Főmenü megnyitása

Tirana (albánul Tiranë / Tirana, görögül Τίρανα, törökül Tiran) Albánia fővárosa, egyben az azonos nevű Tirana kerület székhelye. Az ország legnépesebb városa, lakossága mintegy 380 400 fő (2006, becslés), amely az agglomerációban élőkkel együtt akár a 800 000 főt is elérheti. Az ország gazdasági, kulturális és politikai központja, egyetemi város. Katolikus és ortodox érseki székhely, muzulmán kulturális központ medreszével. A bektási szekta székhelye.

Tirana (Tiranë)
Tirana from South.jpg
Tirana címere
Tirana címere
Tirana zászlaja
Tirana zászlaja
Becenév: Tirona
Közigazgatás
Ország Albánia
Kerület Tirana
Alapítás éve1614
Polgármester Erion Veliaj
Irányítószám 1001–1028
Körzethívószám 4
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség0 fő (2015) +/-
– agglomeráció800 000 fő
– elővárosokkal1034344 fő
Népsűrűség12000 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság90 m
Terület31 km²
IdőzónaCET (UTC+1)
CEST (UTC+2)
Elhelyezkedése
Tirana (Albánia)
Tirana
Tirana
Pozíció Albánia térképén
é. sz. 41° 19′ 48″, k. h. 19° 49′ 12″Koordináták: é. sz. 41° 19′ 48″, k. h. 19° 49′ 12″
Minibashkitë in Tirana.svg
Tirana weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Tirana témájú médiaállományokat.

FekvéseSzerkesztés

Tirana Albánia központi részén, az Adriai-tengertől 35 kilométernyire, az 1613 méteres Dajti-hegy lábánál, a Lana és a Tirana folyók partján fekszik, 110 méteres átlagos tengerszint feletti magasságban. A fővárost délről és nyugatról ritkásan erdősült hegyek veszik körbe.

ÉghajlataSzerkesztés

Tirana éghajlata nedves szubtrópusi[1](Köppen klímarendszere szerinti „Cfa klíma”),[2] 16 °C-os évi átlaghőmérséklettel és 1200 milliméternyi éves csapadékkal. A nyár száraz és meleg, a tél enyhe.

Tirana éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Rekord max. hőmérséklet (°C)21,024,027,028,031,036,042,040,040,036,028,022,042,0
Átlagos max. hőmérséklet (°C)12,013,015,020,024,028,032,032,028,023,017,013,021,5
Átlagos min. hőmérséklet (°C)2,03,05,09,013,016,018,018,015,012,08,04,010,3
Rekord min. hőmérséklet (°C)−10,0−9,0−10,0−1,03,08,08,08,03,00,0−6,0−8,0−10,0
Átl. csapadékmennyiség (mm)143132115104103684246781141721481265
Havi napsütéses órák száma127124158204266297353328264217126862550
Forrás: Wetter.de:Tirana


TörténeteSzerkesztés

A város területén a neolitikumból is találtak emberi megtelepedésre utaló nyomokat, de az ókorban a település különösebb jelentőséggel nem bírt. 520-ban I. Justinianus bizánci császár építtetett a Dajti-hegyen erősséget Tirkan néven, amely lassan az enyészeté lett. A környéken több vár épült a középkorban (Preza, Ndroq, Lalmi, Petrela), de Marin Barleti kortárs albán történetíró tanúsága szerint Tirana még a 15. század elején is csak jelentéktelen falu volt.

A település 14311432-ben került török hódoltság alá. A környék földesura, Sulejman Mulleti pasa 1614-ben vetette meg a városi lét alapjait: bazárt, mecsetet és török fürdőt építtetett a településen, és sikeres perzsiai hadjárata emlékére elnevezte Tehrannak (így Tirana etimológiailag rokon az iráni fővárossal). Minthogy fontos karavánutak metszésében feküdt, a 19. század elejéig gyorsan, de a történelem viharaitól háborítatlanul fejlődött a város. Kézműves-manufaktúrák tucatjai nyíltak, a városka híres volt kelmegyártó, bőrfeldolgozó, fazekas-, kovácsiparáról, ezüst- és aranyműveseiről. A 18–19. században Tehran a Toptani család birtokaihoz tartozott. A 18. században Ahmed Toptani pasa felújíttatta a Justinianus-féle erődítményt, a petrelai Molla bég pedig 1789-ben kezdett az Et’hem Bey-mecset építtetésébe, amelyet végül fia, Haxhi Et’hem bég fejezett be 1821-ben. A 19. század első felében Esat Toptani sanyargatta a városka lakóit, s egészen a 20. századig Tehran gazdasági fejlődése megrekedt.

