Filip Shiroka
Filip Shiroka (Shkodra, 1859. augusztus 13. – Bejrút, 1935. november 14.) albán költő, a Rilindja korszakának, a romantika költészetének képviselője.
| Filip Shiroka | |
.jpg) | |
| Született | 1859. augusztus 13. Shkodra |
| Elhunyt | 1935. november 14. (76 évesen) Bejrút |
| Állampolgársága | albán |
| Foglalkozása | költő |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életútja szerkesztés
Shkodrai katolikus családban született, szülővárosában járta ki a ferencesek kollégiumát. Az albán önállósági törekvéseket képviselő, 1878-ban megalakult Prizreni Liga híve volt. Ennek leverését megelőzően, 1880-ban külföldre távozott, és élete hátra lévő részét egyiptomi, majd libanoni emigrációban élte le, vasúti mérnökként dolgozott.[1] Az emigrációban töltött fél évszázad során csak ritkán látogatott el Albániába.[2]
Munkássága szerkesztés
Shiroka a nemzeti romantika korszakának költője, az anyaföld utáni vágy őszinte és megkapóan ösztönös lírikusa volt.[3] A shkodrai ferences kollégiumban tanárai közé tartozott Leonardo De Martino, aki nagy hatást gyakorolt Shiroka költői szárnypróbálgatásaira.[4] Első verse olasz nyelven jelent meg a milánói L’Osservatore Cattolico című folyóirat egyik 1878-as számában All’Albania, all’armi, all’armi! (’Albánia, fegyverbe, fegyverbe!’) címmel, amely a Prizreni Liga szervezkedései idején nacionalista hévvel buzdított a függetlenségi harcra, az albán területektől elszakított Ulqin védelmére.[5]
Lírai költeményeinek legjavát 1895 és 1903 között írta, és a shkodrai jezsuiták Elçija i Zemers t’Jezu Krisctit (’A Szent Szív Hírhozója’), Faik Konica Albania című folyóiratában, valamint egyiptomi albán lapokban közölte.[6] Gyakran használta a Geg Postrippa, Geg Postriba és az Ulqinaku költői álneveket.[7] Az élete során írt mintegy hatvan vers tematikai szempontból három csoportba osztható: a többséget alkotó hazafias költeményei és kivándorlóénekei mellett több szatirikus és filozofikus vers is fűződik a nevéhez.[8] Ösztönös és spontán lírájának, elégikus hazafias verseinek vezértémája az idealizált szülőföld tájai, az otthon töltött ifjúság utáni vágyakozás, de több szonettben megénekelte a 15. századi honvédő hős, Kasztrióta György emlékét is.[9] Verseinek gyűjteményét Zani i zemrës (’A szív hangja’) címen 1933-ban Tiranában Ndoc Nikaj rendezte sajtó alá.[10]
Versei mellett írt három elbeszélést, újságcikkeket, valamint több, főként egyházi, liturgikus jellegű írás albánra fordítása fűződik a nevéhez.[11]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Bihiku 1980 :64.; Elsie 2013 :411.
- ↑ Bihiku 1980 :64.
- ↑ Bihiku 1980 :35., 64.
- ↑ Elsie 2013 :411.
- ↑ Bihiku 1980 :64–65.; Elsie 2013 :411.
- ↑ Bihiku 1980 :64.; Elsie 2013 :411.
- ↑ Elsie 2013 :411.
- ↑ Elsie 2013 :411.
- ↑ Bihiku 1980 :35., 64–66.; Elsie 2013 :412.
- ↑ Elsie 2013 :412.
- ↑ Elsie 2013 :411–412.
Források szerkesztés
- ↑ Bihiku 1980: Koço Bihiku: Histoire de la littérature albanaise. Tirana: 8 Nëntori. 1980.
- ↑ Elsie 2013: Robert Elsie: A biographical dictionary of Albanian history. London; New York: Tauris. 2013. ISBN 978-1-78076-431-3