François Gachot

François Gachot (Limoges, 1901. július 26.Párizs, 1986. július 23.) francia író, pedagógus, a magyarországi francia nagykövetség kulturális attaséja 1944 és 1949 között, később Jean Cocteau titkára.[1]

ÉletpályájaSzerkesztés

A La Nouvelle Revue française köréhez tartozott.[1] Fiatal íróként a francia külügyminisztérium küldte Magyarországra 1924 novemberében, negyedszázadot élt Budapesten a második világháború előtt. Ez idő alatt franciát tanított az Eötvös József Collegiumban, emellett a francia kulturális intézet igazgatói posztját is betöltötte. Magyar költők, írók műveit fordította franciára, néhány év alatt megtanult magyarul.[2]

1926-tól a Nyugat folyóiratban is publikált, rendszeresen ismertette a modern kortárs francia irodalmat. Szoros baráti kapcsolatba került Babits Mihály irodalmi körével.

1986-ban a Művelődési Minisztérium Pro Cultura Hungarica emlékplakettel tüntette ki. Főbb műve az 1953-ban írt Les amants de Budapest, melyet Budapesti szerelmesek címmel fordított le Szávai Nándor.[3] Franciára fordította Krúdy Gyula két regényét, Az útitársat és a Bukfencet, valamint Balanyi György A magyar nemzet története című művét.[1]

A Rajk-per kapcsán 1949-ben francia követség attaséjaként az akkori politikai erők hatására el kellett hagynia az országot; csak jóval később, a hetvenes években tért vissza.

MagyarulSzerkesztés

  • Kakas Ferkó diadala; Cserépfalvi, Bp., 1944
  • Diener-Dénes Rudolf; előszó Illyés Gyula, kéziratból ford. Illyés Mária; Corvina, Bp., 1976 (A művészet kiskönyvtára)
  • Budapesti szerelmesek. Regény; ford., utószó Szávai Nándor; Európa, Bp., 1979

ForrásokSzerkesztés

  1. a b c François Gachot (francia nyelven). Bibliothèque nationale de France. (Hozzáférés: 2017. január 8.)
  2. François Gachot gyűjteménye is szerepel a Kieselbach téli árverésén - Kulturális Hírek Események. kulturalishirek.blogspot.ro. (Hozzáférés: 2016. május 1.)
  3. Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2016. május 1.)