 
A tiranai bazár 1923-ban
 
Partizánok bevonulása Tiranába 1944. november 20-án

1920. február 8-ai hatállyal a lushnjai kongresszus a központi fekvésű Tiranát jelölte ki az ország ideiglenes fővárosául, 1925. december 31-étől pedig az ország állandó fővárosa lett. A lakosság ennek köszönhetően jelentősen megnövekedett: 1910-ben 12 000-en éltek Tiranában, míg 1930-ra a lakosság száma 30 000, 1945-ben pedig 60 000 volt. A város első rendezési tervét 1923-ban Estef Frashëri készítette el, ennek következtében több régi, földszintes épületet leromboltak, s széles sugárutakat nyitottak a helyükön. A második világháborús olasz megszállás során Florestano de Fausto és Armando Brasini olasz építészek rajzolták át a város képét, a kormányzati negyed kialakítása, az egykori királyi palota (ma Brigádok Palotája), a Nemzeti Bank épülete és a városháza tervezése az ő nevükhöz fűződik. A II. világháború végóráiban, 1944. szeptember 15-étől az albán partizánok házról házra harcolva szorították ki Tiranából a megszálló németeket. A gyakorlatilag lerombolt város november 17-én szabadult fel.

Enver Hoxha a lushnjai döntést helybenhagyva Tiranát jelölte ki az ország fővárosául, s folytatta a település fejlesztését. A már előzőleg is jelentős élelmiszeripar mellé több üzemegységet telepített a városba, de számos oktatási és kulturális intézményt is ő hozott létre. Az 1950-es évek erőltetett iparosításának eredményeképp a korábban is számottevő népességnövekedés hatványozódott, 1960-ban már 137 000-en éltek az albán fővárosban.

A rendszerváltó tömegek 1991. február 20-án döntötték le a diktátor Enver Hoxha Szkander bég téri aranyozott szobrát, s a dinamikus népességszaporodás a rendszerváltást követően, az 1990-es évek elején megismétlődött, a jobb élet reményében az ország északi részéből érkező bevándorlók többszörösére duzzasztották Tirana lakosságát.

Lásd még: Tirana polgármestereinek listája

GazdaságSzerkesztés

Tirana az ország ipari központja, jelentős a gép- és műszergyártás, az élelmiszer-, textil-, bőr-, gyógyszer-, üveg-, építő- és cementipar. A Tiranai-medence termékeny földjén főként olajfát és dohányt termesztenek. Az utóbbi időben a főváros kiemelt turisztikai fejlesztések helyszíne is lett, az épületek szépítése mellett számtalan hotel, étterem, kávézó nyílt.

A demokratikus fordulat óta sokat fejlődött a város közlekedése, belföldi és nemzetközi szinten egyaránt. 2000 óta autópálya köti össze a fővárost Durrësszal. A helyi tömegközlekedést buszok és iránytaxik oldják meg. Rendszeres buszjáratok közlekednek az ország valamennyi részébe, valamint Görögországba, Macedóniába és Kosovóba. A vasúti közlekedés helyzete továbbra is mostoha: a fővárost csak Durrësszal, az északi Shkodrával és Elbasanon keresztül a délkeleti Pogradeccel köti össze a Hoxha-korszakból megörökölt vasútvonal. A Tiranától 25 kilométernyire lévő rinasi repülőtérre (újabb nevén Teréz anya repülőtéren) a hazai Albanian Airlines és Ada Air mellett olasz, brit, osztrák, magyar, szlovén, szerb, görög, bolgár és török légitársaságok is szállítanak utasokat.

