Nagyberki

magyarországi község Somogy megyében

Nagyberki (németül: Großbergl) egy község Somogy megyében, a Kaposvári járásban.

Nagyberki
Kilátás a falura a Kata-hegyről
Kilátás a falura a Kata-hegyről
Nagyberki címere
Nagyberki címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióDél-Dunántúl
MegyeSomogy
JárásKaposvári
Jogállás község
Polgármester Deák Gyula (független)[1]
Irányítószám 7255
Körzethívószám 82
Népesség
Teljes népesség1457 fő (2015. jan. 1.)[2] +/-
Népsűrűség65,27 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület21,74 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nagyberki (Magyarország)
Nagyberki
Nagyberki
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 21′ 51″, k. h. 18° 00′ 30″Koordináták: é. sz. 46° 21′ 51″, k. h. 18° 00′ 30″
Nagyberki (Somogy megye)
Nagyberki
Nagyberki
Pozíció Somogy megye térképén
Nagyberki weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyberki témájú médiaállományokat.

FekvéseSzerkesztés

Kaposvártól 20 kilométerre keletre, Dombóvártól 11 kilométerre nyugatra fekszik, a 61-es főút és a Dombóvár–Gyékényes-vasútvonal mentén. A településen ágazik ki a főútból Kercseliget és Jágónak felé a 6512-es út, ez utóbbi mellett található a vasút Nagyberki megállóhelye is, a lakott terület déli széle közelében. A Kapos folyó jobb partján található Kisberki településrész, ettől délkeletre pedig Vadaskert.

Bár nincs túl közel a Balaton déli partjához, a település szőlőtermő területei mégis a Balatonboglári borvidék részét képezik.[3]

TörténeteSzerkesztés

Nagyberki Árpád-kori település. Nevét 1229-ben már említették az oklevelekben, ekkor a székesfehérvári káptalan birtokai között sorolták fel. 1438-1483-ban Tolna vármegyéhez tartozott. A török hódoltság alatt, az 1573-1574. évi török kincstári adólajstrom csupán egy Berki nevű helységet említett, ahol csak három házat írtak össze a török adószedők. 1726-ban Madarász László, 1733-ban Jankovics István, 1776-ban gróf Niczky Kristóf, a 19. század elején a gróf Sehmiedegg család, Gróf Schmiedegg Kálmán birtoka volt, aki végrendeletében egy községi „aggápolda” céljaira, vármegyei alapként kezelt, mintegy 5000 darab aranyat hagyott, a hagyományozó végakarata néhány év után meg is valósult. 1855-ben bekövetkezett halála után a család itteni birtokai Csapody Pál kezébe kerültek.

Az 1900-as évek elején gróf Vigyázó Sándor birtoka volt, kinek régi kastélyát még a gróf Schmiedegg család építtette. Az itteni uradalom 1793 június 6-án országos vásárok tartására is szabadalmat nyert.

A 20. század elején Somogy vármegye Kaposvári járásához tartozott. 1910-ben 1098 lakosából 1073 magyar volt. Ebből 1054 római katolikus, 13 református, 27 izraelita volt.

KözéleteSzerkesztés

PolgármestereiSzerkesztés

  • 1990–1994: Schmidt Ervin (független)[4]
  • 1994–1998: Göndöcs József (SZDSZ-MSZP)[5]
  • 1998–199?: Göndöcs József (független)[6]
  • 1999–2002: Komár András (független)[7]
  • 2002–2006: Komár András (független)[8]
  • 2006–2010: Komár András (független)[9]
  • 2010–2014: Komár András János (Fidesz-KDNP)[10]
  • 2014-2019: Deák Gyula (független)[11]
  • 2019-től: Deák Gyula (független)[1]

A településen 1999. április 25-én időközi polgármester-választás zajlott, melynek oka egyelőre tisztázást igényel, de az előző polgármester nem indult el rajta.[7] Választástörténeti érdekesség, hogy ezen a választáson nem kevesebb, mint kilenc fő indult el a polgármesteri tisztségért (egy pártjelölt és nyolc független); ilyen nagy számú jelöltre a rendszerváltás óta eltelt választások mindegyikén csak egészen kis számú – választási évenként legfeljebb 3-4 – településen akadt példa.

