Festő csülleng

növényfaj

A festő csülleng vagy egyszerűen csak csülleng (latinul: Isatis tinctoria) a káposztafélék családjába tartozó növényfaj, melyet kékfestésre használtak. Magyarországon védett.

Infobox info icon.svg
Festő csülleng
Virágai
Virágai
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 5 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Rosidae
Csoport: Core eudicots
Csoport: Eurosids II
Rend: Keresztesvirágúak (Brassicales)
Család: Káposztafélék (Brassicaceae)
Nemzetség: Csülleng (Isatis)
Faj: I. tinctoria
Tudományos név
Isatis tinctoria
L.
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Festő csülleng témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Festő csülleng témájú médiaállományokat és Festő csülleng témájú kategóriát.

A csüllengtermesztés történeteSzerkesztés

A festő csülleng az ókori idők óta fontos forrása volt a kék színnek. Régészeti lelet textíliák vegyi elemzése kimutatta a festő csülleng használatát az újkőkorszakban,[1] de közvetlen növényi anyagokat, mint magvakat, magvak lenyomatait ritkábban találni Európában. Magvakat a vaskorra datálhatóan, Audoste barlangjaiban leltek, Bouches-du-Rhône megyében, Franciaországban. Szintén a vaskorból származik egy lelet a mai Németországból, Heineburg településéről, ahol egy agyagedényen találtak maglenyomatokat. További mag- és magháztöredékek kerültek felszínre egy vaskori aknából, Dragonby közelében, North Lincolnshire megyében, Angliában.[2] A Hallstatti kultúra pár temetkezési helye is tartalmazott csüllenggel festett szöveteket, mint például Hochdorf vezér, valamint Hohmichele sírjai.


Termesztették Európa-szerte, kiváltképp Nyugat- és Dél-Európában. A középkorban jelentős csüllengtermesztő területek voltak Angliában, Németországban és Franciaországban. Települések gazdagodtak meg a csüllengkereskedelemben, mint például Toulouse. A csüllenget idővel felváltotta a jobb színtartó képességgel bíró festő indigó (Indigofera tinctoria), majd a kora 20. században mindkettő helyett a szintetikus kék színek kezdtek teret hódítani.

KépekSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Véronique Zech-Matterne – Luc Leconte: New archaeobotanical finds of Isatis tinctoria L. (woad) from Iron Age Gaul and a discussion of the importance of woad in ancient time. (angolul) Vegetation History and Archaeobotany, XIX. évf. 2. sz. (2010. márc. 1.) 137–142. o. ISSN 0939-6314 doi Hozzáférés: 2020. jún. 3. other ISSN 1617-6278
  2. Van Der Veen, M. (1993. november 1.). „Woad and the Britons Painted Blue” (angol nyelven). Oxford Journal of Archaeology 12 (3), 367–371. o. DOI:10.1111/j.1468-0092.1993.tb00340.x. ISSN 1468-0092.  

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben az Isatis tinctoria című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Pastel des teinturiers című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.


A szócikk egy része még lefordítandó. Segíts te is a fordításban!