A feszület a megfeszített Krisztus ábrázolása a szobrászat eszközeivel. A kereszt anyaga lehet fém, fa, kő vagy elefántcsont. A kereszten függő Krisztust a kereszt nélkül korpusznak (latinul: test), míg a feszületet a korpusz nélkül kereszt néven említik.[1] A kereszt a keresztény kultúrkörben Jézus megváltó szenvedésének és Isten tökéletes szeretetének a jele. Jézus a jeruzsálemi Golgotán, keresztre feszítve adta életét helyettesítő áldozatul. Feszületet helyeznek el a katolikus, ortodox és evangélikus templomok oltárán, vagy közvetlen közelében.

U Bazilici svetog Stjepana.JPG

A feszület szó német megfelelőjét, a latin eredetű krucifix szót a magyar köznyelv századokon át káromkodás részeként használta.

TörténeteSzerkesztés

Az első keresztény századokban kerülték a keresztre feszített Jézus Krisztus ábrázolását, mert az Egyház az üldözések korában nem akart ijesztő képeket állítani a hívek szemei elé; ez az ábrázolás a felszabadulás után is csak lassan honosodott meg, mert nem akarták a pogányok csúfolódását kihívni vele.[2] (A csúfolódásra fennmaradt bizonyíték az ú.n. Palatinusi gúnykereszt vagy palatinusi gúnyfeszület, amelyet a paltimusi római császári palotában találtak az udvari szolgafiúk épületében. A Kr. után 3. századból származó durva, szamarat ábrázoló rajz felirata: Alexemenosz imádja istent). A korpusz nélküli kereszt azonban már régen használatban volt.[3]

Feszületeket az 5. században kezdtek készíteni. Az első századokban vagy egyszerűen a kereszt, vagy ezen egyes szimbólumok (hal, bárány) emlékeztették a híveket az Üdvözítő kereszthalálára. Az Üdvözítő középtestén vagy a mai szokásos fehér kendő van, vagy az egész testet tunika fedi. A középkor első századaiban a kereszten ábrázolt Krisztus élt; egymás mellé helyezett lábai egy-egy szöggel voltak oda szögezve, s a kereszt hosszú szárához erősített zsámolyon állott.

A görögkeleti egyházban most is élő Krisztust ábrázolnak. Nyugaton a 11. század végétől kezdve vált szokássá a kereszten Krisztus holt alakját ábrázolni. A kereszt kezdetben T, majd † alakú. A kereszt környezetében rendesen látható Szűz Mária, Szent János; a két lator keresztjei nincsenek mindig jelen; a feszület tövében sokszor Ádám és Éva, mint a megváltott emberiség képviselői állnak.[4]

Feszület három szöggelSzerkesztés

A feszület három szöggel a feszületábrázolás formája, amely szerint Krisztus lábait egy szöggel rögzítették a keresztre, szemben a négy szöggel való ábrázolásokkal. Ez a motívum először 1149-ben Brüsszelben tűnt fel egy keresztelőmedencén. A képzőművészetben a 13. században terjedt el, minden bizonnyal a torinói lepel hatására. A szobrászat 1230-35 táján vette át a motívumot (Wechselburg, győzelmi kereszt); ettől kezdve majdnem kizárólagossá vált. A feszület három szöggel motívum átalakította a feszületábrázolást: a suppedaneum, a Megfeszített talpa alatti deszka eltűnt a keresztről.[5]

KépgalériaSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Művészeti lexikon 2. kötet 60. old.
  2. Bangha Béla S. J. (szerk.): Katolikus Lexikon 2. Ellenállás - Kazula (Budapest, 1931) 116 - 117. old.
  3. Művészeti lexikon 2. kötet 308. old.
  4. Bangha Béla S. J. (szerk.): Katolikus Lexikon 2. Ellenállás - Kazula (Budapest, 1931)
  5. http://lexikon.katolikus.hu/F/fesz%C3%BClet%20h%C3%A1rom%20sz%C3%B6ggel.html

ForrásokSzerkesztés

  • Révai Nagy Lexikona, 7. kötet: Etelka-Földöv (1913) 468. old.
  • Bangha Béla S. J. (szerk.): Katolikus Lexikon 2. Ellenállás - Kazula (Budapest, 1931)
  • Magyar katolikus lexikon
  • Művészeti lexikon 2. kötet

További információkSzerkesztés