NépességSzerkesztés

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 85,8%-a magyarnak, 0,3% bolgárnak, 7,2% cigánynak, 1,5% németnek, 0,2% románnak mondta magát (14% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 57,8%, református 3,5%, evangélikus 1%, görögkatolikus 0,1%, felekezet nélküli 12,7% (23,8% nem nyilatkozott).[12]

NevezetességeiSzerkesztés

Vigyázó-kastélySzerkesztés

A kastély az 1760-as években került a Schmiddeg családtól a Vigyázó család tulajdonába, a hozzá tartozó magtárral együtt. A kastély és a magtár műemlék. Tulajdonjoga 1980-ban került a Községi Tanácstól át a Somogy megyei Tanácshoz, és ekkortól került ide a Somogy megyei Levéltár kihelyezett anyaga, illetve ekkor, a ’80-as évek elején újították fel az épület. Levéltárként 1985-ben nyitották meg, adták át, ahol azóta földhivatali iratokat, községi tanácsi, termelőszövetkezeti iratokat tárolnak. 1986-tól – mint a Somogy Megyei Levéltár legújabb kori osztályát – megnyitották a kutatók számára is. A kastély alapterülete 1100 m². A hozzá tartozó park területe 2 hektár – mely természetvédelmi terület a benne lévő, sajnos már csak néhány darab ritka fafajtára, cserjére tekintettel –, rajta egy kultúrházzal, megmaradt a helyi önkormányzat tulajdonában. Az önkormányzatok jelenleg eladásra hirdetik az épületeket, illetve a parkot is.

A kastélypark kerítésénél 1812-ben emelt, barokk stílusú Nepomuki Szent János-szobor áll.

Kata-hegy és Szalacska-hegySzerkesztés

A községtől délre 3 km-es távolságba helyezkedik el a kiváló mikroklímájának köszönhetően a harmonikus, zamatos borokat termő Kata-hegy, mellette pedig a Szalacska-hegy, melyek országos jegyzékben szereplő bortermő helyek, a Balatonboglári borvidék részei. A szép, rendezett pincékben kiváló borok érlelődnek, melyek a túrázni, kirándulni vágyók részére rendelkezésre állnak. A főbb termelt fajták: olaszrizling, királyleányka, zöld veltelini, kékfrankos, zweigelt és a merlot. Minden év tavaszán – a környező községekkel közös Hegyközség által rendezett borversenyen – hozzáértő, vizsgázott borszakértők minősítik a borokat. Szalacska védőszentje, páduai Szent Antal tiszteletére június közepén szentmisével egybekötve rendezik meg az Antal-napi hegyi búcsút, az 1773-ban barokk stílusban épült római katolikus műemlék kápolnánál, mely a hegy legmagasabb pontján áll.

A Szalacska-hegyen egy ősi földvár maradványai látszanak, ahonnan még az 1800-as évek vége körüli ásatások alkalmával előkerült kora vaskorból és a kelta időkből származó leletanyagból, Darnay Kálmán ásatásaiból a sümegi állami Darnay-múzeum több termét megtöltő régiség került elő, többek között az itt feltárt kelta pénzverő és öntőműhely is.

A Szalacska-hegy nagy kiterjedésű platóját szőlők foglalják el, a 20. század elején még egy 1769-ből való présház is látható volt itt. A présház szép faragványokkal díszített, hatalmas tölgyfagerendákból volt építve; egyik gerendája felirata: „N. K. Anno 1769” , mely azt bizonyítja, hogy Niczky Kristóf idejében emelték.

A várhegy maga részben kettős terasszal bír. Az egyik része nehezen hozzáférhető meredek földtöltés, a másik, lankásabb részét egy alul hányt, szintén meredek, második teraszról védték. Ezen az oldalon mély pinceüreg is volt, belül füstös falakkal, melynek hosszúsága és mélysége ismeretlen. A hajdani földvár környékén számos áldozati domb és sírhalom is látható.

