A Fliegerkompanie 41 (rövidítve Flik 41, magyarul: 41. repülőszázad) az első világháborús osztrák-magyar légierő egyik kiemelkedően eredményes és híres repülőszázada volt. A századot az olasz hadba lépés következtében hozták létre, hogy megerősítsék az olasz-front fölötti légi fölényt.

Flik 41J
Dátum 1916 - 1918
Ország  Osztrák–Magyar Monarchia
Típus Légi egység
Parancsnokok
Híres parancsnokok Godwin Brumowski százados
Kultúra és történelem
Háborús részvétel első világháború

TörténeteSzerkesztés

A századot a megalapítása és kiképzése után 1917 február 21-én az ausztriai Straßhofból az olasz frontra küldték, ahol Sesanában volt a bázisa. A parancsnoka a kezdetektől fogva a legendás vadászpilóta Godwin Brumowski volt, aki egymaga 24 légi győzelmet aratott a században.[1] Az egység tagjai olasz, francia és brit repülőgépekkel vívták légi párbajaikat, amelynek során öt ászpilóta is számos légi győzelmet szerzett. Az osztrák-magyar légierőben ez a század alkalmazta először a zártkötelékes vadásztámadást az ellenséges repülőgépekkel szemben. 1917. július 25-én az egész légierőt átszervezték; ennek során az addig is csupa vadászgépből álló egység formálisan is vadászrepülő-századi (neve ekkortól Jagdflieger-Kompanie 41, Flik 41J) kategóriába került. Az év végén az egység az 1. Isonzó-hadsereg alárendeltségében részt vett a 12. isonzói csatában, majd 1918 nyarán a Piave-offenzívában. Eközben a front helyzetének megfelelően Portobuffolébe, Aiello del Friuliba, Campoformidóba vagy Torresellába költöztek.

A háború után a teljes osztrák légierővel együtt felszámolták.

SzázadparancsnokokSzerkesztés

  • Godwin Brumowski százados (1918 októberéig)
  • Emanuel Streicher főhadnagy

ÁszpilótákSzerkesztés

Név A században elért légi győzelem
Godwin Brumowski
24
Frank Linke-Crawford
13
Kurt Gruber
2
Friedrich Navratil
1
Kaszala Károly
5
Összesen:
45 igazolt légi győzelem

SzázadjelzésSzerkesztés

Eleinte a század Hansa-Brandenburg D.I-es gépeire minden pilóta felfestette a maga azonos méretű egyéni jelzését. Később, amikor a repülőket Albatros D.III-ra cserélték, a jelzések mérete különböző lehetett. Az 1. Isonzó-hadseregben az előírás szerint a keréktárcsát fekete-sárgára színezték. 1918 elején újabb szabályozás lépett életbe és piros törzsgyűrűt festettek a gépekre, de Brumowski kezdeményezésére egyes repülők teljes egészükben pirosak lettek. Az utolsó érvényes rendelkezés szerint a teljes keréktárcsán és a törzs egyes részein kellett jelen lennie a piros színnek.

RepülőgépekSzerkesztés

A század pilótái a következő típusokat repülték:

ForrásokSzerkesztés

  1. Dr. Csonkaréti Károly: A császári és királyi légierő, i. m. 68. old.
  • szerk.: Gondos László: Repülőászok 1914-1918. Budapest: Zrínyi Kiadó, 254-255. o. (2015). ISBN 978 963 327 634 1