Tirana napjainkban kénytelen szembenézni a túlnépesedés problémájával: a közművek elöregedtek, a víz- és áramellátás akadozik, és a főváros útjain futó napi 300 000-es autóáradat okán a légszennyezettségi adatok is riasztóak. Az Albániában kereskedelmi forgalomba kerülő üzemanyag kén- és ólomtartalma jóval magasabb az európaiénál, ugyanakkor az elmúlt évszázad városépítői nem gondoltak a zöldövezetekkel, s a Tirana melletti Szent Prokop park növényzete nem képes a szennyezett levegő megszűrésére. E gondok megoldása egyelőre várat magára, sőt, mindezek ellenére az építőipar konjunkturális helyzetben van Tiranában, a város peremén gombamód szaporodnak az új építésű városnegyedek.

KultúraSzerkesztés

 
Edi Rama polgármester akciója: tarkára festett tiranai épület

Tirana hagyományosan muzulmán település, de 1920-as fővárossá válását követően más felekezetek tagjai is nagy számban telepedtek le. Tiranában számottevő cigány kisebbség él, többnyire a társadalom peremén: koldulásból, nemesfém- és alumíniumgyűjtésből igyekeznek fenntartani magukat.

A főváros ad otthont Albánia első, 1957-ben alapított felsőoktatási intézményének, a Tiranai Egyetemnek, de van a városban jogi és agrárképzés, képzőművészeti és katonai akadémia. 2002-ben megnyitotta kapuit az első (angol tanítási nyelvű) magánegyetem, a University of New York Tirana is. A város ad otthont az ország majd minden politikai-közigazgatási, tudomány- és kultúraszervező intézményének: itt van a Nemzetgyűlés, a Legfelsőbb Bíróság, az Albán Tudományos Akadémia (1972) és kutatóintézetei, a Nemzeti Könyvtár (1922), a nemzeti opera- és balett-társulatnak otthont adó Kultúra Palotája. Az 1988-ban Enver Hoxha Emlékmúzeumként átadott, piramisszerű épület ma a Nemzetközi Kulturális Központ székhelyéül szolgál. A főváros jelentősebb közgyűjteményei a Nemzeti Történeti Múzeum (1981), a Természettudományi Múzeum (1948), a Régészeti Múzeum (1948) és a 3200 albán és nemzetközi művet őrző Képzőművészeti Galéria. A város labdarúgócsapata az SK Tirana.

A város hangulata részben keleties, részben olaszos, de a leginkább mégis Enver Hoxha kommunista Albániája határozza meg a városképet. A 2000 óta a polgármesteri tisztséget betöltő Edi Rama sajátos akció keretében dobta fel a várost: a szlamosodó, lepusztult blokkokat élénk színűekre festette át.

 
A Szkander bég tér panorámaképe

LátnivalókSzerkesztés

 
Az Et’hem Bey-mecset az Óratoronnyal

A fiatal főváros legtöbb látnivalója a központi elhelyezkedésű Szkander bég tér (Sheshi Skënderbeu) köré csoportosul, gyalogosan is könnyűszerrel bejárható. Az 17891821 között épült Et’hem Bey-mecset (Xhamia e Et’hem Beut) mellett érdemes megtekinteni a közeli, 18211830 között emelt Óratornyot (Kulla e Sahatit), valamint a tér központi helyét elfoglaló Szkander bég lovas szobrot (Odhise Paskali munkája, 1968). A teret emellett kormányzati épületek övezik, valamint a Nemzeti Könyvtár és a Nemzeti Történeti Múzeum 1981-ben készült szocialista-realista mozaikos homlokzatával. Tirana keresztény templomai közül említésre méltó az ortodox Szent Prokop-templom (1780), valamint a Ferenc József építtette katolikus Szűz Mária-templom (1865). 2001-ben épült fel a római katolikus Szent Pál-templom, Albánia legnagyobb istenháza. A városközponton kívül eső részeken megtekintésre ajánlható az 1816-ban épült Kapllan pasa türbéje (Tyrbja e Kapllan Pashës), valamint a 18–19. századi kőhidacska, a Tímárok hídja (Ura e Tabakëve).

Testvérvárosok és partnervárosokSzerkesztés

Felhasznált forrásSzerkesztés

  • Dienes Tibor: Albánia: Útikönyv. Budapest: Hibernia. [2005]. = Varázslatos Tájak, ISBN 9638646713  

JegyzetekSzerkesztés

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Tirana témájú médiaállományokat.