A határ egyik útját, mely a környék egy vadregényes, mély völgyét hidalja át, „Sapkatöltés”-nek nevezik, a fennmaradt hagyományok szerint azért, mert a tatárok állítólag a sapkájukban hordták össze az egész, kb. 120 m hosszú töltést, hogy azon átvonulhassanak. Valószínűbb azonban, hogy e töltés a törökök műve.

Szalacskai halomsírokSzerkesztés

 
Halomsírok a szalacskai erdőben

Nagyberki térségében három csoportban is találhatók i. e. 7-8. századból származó halomsírok. Ezek száma korábban száznál is több volt, de sok közülük a mezőgazdasági művelés következtében eltűnt. A falutól délre található szalacskai szőlőhegy déli szélén található erdőben azonban 20 halomsír jó állapotban fennmaradt. Kutatásuk már a 19. században elkezdődött, majd Kemenczei Tibor vizsgálta őket, aki 1974-ben és 1975-ben több cikket is megjelentetett róluk.[13]

A húsz halom átmérője 8 és 30 méter között van, magasságuk 1 és 8 méter közötti. Közepükön helyezkedett el a sírkamra, amelynek fala kőből készült vagy kőpillérek közé helyezett gerendákból, négy sarkánál pedig kőoszlopokkal erősítették meg, és fával fedték be. A sírok előterébe keskeny árkot húztak, és ide helyezték el a máglyáról összekapart, elhamvasztott maradványokat, csontokat, mellé pedig néhány tárgyat helyeztek. A sírkamra másik sarkába élelmet tartalmazó urnákat tettek: ezek az igen díszes, de csak felületesen megmunkált edények kifejezetten a halotti szertartás céljára készültek. Mindezek fölé egy döngölt sárfalat emeltek, a fal fölött így képződő második kamrába pedig a halott elégetett használati eszközeit tették, valamint olyan edények maradványait, amelyeket a temetési szertartáshoz használtak, és a szertartás alkalmával törtek össze. Az ásatáson feltárt tárgyak a Magyar Nemzeti Múzeumban láthatók.[13]

Agrártörténeti gépgyűjteménySzerkesztés

A magángyűjtemény régi mezőgazdasági gépekből és eszközökből áll, nagy részük a 20. század elejéről származik, a legrégebbi darab egy 1879-ből származó magtisztító. A gyűjteményt, amely 2017-ben bekerült a Somogy Megyei Értéktárba is, tulajdonosa az 1990-es alapítás óta folyamatosan bővíti, a beszerzett eszközöket pedig helyreállítja és működőképessé teszi.[14]

Magyarok Nagyasszonya-szoborcsoportSzerkesztés

A kercseligeti elágazásban áll, késő barokk stílusú kőszoboregyüttes 1807-ből. Műemléki védelem alatt áll.[15]

Római katolikus templomSzerkesztés

1939 és 1941 között épült, 1941. július 6-án szentelték fel.[16]

KépekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Nagyberki települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. január 14.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. A Balatonboglári borvidék hegyközségi tanácsának alapszabálya (PDF). Dél-Balatoni bor. [2016. április 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 27.)
  4. Nagyberki települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  5. Nagyberki települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. január 13.)
  6. Nagyberki települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. március 29.)
  7. a b Nagyberki települési időközi polgármester-választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1999. április 25. (Hozzáférés: 2020. május 19.)
  8. Nagyberki települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 29.)
  9. Nagyberki települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 29.)
  10. Nagyberki települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 14.)
  11. Nagyberki települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 2.)
  12. Nagyberki Helységnévtár
  13. a b A halomsíroknál elhelyezett ismertető tábla szövege szerint.
  14. Nagyberki agrártörténeti gépgyűjtemény. Somogyi Értékek. (Hozzáférés: 2017. augusztus 31.)
  15. Szoborcsoport (Magyarok Nagyasszonya). muemlekem.hu. (Hozzáférés: 2018. május 20.)
  16. Asszony lesz a lányból... (Nagyberki lakodalmas szokások a 20. században) (PDF). (Hozzáférés: 2021. április 12.)

További információkSzerkesztés