Vinschgerbahn

vasútvonal Észak-Olaszországban
(Ferrovia della Val Venosta szócikkből átirányítva)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. június 22.

A helyi dialektusban Vinschgerbahn-nak nevezett Vinschgaubahn, illetve olaszul Ferrovia della Val Venosta egy normál nyomtávolságú, a dél-tiroli Vinschgau-n/Val Venosta-n keresztül, Meranból/Meranóból Malsba/Malles Venostába vezető vasútvonal. A vonalat, mely az Etsch/Adige folyó völgyéhez csatlakozik, eredetileg az Alpokon, a Brennertől átvezető transzverzális vasútvonal részeként tervezték.

Vinschgerbahn /
Ferrovia della Val Venosta

Meran/Merano - Mals/Malles Venosta
Ország: Olaszország
Régió: Dél-Tirol
Legnagyobb emelkedő 28 ‰
Legkisebb ívsugár 200 m
Legalacsonyabb pont 302 m (tsz.f.) Meran/Merano
Legmagasabb pont 998 m (tsz.f.) Mals/Malles Venosta
Megnyitás 1906. július 1.
Üzemmód gőz / dízel-villamos
Infrastruktúra üzemeltető SBA GmbH
Közlekedési társaság SAD
Megjegyzés üzemszünet 1992–2005 között
Egy Stadler GTW Mals állomáson
Egy Stadler GTW Mals állomáson
A Vinschgerbahn útvonala
Hossz:60,078 km
Nyomtávolság:1435 mm
Üzemeltető:SAD
Maximális emelkedés:29 
Legkisebb ívsugár:200 m
Maximális sebesség:100 km/h
A Wikimédia Commons tartalmaz Vinschgerbahn témájú médiaállományokat.
Bozen felől
31,482 Meran/Merano 302 m s.l.m.
33,010 Algund/Lagundo 324 m s.l.m.
33,432 MeBo
33,460 Etsch (38,6 m)
35,040 Marling/Marlengo 369 m s.l.m.
35,792 Kehrtunnel Marling/Galleria elicoidale Marlengo (598 m)
39,008 Josefsbergtunnel/Galleria Monte Giuseppe (579 m)
39,650 Galerie/Paravalanga (80 m)
40,087 Töll-Tunnel/Galleria Tel (684 m)
41,365 Töll Brücke/Tel Ponte († Dez. 2012) 509 m s.l.m.
41,894 Töll/Tel 509 m s.l.m.
42,120 Gleisanschluss Töll Abstellgleis
43,124 Rabland/Rablà
45,490 Plaus
48,747 Naturns/Naturno 533 m s.l.m.
51,266 Schnalsthal/Senales 553 m s.l.m.
51,771 Staben/Stava 553 m s.l.m.
54,020 Tschars/Ciardes
57,599 Kastelbell/Castelbello 586 m s.l.m.
60,724 Latsch/Laces 632 m s.l.m.
63,811 Goldrain-Martell/Coldrano-Martello 661 m s.l.m.
68,560 Göflanerbrücke/Ponte Govelano (104 m)
68,867 künstl. Tunnel GEOS/Galleria artificiale GEOS (142 m)
69,250 Schlanders/Silandro 744 m s.l.m.
76,424 Laas/Lasa Laaser Marmorbahn 866 m s.l.m.
80,470 Eyrs/Oris 875 m s.l.m.
83,323 Spondinig/Spondigna 885 m s.l.m.
87,603 Schluderns-Glurns/Sluderno-Glorenza 919 m s.l.m.
91,304 Mals/Malles Venosta 997 m s.l.m.
91,558 Mals Streckenende 997 m s.l.m.
korábban tervezett Reschenbahn 1 504 t.sz.m.
Arlbergbahn Bludenz felől
Landeck 776  t.sz.m.
Arlbergbahn Innsbruck Hauptbahnhof felé

Története

szerkesztés

A Vinschgaubahnt (régiesen: Vintschgaubahn) 1898-ban államilag garantált normál nyomtávolságú osztrák helyi magánvasútként koncesszionálták. 1906 júliusában nyitotta meg a Bozen/Bolzano-Meran/Merano helyiérdekű vasúttal egyidejűleg az osztrák államvasút társaság. A tervek szerint a Reschenpass-on/Passo di Resián keresztül az Inn folyó völgyéig és tovább az Arlbergbahnon át Landeckig vezették volna. Tirol első világháború utáni kettéosztása azonban ezeket a terveket meghiúsította, noha egyes munkálatok Landeck térségében már elkészültek. Ezen kívül az Ofenbergbahn tervével a Rhätische Bahnhoz is elvezették volna.

1918-tól a vonalat az Olasz Államvasutak FS üzemeltette, mely 1989-ben megszüntette itt a vasúti közlekedést. A személyszállítást a Südtiroler Automobildienstes/Società Autotrasporti Dolomiti (SAD) autóbuszai vették át. A helyi lakosság és a turisták elégedetlensége azonban, amelyet a vinschgaui közúti forgalom növekedése okozott, végig életben tartotta a vasút újraindításának igényét.

