Ferenczi Sári

(1887–1952) író, irodalomtörténész
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. január 5.

Ferenczi Sári (Kolozsvár, 1887. június 23.Budapest, 1952. március 8.) író, irodalomtörténész. Ferenczi Zoltán (1857–1927) irodalomtörténész, könyvtáros lánya, Ferenczi Magda (1890–1913) író testvére, Bató József (1888–1966) festőművész felesége.

Ferenczi Sári
Született1887. június 23.
Kolozsvár
Elhunyt1952. március 8. (64 évesen)
Budapest
Nemzetiségemagyar
HázastársaBató József
SzüleiFerenczi Zoltán
Foglalkozásaíró,
irodalomtörténész
SírhelyeFarkasréti temető (felszámolták)[1]
SablonWikidataSegítség

Életútja

szerkesztés

A budapesti egyetemen Bölcsészettudományi Karán szerzett diplomát. 1932–1936-ban Berlinben élt. 1936-ban hazatért, és 1944-es elbocsátásáig az Erzsébet Nőiskola francia–magyar szakos tanára volt. 1944 és 1952 között az Országos Széchényi Könyvtárban dolgozott.

Számos prózai műfajban kipróbálta magát, írt cikkeket, útirajzokat és elbeszéléseket. A legnagyobb sikert történelmi regényeivel, különösen a bécsi kongresszus idején játszódó A vörös daru cíművel érte el, amelyet Horváth János az év legjobb regényének minősített,[2] s amelyért 1921-ben a Magyar Tudományos Akadémia Péczely-díját is elnyerte.

Főbb művei

szerkesztés
  • Ráday Pál lelki hódolásának első kézirata (Budapest, 1909)
  • A székely népballadákról (Budapest, 1912)
  • Mary (Budapest, 1913)
  • A vörös daru (Budapest, 1919, 1921)
  • Ágneszka elment (Budapest, 1920)
  • Estétől hajnalig (Budapest, 1922)
  • A hegyen át (Budapest, 1923)
  1. https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/fuggelek.html
  2. A magyar irodalom története VI. A magyar irodalom története 1919-től napjainkig. Főszerk.: Sőtér István. Budapest, 1966, Akadémiai. 48. o.