Wikipédia

Hatvany Lajos

(1880–1961) író, kritikus, irodalomtörténész
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. május 12.

Hatvany Lajos, hatvani báró (1897-ig Deutsch, 1917-ig Hatvany-Deutsch) (Budapest, 1880. október 28. – Budapest, 1961. január 12.) Kossuth-díjas magyar író, kritikus, irodalomtörténész, az MTA tagja; „az utolsó mecénás”.

Hatvany Lajos
Hatvany Lajos az 1910-es években (Székely Aladár felvétele)
Hatvany Lajos az 1910-es években
(Székely Aladár felvétele)
SzületettDeutsch Lajos
1880. október 28.
Budapest
Elhunyt1961. január 12. (80 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaChrista Winsloe
SzüleiHatvany-Deutsch Sándor
Foglalkozásaíró,
kritikus,
irodalomtörténész
KitüntetéseiKossuth-díj (1959)
SírhelyeFarkasréti temető (610-162 templomi fülke)
A Wikimédia Commons tartalmaz Hatvany Lajos témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Hatvany Lajos és felesége Berlinben
Nyugat, 1908. I. évf. 1. sz.

Életpályája

szerkesztés

A báró hatvani Hatvany-Deutsch család sarja. Gazdag gyártulajdonos családban nőtt fel, ahol szerették és támogatták a magyar kultúrát. Apja Hatvany-Deutsch Sándor cukorgyáros, a Gyáriparosok Országos Szövetsége (GYOSZ) alapítója és alelnöke, édesanyja Hatvany-Deutsch Emma.[1] A gimnáziumot a budapesti piaristáknál végezte 1889 és 1897 között.[2] Érettségi után egyetemi tanulmányait Magyarországon és Németországban folytatta. Magyarországon elsősorban Gyulai Pál volt rá hatással. 1905-ben szerzett bölcsészdoktori diplomát. Három évvel később, 1908-ban Ignotussal és Fenyő Miksával megalapították a Nyugat című folyóiratot, mely a 20. század első harmadában a legnagyobb hatású irodalmi lap volt. 1911-ben Osvát Ernővel való személyes összetűzése miatt megvált a Nyugattól, és több évre Berlinbe költözött.

1917-ben tért vissza Magyarországra, ekkortól a Pesti Napló, majd az Esztendő című lapok szerkesztője volt. Az 1918-19-es polgári forradalom alatt a Magyar Nemzeti Tanács tagja és a Vörösmarty Akadémia egyik alapítója volt. A Tanácsköztársaság végén Bécsbe emigrált, lakóhelyül a lainzi Hermész-villát bérelte ki,[3] ahol a kor számos magyar irodalmi személyiségét látta vendégül, majd Berlinben és Párizsban élt. 1927-ben költözött vissza Magyarországra; ekkor a Horthy-rendszert bíráló „nemzetgyalázó” írásai miatt bíróság elé állították, és másfél év börtönre ítélték, de külföldi nyomásra végül kegyelmet kapott. 1938-ban újra emigrált; előbb Párizsban, majd Oxfordban élt.

1947-ben tért újra haza Magyarországra. A budapesti egyetem bölcsészettudományi karán tanított. 1959-ben Kossuth díjat kapott. 1960-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta.

Felesége Somogyi Irén, 1934-ban házasodtak Budapesten.[1]

Munkássága

szerkesztés
 
Hatvany Lajos és feleségének hamvai a budapesti Farkasréti temetőben (610-162. templomi fülke).
 
Emléktáblája:
I. kerület Országház utca 19.

Egész életét a művészetek, elsősorban a magyar irodalom anyagi és erkölcsi támogatásának szentelte. Felkarolta a tehetséges, újító írókat, költőket. Szoros barátságban állt Ady Endrével. Tóth Árpádot, József Attilát, Markovits Rodiont, Lesznai Annát és az irodalom számos más nagyságát pályájuk kezdetétől erkölcsileg támogatta, de akinek arra szüksége volt, anyagilag is. A fiatal tehetséges alkotók ismertségét saját írásaival is elősegítette. A racionalista és az impresszionista kritika és publicisztika jeles képviselője volt. Élete végéig kutatta Petőfi Sándor munkásságát és életrajzi adatait. Jelentősek irodalomtörténeti munkái, de regényeket és színműveket is írt. Szépirodalmi műveiben a magyar polgárság kialakulását és fejlődését ábrázolja bensőségességgel és éles kritikával. Magyar nyelven publikált itthon, de emigrációban német nyelven is. Művészi álnevei voltak: Pilvax, Agricola.

Emlékezete

szerkesztés

Művei

szerkesztés

Szépirodalom

szerkesztés
  • Kunstzigeuner. Schauspiel; Müller, München, 1913.
  • A híresek. Színjáték; Nyugat, Bp., 1913.
  • Szemnélküli János. Pacifista írások; Táltos, Bp., 1919.
  • Gyalu grófnő. Igaz történet, régi időkből; Pegazus, Wien, 1921 (Kis magyar könyvek).
  • Das verwundete Land; Tal, Leipzig–Wien–Zürich, 1921.
  • Csöndes napok és hangos esték; Pegasus, Wien, 1921.
  • Urak és emberek. 1. Zsiga a családban; Genius, Bp., 1927.
  • Bondy jr. Roman; Drei Masken, München, 1929.
  • Urak és emberek. Regény, 1-2.; utószó Bóka László; Szépirodalmi, Bp., 1963.
  • Gyulus. Regény; szerk., utószó Belia György; Szépirodalmi, Bp., 1968.