1999-ben a vasútvonal Dél-Tirol tulajdonába került, mely a vonalat az STA Südtiroler Transportstrukturen AG/Strutture Transporto Alto Adige S.p.A. vezetésével 2000-2004 között teljesen felújíttatta. Habár a vonal felépítményét teljesen fel kellett újítani, előnyösnek bizonyult, hogy a pályát a megelőző években nem bontották el. Egyrészt nem volt szükség közúti eszközökre, másrészt így a lakosság egész idő alatt létező vonalnak érezhette. A régi állomás- és megállóépületeket korhűen felújították, illetve ahol szükségesnek bizonyult, ott modern stílusú új építményekkel pótolták. Ugyancsak megtartották Mals/Malles Venosta állomáson az egyedi fordítócsillagot. Több állomáson kerékpár-kölcsönző helyeket alakítottak ki.

 
Mals/Malles Venosta állomás átszállóhely a regionális autóbuszjáratokra

A személyforgalmat a felújítás befejezése után a SAD Nahverkehr AG / SAD Transporto Locale spa (közlekedés) és az SBA (Südtiroler Bahnanlagen GmbH – infrastruktúra) vezetésével 2005. május 5-én vették fel. Az üzemeltetési koncepciót a zürichi Willi Hüsler Mérnökiroda dolgozta ki. A teherszállítás újrabevezetését egyelőre nem tervezik.

A megnyitás után átmenetileg változatlan buszközlekedés mellett órás ütemben jártak a vonatok Vinschgauban/Val Venostában. Ezen próbaüzemnek tekinthető idő alatt a végleges üzemhez szükséges tapasztalatokat gyűjtöttek és jobbítási lehetőségeket vizsgáltak. 2005 őszétől munkanapokon további sebesvonatokat állítottak be, melyek Schlandersig/Silandróig csak a fontosabb állomásokon állnak meg. 2006. december közepe óta ezek a sebesvonatok Bozenig/Bolzanóig, illetve Bozentől/Bolzanótól Malsig/Malles Venostáig közlekednek.

Járműállomány

szerkesztés
 
Stadler GTW Mals/Malles Venosta állomáson
  • 12 db dízel-villamos Stadler GTW 2/6
  • Az utolsó meglévő, 1882-ben épített, ezen a vonalon szolgáló gőzmozdony, az FS 899.006 (ex kkStB 294.09 ex Bozen-Meraner-Bahn "2 Meran") egy ideig Torinóban műemlékként volt kiállítva, jelenleg a Nápoly melletti Pietrarsa-ban az olasz vasút múzeumban található.
  • Andreas Gottlieb Hempel: Vinschgau in einem Zug - Mit der Bahn durch das westliche Südtirol. Folio Verlag, Wien Bozen 2006, ISBN 978-3-85256-335-0.
  • Offizielle Festschrift zur Wiedereröffnung: Zukunft bewegt! Die Vinschgerbahn Meran - Mals. Eigenverlag Eisenbahnarchiv Tirol, 2005.

További információk

szerkesztés
  • W(ilhelm) v(on) Walther: In: Mitteilungen des Deutschen und Österreichischen Alpenvereins, Jahrgang 1906, (Band XXXII), S. 257 f. (Online bei ALO).
  • Günter Denoth: … Zukunft bewegt! Die Vinschgerbahn Meran – Mals (…) anlässlich der Wiederinbetriebnahme der Vinschgerbahn Meran – Mals am 5. Mai 2005. Eisenbahntechnische Sonderpublikationen, Band 3. Eigenverlag Arbeitsgemeinschaft Eisenbahnarchiv Tirol, Neugötzens/Innsbruck 2005, OBV.
  • Vinschgerbahn nach 14 Jahren wiedereröffnet. In: Eisenbahn-Revue International, Heft 6/2005, ISSN 1421-2811, S. 265–267.
  • Andreas Gottlieb Hempel: Vinschgau in einem Zug – mit der Bahn durch das westliche Südtirol – wandern, Rad fahren, Kultur erleben. Folio-Verlag, Wien/Bozen 2006, ISBN 978-3-85256-335-0. – Inhaltstext online.
  • Werner Duschek, Walter Pramstaller (u. a.): Local- und Straßenbahnen im alten Tirol, Eigenverlag Tiroler Museumsbahnen, Innsbruck 2008. [1]
  • Peter Hilpold: Die Reaktivierung der Vinschgerbahn. Eine verkehrsgeographische Analyse der 2005 wieder in Betrieb genommenen Nebenbahn Meran–Mals (Italien/Südtirol). VDM Verlag Dr. Müller, Saarbrücken 2008, (134 S.), ISBN 978-3-639-03091-4.
  • Populorum, Michael Alexander: Die Vinschgaubahn. Mit der Eisenbahn von Meran durch den Vinschgau zur Malser Heide. Schriftenreihe des Dokumentationszentrums für Europäische Eisenbahnforschung (DEEF), Band 20. Mercurius Verlag Grödig/Salzburg 2014. Railway Research Austria
  1. Tiroler Museumsbahnen - Literatur Archiválva 2017. június 12-i dátummal a Wayback Machine-ben. In: www.tmb.at, abgerufen am 1. August 2013.