Fenil-diklórfoszfin
Dichlorophenylphosphine-2D-by-AHRLS-2012.png
Dichlorophenylphosphine-3D-balls-by-AHRLS-2012.png
Más nevek diklór-fenilfoszfán
fenilfoszfor-diklorid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 644-97-3
PubChem 12573
ChemSpider 12053
RTECS szám TB2478000
SMILES
ClP(Cl)c1ccccc1
InChI
1/C6H5Cl2P/c7-9(8)6-4-2-1-3-5-6/h1-5H
StdInChIKey IMDXZWRLUZPMDH-UHFFFAOYSA-N
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C6H5Cl2P
Moláris tömeg 178,98 g/mol
Megjelenés színtelen folyadék
Szag szúrós
Sűrűség 1,3190 g/ml
Olvadáspont −51 °C
Forráspont 222 °C
Oldhatóság (vízben) oldhatatlan
Oldhatóság elegyedik benzollal, CS2-dal, kloroformmal
Törésmutató (nD) 1,6030
Veszélyek
EU osztályozás korrozív (C)
NFPA 704
NFPA 704.svg
1
3
3
 
LD50 200 mg/kg (patkány, szájon át)
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A fenil-diklórfoszfin foszfororganikus vegyület, képlete C6H5PCl2. Színtelen, viszkózus folyadék, általánosan használják foszfinligandumok szintéziséhez.

Kereskedelmi forgalomban beszerezhető. Előállítható benzol és foszfor-triklorid alumínium-klorid katalizátor jelenlétében végzett elektrofil szubsztitúciós reakciójával.[1] Más vegyületek, például a fenil-dimetilfoszfin előállításának köztiterméke:

Diénekkel reagálva McCormack-reakció játszódik le, melynek eredményeként foszfolok keletkeznek.

HivatkozásokSzerkesztés

  1. B. Buchner and L. B. Lockhart, Jr. (1963). „Phenyldichlorophosphine”. Org. Synth..  ; Coll. Vol. 4: 784

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Dichlorophenylphosphine című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.