Irodalomtudomány

szerkesztés
  • Plinius, a levélíró; Franklin Ny., Bp., 1904
  • Die Wissenschaft des nicht Wissenswerten. Ein Kollegienheft; Zeitler, Leipzig, 1908. – Magyar kiadása: A tudni-nem-érdemes dolgok tudománya; németből ford. Szőllősy Klára; Gondolat, Bp., 1968.
  • Én és a könyvek; Nyugat, Bp., 1910.
  • Gyulai Pál estéje; Nyugat, Bp., 1911.
  • Feleségek felesége. Petőfi, mint vőlegény; Pallas, Bp., 1919.
  • A vén korcsmáros és fia, a kontár. Pesti téglák krónikája; Új Modern Könyvtár, Bécs, 1922 (Új modern könyvtár).
  • Ady világa. Isten könyve, 1-2.; Pegasus, Wien, 1923.
  • Ady világa. Szerelem könyve, 1-2.; Pegasus, Wien, 1924.
  • Ady a kortársak közt. Ady Endre levelei és levelek Ady Endréhez; Genius, Bp., 1928.
  • Egy székely nemes, aki felfedezte a demokráciát; Káldor, Bp., 1934 (Munkák és napok). – Bölöni Farkas Sándorról.
  • Urak, polgárok, parasztok. Tanulmányok; Révai, Bp., 1947 (Révai könyvtár).
  • Így élt Petőfi; Új Idők, Bp., 1947. – Jelentősen bővített, átdolgozott kiadás: Így élt Petőfi, I-V; Akadémiai, Bp., 1955–1957. – Az I-II. kötetek 2., javított kiadása: Így élt Petőfi, I-II, sajtó alá rend., szerk. Kiss József, Pándi Pál; 2. jav. kiad.; Akadémiai, Bp., 1967. – Az I-II. kötetek változatlan utánnyomása: 1980.
  • Ahány párt, annyi Ady; Népszava, Bp., 1948 (Irodalomról – szocialistáknak).
  • Petőfi márciusa; Magvető, Bp., 1955.
  • Beszélő házak; szerk. Hatvany Lajos; Bibliotheca, Bp., 1957.
  • Magyarok beszélnek. Szemelvények emlékiratokból; vál. Hatvany Lajos, Belia György; Szépirodalmi, Bp., 1957.
  • Ady. Cikkek, emlékezések, levelek; jegyz. Belia György; Szépirodalmi, Bp., 1959.
  • Irodalmi tanulmányok, 1-2.; Szépirodalmi, Bp., 1960.
  • Gyulai Pál estéje. Tanulmányok, emlékezések; Gondolat, Bp., 1960.
  • Öt évtized. Tanulmányok, cikkek; Szépirodalmi, Bp., 1961.
  • Beszélő tájak; fényképezte Gink Károly, Budapest : Magvető, 1963.
  • Emberek és korok. Regényes korrajzok, naplók, cikkek, 1-2.; vál., sajtó alá rend. Belia György; Szépirodalmi, Bp., 1964.
  • Emberek és könyvek; sajtó alá rend., utószó Belia György; Szépirodalmi, Bp., 1971.
  • Utak, sorsok, emberek; sajtó alá rend. Belia György; Szépirodalmi, Bp., 1973.
  • Szalontától Pestig. Cikkek, tanulmányok Arany Jánosról; Szépirodalmi, Bp., 1977.
  • Harcoló betűk. Irodalmi tanulmányok; vál., szerk. Hatvany Lajosné, bibliográfia Rozsics István; Gondolat, Bp., 1981.
  • Beszélő házak és tájak. A magyar irodalom emlékhelyei; szerk. Hatvany Lajos, fotó Gink Károly, sajtó alá rend., kieg. Erki Edit; Officina Nova, Bp., 1990.

Levelezése

szerkesztés
  • Levelek Hatvany Lajoshoz; vál., szerk. Hatvany Lajosné, bev. Nagy Péter, jegyz. Belia György; Szépirodalmi, Bp., 1967.
  • Hatvany Lajos levelei; vál., szöveggond. Hatvany Lajosné és Rozsics István, jegyz. Hatvany Lajos, Rozsics István, előszó Illés Endre; Szépirodalmi, Bp., 1985.

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ a b Budapest XIII. kerületi állami halotti anyakönyv 73/1961.
  2. ↑ A kegyes-tanítórendiek budapesti főgymnasiumának értesítője, 1889/1890–1896/1897.
  3. ↑ Balett a Hermész-villa termeiben és parkjában, 2016. december 29. (szervuszausztria.hu). [2017. április 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 8.)
  4. ↑ 1990 óta átnevezett közterületek – Obuda.hu Archiválva 2021. március 2-i dátummal a Wayback Machine-ben (Megtekintés: 2020. október 9.)

Források

szerkesztés
  • Nagy Sz. Péter: Hatvany Lajos. (Monográfia). Budapest : Balassi, 1993. 119 o. ISBN 9637873295
  • Reményi Gyenes István: Ismerjük őket? Zsidó származású nevezetes magyarok (Ex Libris Kiadó, Budapest, 2000) ISBN 963-85530-3-0
  • Új magyar irodalmi lexikon II. (H–Ö). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 772–773. o. ISBN 963-05-6806-3  

További információk

szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Hatvany_Lajos&oldid=27126206”