Főmenü megnyitása

A Hansa-Brandenburg C.I német fejlesztésű kétüléses felderítő repülőgép volt az első világháborúban, amelyet elsősorban az osztrák-magyar légierő használt.

Hansa-Brandenburg C.I
Adolf Heyrowsky által repült C.I-es (1917)
Adolf Heyrowsky által repült C.I-es (1917)

Funkció felderítő
Gyártó Hansa-Brandenburg, Phönix Flugzeugwerke, UFAG
Tervező Ernst Heinkel
Gyártási darabszám 1318

Személyzet 2 fő (pilóta, megfigyelő)
Szolgálatba állítás 1916
Háromnézeti rajz
Háromnézeti képe
Háromnézeti képe
A Wikimédia Commons tartalmaz Hansa-Brandenburg C.I témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

FejlesztéseSzerkesztés

A Hansa-Brandenburg C.I a Császári és Királyi Légierő legnépszerűbb típusa volt, a teljes géppark egynegyedét adta, összesen 1258 darab állt hadrendbe. A sokoldalú, felderítésre, bombázásra, tüzérségi tűzvezetésre egyaránt alkalmas repülőgépet Hefty Frigyes ászpilóta stabil, könnyen repülhető, jó emelkedésű, megbízható gépként jellemezte.

 
Az UFAG által gyártott Hansa Brandenburg C.I

A C.I-et Ernst Heinkel, a német Hansa- und Brandenburgische Flugzeugwerke cég mérnöke tervezte a Hansa-Brandenburg B.II kiképző- és felderítőgép továbbfejlesztésével. A többi korabeli repülőgéphez hasonlóan a törzs favázas és furnérburkolatos volt, a motort alumíniumlemez burkolta. A pilóta és a megfigyelő közös fülkében, egymáshoz közel ült. Fegyverzetét egy Schwarzlose géppuska alkotta, amit egy félköríves sínen helyeztek el, hátrafelé nézett és a megfigyelő mozgatta és kezelte. Egyes szériákon a felső szárnyon is helyeztek el beépített géppuskát, amit a pilóta kezelt. A fülkében helyezték el a fényképezőgépet, a rádiót (a tüzérséggel való kommunikációhoz), a bombákat és a tartalék muníciót. Csűrőkormány csak a felső szárnyon volt. A futóművet erős V alakú acélcső merevítette. Fékként a keréktengelyre erősített kapa formájú szerkezet szolgált, amely a földbe kapaszkodva állította meg a gépet. Az eredeti német szériákba 160 lóerős Daimler motor került; a Phönix 160 és 200 lóerős Daimlert és 200, valamint 230 lóerős Hiero motort alkalmazott. Az UFAG 160, 200, 230 lóerős Hierót és 220, 250 lóerős Benz motort épített be.

TörténeteSzerkesztés

Az osztrák-magyar légierő 1915 szeptemberében rendelte az első 10 darabot a Hansa-Brandenburg cégtől, majd a többi szériákkal együtt összesen 80 gépet vásároltak Németországból. Miután megszerezték a gyártási licencét, a Bécs melletti Phönix Flugzeugwerke 446, az aszódi UFAG (Ungarische Flugzeugfabrik AG.) pedig 732 darabot készített, az utolsót 1918 októberében, közvetlenül a háború vége előtt. Az egyes szériákon sok különböző módosítást hajtottak végre, kísérletek történtek bombázó széria kifejlesztésére (ez 200-250 kg-nyi bombát vitt magával), a C.I-en tesztelték az ejtőernyős ugrásokat és a fegyverrendszerek elhelyezését is. A Phönix és az UFAG egymástól függetlenül dolgozott és titkolták a fejlesztéseiket, ezért az alkatrészek csereszabatossága miatt a repülőszázadokhoz azonos gyártótól származó repülőgépeket igyekeztek szállítani.

Műszaki paraméterekSzerkesztés

  • személyzet: 2 fő
  • szárnyfesztávolság: 12,3 m (felső) 11,7 m (alsó)
  • szárnyfelület: 38,4 m²
  • törzshossz: 8,37 m
  • magasság: 3,2 m
  • üres súly: 811 kg
  • felszállósúly: 1260 kg
  • csúcssebesség: 134 km/ó
  • emelkedés: 4' 50" alatt 1000 méterre
  • hatótáv: 450 km
  • hajtómű: 1 db. 200 lóerős hathengeres, soros, vízhűtéses Daimler motor
  • fegyverzet: 1 db 8 mm-es 1907/12 M Schwarzlose géppuska

Rendszeresítő országokSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés