Fertőző hashártyagyulladás

A Feline infectious peritonitis (FIP), azaz (nagy)macskák fertőző hashártyagyulladása az állatok egyik betegsége. Egyesek szerint a Feline Infectious Peritonitis Virus (FIPV) okozza. Egyelőre annyi ismert, hogy a FeCV és a FIPV két, hasonló vírus, melyek közül az utóbbi okozza a halálos betegséget, az előbbi legfeljebb hasmenést okoz. Bár a hozzáértők között nincs egyetértés a FIPV és a FeCV közti kapcsolatot illetően, a legelterjedtebb elmélet szerint a FeCV mutál FIPV-vé. A mutáció kiváltó oka ismeretlen. A mutált vírus képes egyes fehérvérsejtekbe, a makrofágokba történő behatolásra és szaporodásra. Az immunrendszer válasza intenzív gyulladás. A betegség általában halálos.

Fertőző hashártyagyulladás

FIP-beteg macska veséje gyulladásos immunválasszal

A Wikimédia Commons tartalmaz Fertőző hashártyagyulladás témájú médiaállományokat.

Bár a vírus javarészt vadmacskákban található, más macskaféléket is fertőz, különösen pumákat, hiúzt, oroszlánt és gepárdot.

Nem nagymacskafélékben, például kutyában és emberben a vírus működésképtelen, de közvetítőként szolgálhatnak a fertőzésben (ürülék, cipőtalp).

Átvitel és fertőzés

A FeCV nagyon gyakori, különösen ahol sok állatot tartanak együtt (sintértelepek, menhelyek stb.) Az állatok a vírus belélegzésével vagy megevésével is megfertőződhetnek, a leggyakoribb átviteli eszköz az ürülék, és a szennyezett felületek, mint például evőtálkák is átadhatják a vírust.

A FeCV gyakori előfordulása ellenére a legtöbb fertőzött nagymacskában nem jelenik meg a FIP. Önmagában a FeCV-nek való kitétel csak erős hasmenést okoz. Ezért egy tünetmentes macska is vírushordozó lehet és továbbadhatja más macskáknak is a vírust. Bármely FeCV-vel fertőzött macskánál lehetséges, hogy a vírus FIPV-vé mutál. Ennek esélye nagyobb, ha a vadmacska immunrendszere valamiért gyenge, ezek elsősorban a nagyon fiatal vagy idős példányok, illetve a komoly stressznek kitett vadcicák (pl. TNR program). Továbbá feltételezik, hogy genetikai hatások is elősegíthetik a FIPV-vé mutálás valószínűségét.

Erős feltételezés, hogy a vírus a méhlepényen keresztül is képes az anyákból a kicsikre továbbterjedni (intrauterális fertőzés), de ez nem bizonyított.

A házi macskák 25%-a FeCV hordozó. Több macskát, vagy kijárós macskát tartó háztartásokban a macskák kb. 5%-a hal meg FIP-ben.

A FeCV vírus a gazdaszervezeten kívül 3-7 hétig képes életben maradni, de kb. 3 hét után már általában nem marad meg elegendő számban egy sikeres fertőzéshez. A legtöbb tisztítószer, fertőtlenítő anyag a vírust hatékonyan el tudja pusztítani. A FIP vírus kizárólag a macska vérében életképes, durva esetektől eltekintve (pl. FIP-es macskából vértranszfúzió) nem fertőz.

Tünetek

FIP-es testváladék

Két fő formája van a FIP-nek: a nedves és a száraz változat. Noha mindkét változat halálos, a nedves gyakoribb (az esetek kb. kétharmada tartozik ide), és gyorsabban is öl.

Nedves változat

A hasban vagy mellkasban folyadék gyűlik fel, ami légzési nehézségeket okoz. Egyéb tünetek az étvágy elvesztése, láz, súlyveszteség, sárgaság és hasmenés.

Száraz változat

A száraz FIP hasonló tünetekkel jár, de nem gyűlik fel testfolyadék. A száraz FIP-es macskák inkább a szemüregi és idegrendszeri tüneteket mutatnak. Például nehezen jár vagy kel fel, és idővel meg is bénulhat a macska. Emellett a látás elvesztése is előfordulhat.

Diagnózis

FIP-es állat testfolyadékának sejtjei neutrofilekkel, makrofágokkal és limfocitákkal

A FIP tünetei nem elég jellegzetesek, ami a diagnózist nagyon megnehezíti. Jelenleg még nincs biztos teszt a FIPV kimutatására. A kimutatás fő módszere az alapos klinikai kivizsgálás, a hasűri folyadék ellenőrzése, és a fertőzött sejtek keresésének kombinációja - ez utóbbi többnyire már a halál után, boncolással történik. Egy polimeráz-láncreakción alapuló teszt s elérhető, de ennek a hatékonyságát megkérdőjelezik.

Többnyire egy előzetes diagnózist készítenek a hasűri folyadék vizsgálata alapján. A FIP-es testfolyadék többnyire sárgás árnyalatú és magas fehérjetartalmú. Vértesztet is végezhető a FeCV keresésére, de ez önmagában nem bizonyíték annak gyakori előfordulása miatt. Fontos megjegyezni, hogy a több FeCV-vel fertőzött macskák gyakrabban lesznek FIP-esek.

Kezelés

Mivel a FIP egy immunrendszert érintő betegség, a kezelés két nagy alcsoportra oszlik: a vírus kezelése direktben vagy az immunrendszer válaszának kezelése.

Antivirális szerek

Az antivirális szerek működésének alapja, hogy a vírus enzimjeinek vagy egyéb biológiai folyamatinak lefolyását akadályozzák meg.

Egy kísérleti gyógyszert, a GS-441524-et egy klinikai kutatásban vizsgálták. 25 nap múlva öt macska pusztult el, nyolc meggyógyult, de visszaesett. 18 példány teljesen meggyógyult. A nyolc visszaeső újabb kezelésen esett át (néhány esetben emelt dózissal). Ezek közül egy macska pusztult el, így végül a kutatásban részt vevő 31 macska közül 25 meggyógyult. Bár ez a szer jelenleg nincs törzskönyvezve, mégis nagy remények fűződnek hozzá, mint gyógymódhoz.

Immunstimulánsok

Az immunstimulánsok olyan gyógyszerek, amelyek az immunrendszer válaszát erősítik a vírussal szemben. A FIP esetében rekombináns macska-omega-interferont (Virbagen Omega, Virbac) vagy humán alfa-2b interferont jelent. Mivel a humán interferont a macskák immunrendszere részben külső antigénként ismeri fel, a macskák számára készült interferon hatásosabb.

A Sass and Sass gyárt egy kísérleti polyprenyl immunstimulánst (Pl), amelyet Dr. Alfred Legendre egy esettanulmányban vizsgált: 60 macskából 52 (87%) elhunyt 200 napon belül, de 8 életben maradt, és 4 túlélése a 300 napot is meghaladta.

Immunszuppresszió

A Prednisone vagy más immungyengítő gyógyszerek néhány héttel vagy hónappal meghosszabbíthatják a macska életét, de járulékos fertőzések előidézésével árthatnak is.

Külső hivatkozások

• FIP: An Overview from Veterinary Partner
• FIP Informational Brochure from the Cornell Feline Health Center
• Winn Feline Foundation Archiválva 2014. szeptember 3-i dátummal a Wayback Machine-ben
• UC Davis Center for Companion Animal Health
• Save our Cats and Kittens - Sock it to FIP
• Animal Health Channel
• Feline Advisory Bureau
• FIP Research, Treatment
• www.hopeforfip.org Comprehensive Website on FIP (Turkish and English)

Irodalom

• D. D. Addie, J. O. Jarrett: A study of naturally occurring feline coronavirus infections in kittens. In: Veterinary Record. Band 130, 1992, ISSN 0042-4900, S. 133–137, doi:10.1136/vr.130.7.133.
• Yvonne Fischer: Untersuchungen zur Diagnose und Therapie der felinen infektiösen Peritonitis. Dissertation an der Tierärztliche Fakultät der LMU München, 2012 (PDF; 4,7 MB) (németül)
• Katrin Hartmann: Feline infectious peritonitis. In: The Veterinary Clinics of North America. Small Animal Practice. Band 35, Nr. 1, 2005, ISSN 0195-5616, S. 39–79, doi:10.1016/j.cvsm.2004.10.011.
• Katrin Hartmann: Feline infectiöse Peritonitis – Diagnose, Behandlung und Prophylaxe. In: Kleintierpraxis. Band 55, 2010, ISSN 1434-9132, S. 561–572.
• Niels C. Pedersen: Virologic and immunologic aspects of feline infectious peritonitis virus infection. In: Advances in Experimental Medicine and Biology. Band 218, 1987, ISSN 0065-2598, S. 529–550, doi:10.1007/978-1-4684-1280-2_69.
• Friederike Riemer: Klinische Symptome und laborparametrische Veränderungen bei Katzen mit feliner infektiöser Peritonitis. Dissertation an der Tierärztliche Fakultät der LMU München, 2018 (PDF; 3,8 MB) (németül)