-diklórfoszfin | |||
Más nevek | diklór-fenilfoszfán fenilfoszfor-diklorid | ||
Kémiai azonosítók | |||
---|---|---|---|
CAS-szám | 644-97-3 | ||
PubChem | 12573 | ||
ChemSpider | 12053 | ||
RTECS szám | TB2478000 | ||
| |||
| |||
InChIKey | IMDXZWRLUZPMDH-UHFFFAOYSA-N | ||
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
Kémiai képlet | C6H5Cl2P | ||
Moláris tömeg | 178,98 g/mol | ||
Megjelenés | színtelen folyadék | ||
Szag | szúrós | ||
Sűrűség | 1,3190 g/ml | ||
Olvadáspont | −51 °C | ||
Forráspont | 222 °C | ||
Oldhatóság (vízben) | oldhatatlan | ||
Oldhatóság | elegyedik benzollal, CS2-dal, kloroformmal | ||
Törésmutató (nD) | 1,6030 | ||
Veszélyek | |||
EU osztályozás | korrozív (C) | ||
NFPA 704 | |||
LD50 | 200 mg/kg (patkány, szájon át) | ||
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
A fenil-diklórfoszfin foszfororganikus vegyület, képlete C6H5PCl2. Színtelen, viszkózus folyadék, általánosan használják foszfinligandumok szintéziséhez.
Kereskedelmi forgalomban beszerezhető. Előállítható benzol és foszfor-triklorid alumínium-klorid katalizátor jelenlétében végzett elektrofil szubsztitúciós reakciójával.[1] Más vegyületek, például a fenil-dimetilfoszfin előállításának köztiterméke:
Diénekkel reagálva McCormack-reakció játszódik le, melynek eredményeként foszfolok keletkeznek.
Hivatkozások
szerkesztés- ↑ B. Buchner and L. B. Lockhart, Jr. (1963). „Phenyldichlorophosphine”. Org. Synth..; Coll. Vol. 4: 784
Fordítás
szerkesztésEz a szócikk részben vagy egészben a Dichlorophenylphosphine című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.